Kettős érzés/SovietxReich/

Többet érzek

//Soviet szemszöge//
-Nem tudom miért és igazából én magam sem értem miért de többet érzek Reich iránt mint barátságot. Tudom ő ezzel nem így van de nem lep meg. Az apja egy seggfej volt emiatt Reich nem tud érezni, csak egy érzelmet ismer. Az is a gyűlölet. Gyűlöl mindenkit. Gyűlöl engem, az apját és mindenkit Japan és Italy Empire-en kívül. Ők a szövetségesei. A három tengelyhatalom. Igazából ötletem sincsen hogyan kellene megközelítenem őt. Nem mehetek oda hozzá azzal hogy "Szia Reich szerelmes vagyok beléd amúgy." És nem is tehetem ezt meg. Ország vagyok. Nem szerethetek és nem lehetnek érzelmeim más ország felé barátságon kívül. Ez hülyeségnek hangzik de nem véletlen van ez a "szabály." Ha valaki érez akkor már nem tud ugyanúgy viselkedni a másikkal mint azelőtt, tehát gyenge lesz, és nem nem az érzelemtől lesz valaki gyenge hanem ahogy kihat rá. Mindenkinek kell éreznie, és ezt akarom megmutatni Reich-nak is. Gondolataimból egy kopogás rázott ki.
-Szabad.-Bejött az irodámba a fiam, Russia, ő a legidősebb gyermekem és ő hasonlít rám a legjobban.-Mit szeretnél Russ?
-Apa vihar van és nem tudok elaludni..-Ölembe húztam Russ-t és simogattam az arcát.
-Apa aludhatok veled...?
-A többiek alszanak?
-Igen..

-Felemeltem Russ-t és bevittem a szobámba magammal majd leraktam az ágyra és elfeküdtem mellé.-Így jó lesz?
-Igen apa..-Majd hozzám bújt és átölelt és lassan elaludt. Én nem tudtam aludni, folyamatosan Reich-on járt a fejem és a gondolatok megöltek... Őszintén minden eszembe jutott róla, meg akarom neki mutatni hogyan kell szeretni viszont a gondolataim elindultak olyan irányba hogy hogyan fektetném le..Igen azt hiszem kívántam őt. Bűntudatom van mert nem is gondolhatnék ilyenre. Ő a munkatársam.

-Másnap reggel bementem dolgozni és még mindig Reich-on járt a fejem. Egyszerűen aludni sem tudtam emiatt. Mikor leültem dolgozni nem tudtam koncentrálni és csak szorítottam a fejem. Ekkor váratlanul betoppant Reich..
-Megzavartalak valamiben? Mert akkor már megyek is.
-Dehogy, ülj le, miért vagy itt? Úgy értem soha nem akarsz velem beszélgetni.
-Japan azt mondta, hogy ismerjelek meg jobban hátha lesz valami féle érzésem. De őszintén nem akarok itt lenni.
-Gondolom..De ha már itt vagy akár megihatnánk egy kávét?
-Ja miért ne..
-Csináltam két kávét és egyet odaadtam neki majd leültem vele szembe és felmértem őt, az arcát, a haját, a ruháját és igazából az arckifejezését. Tehát felmértem hogy kurvára nincsen kedve itt lenni.-Reich te hogyan tekintesz rám?
-Sehogy. Nem akarok a közeledben lenni és veled beszélgetni.
-Értem..
-Amúgy számomra egy senki vagy mint mondtam. Gyűlöllek és ez így is fog maradni.
-Én még mindig barátként tekintek rád.-Nyilván nem fogom vele közölni ezek után, viszont Reich felállt és rácsapott az asztalra.
-Ne tekints rám úgy mint a kibaszott barátodra! Te és én nem vagyunk többé barátok és nem is leszünk! Egy kibaszott senki vagy és felejtsd el hogy haverkodsz velem!
-Fájtak a szavai, fájt hogy azt mondja hogy soha többé semmi közünk nem lesz egymáshoz, ami érthető de én nem így akarom ezt. A kitörése után kiment az irodámból és itthagyott. Egyedül.. Újra..

//Reich szemszöge//
-Kibaszott kommunista. Nem tudom megérteni a gondolkozását, és azt hogy miért hiszi hogy akármilyen barátok vagyunk. Habár... Ha jobban átgondolom..Ha közel kerülök hozzá megkönnyíti a munkám. Csak meg kell ölnöm őt miután elfeleztük Európát. De ehhez a bizalmába kell férkőznöm ami nem lesz nehéz mert még mindig szeret.-Mosolyogva elhagytam az irodám és Soviet-hez indultam, beszélni vele. Fúj de utálom még mindig. De ő nem láthatja ezt rajtam mert akkor elbukik a tervem.