Hullámvasút

~2~

Egészen a lakásig néma csendben utaztunk. Lehet igaza volt. Az eddig életemet arra szántam, hogy tanuljak és dolgozzak. Nem foglalkoztam azzal, hogy barátkozzak. Egy cél hajtott. Hogy minél hamarabb elköltözhessek otthonról. Az elején haragudtam Jung-Heere amiért ilyeneket mondott, de rájöttem, hogy igaza van. Csökkentenem kell a tanlás iránti szenvedélyem és koncentrálnom kell arra, hogy barátkozzak. Hisz ezek az évek azok, amikor ki kéne élveznem a fiatalságot és a szabadságot.

Bevittem a szobámba a bőröndömet. Szeretem ezt a családot. A bátyámat és a barátnőjét tartom a családomnak. Ők tényleg mellettem voltak mindig. Mikor ide költöztek direkt úgy rendezték be nekem, hogy amint tudok, ide költözhessek hozzájuk. A szünetek 90%-át itt töltöttem, így nem igazán kellett változtatni semmin.

-Holnap bemegyünk egy bútorboltba és nézünk neked íróasztalt - Ült le az ágyra Mi-Cha.

-Rendben – Nyitottam ki a bőröndöm.

-Ugye nem haragszol a bátyádra? - Nézett rám aggódóan - Tudod, hogy csak a legjobbakat szeretnénk neked.

-Igen tudom - Sóhajtottam - És azt is tudom, hogy amit eddig csináltam az nem volt egészséges. Túlzásba vittem a tanulást. De meg kéne értenie, hogy nem azért csináltam mert nem akartam barátokat. Mind ezt azért tettem, hogy bejuthassak ebbe az iskolába. Csak arra nem gondoltam, hogy ha ebbe az iskolába bejutok, akkor mi lesz azon kívül, hogy elköltözhetek otthonról.

-Mi támogatunk. Nem szeretném, hogy semmi élményed ne legyen. Nincs azzal semmi baj, hogy sokat tanulsz. Azzal van baj, hogy nem csinálsz mást, mint tanulsz. Ez nem élet. Nincsenek élményeid. Értem, hogy onnan ki akartál szabadulni. De itt mások a szabályok. Itt a szórakozást és a tanulást vegyítjük.

Mivel teljesen kipakoltam a cuccaimat kimentem egy késői ebédre.

-Sikerült kipakolni? - Nézett rám Jung-Hee.

-Igen - Ültem le az asztalhoz.

-Holnap megyünk íróasztalt nézni meg kiegészítőket a szobájába.

-Az iskola, hogy küldi az egyenruhát és a többit? - Mert egy nagy tál rízst magának Jung-Hee.

-Beiratkozáskor meg kellett adni egy címet, ahova kiküldik majd. Holnap vagy holnapután küldik ki.

-Rendben. Vegyetek majd füzeteket is meg a többit. Az iskola mit biztosít?

-Egyenruhákat, csere cipőt és tankönyveket - Soroltam.

-Tudod mit kell venni még? - Nézett rám Mi-Cha.

-Igen - Bólintottam - Az iskola is adott egy alap listát, ami ad egy kiindulási alapot.

-Rendben. Akkor holnap a nagy plázába megyünk - Mosolygott rám Mi-Cha

A késői ebéd után kipakoltam a maradék cuccaimat. Nem nagy lakásban éltünk. A bejárattól a nappaliig egy kisebb folyosó volt, ahonnan a fürdő és a mosdó nyílt. A konyha és a nappali egy szobában volt. A konyhát egy bárpult választotta el. Jobb oldali falnál volt a két szoba. Nincs nagy szobám, de megteszi. Bal oldali falnál van az ágyam a hátsó sarokban. Vele szemben a falon egy közepes tévé. A jobb oldali falnál van a tükrös, tolóajtós szekrényem. A falak fehérek. Az ajtóval szembeni falon sok polc van. Úgy terveztük, hogy az ajtóval szembeni falhoz, közvetlen az ágy mellé rakjuk majd az íróasztalomat.

2023. 02. 22. Kedd.

Reggel nyolckor keltett engem Mi-Cha. Megreggeliztünk, felöltöztünk és nekiindultunk a vásárlásnak. Mivel bátyám elvitte a kocsit, ezért buszra szálltunk és a hatalmas bevásárlóközpontig utaztunk. Volt ott minden. Ruha bolt, éttermek, gyorsétterem, bútorboltok, könyvesboltok és minden más, amit el lehet képzelni.

-Először menjünk és nézzük meg az íróasztalt, hogy ne a cuccokkal kelljen nézelődni - Mutatott rá a bútorboltra Mi-Cha. Megkerestük az íróasztalokat a hatalmas üzletben. Volt ott sarok íróasztal, kis íróasztal, rózsaszín, üveges, régi és sok más. A választásom végül egy fehér asztalra esett. Mind a két oldalon fiókok voltak. Az asztallapon hátul volt egy megemelt rész, aminek ugyan úgy a két lábánál fiókok voltak. Mi-Cha megrendelte az asztalt. Mivel volt raktáron, holnap kihozzák nekünk. A bevásárlást a dekorációs boltban folytattuk. Vettünk pár növényt a polcokra, egy ceruzatartó poharat az íróasztalra.

-Ehhez mit szólsz? - Emelt fel egy fénysort Mi-Cha - Jól nézne ki a szekrényeden vagy a polcokon végig vezetve.

-Mást nem az ágyam felé ragasztom – Vontam meg a vállam. A következő megállóhely egy papír írószer volt. Vettünk füzeteket, tollakat és más írószereket.

-Nézd milyen cuki tolltartó - Mutatta nekem Mi-Cha a fekete tolltartót, amin egy animált dagi cica volt.

-Tényleg aranyos – Fogtam meg - És pont beleférnek az írószereim - Néztem meg belülről is.

-Akkor meg van a tolltartód - Rakta bele a kézi kosárkába.

-Nem baj, ha veszek pár rajzlapot és egy vázlatfüzetet? - Néztem rá.

-Nem, dehogy. Vannak rajzeszközeid még? - Nézett rá a rajzszénre Mi-Cha.

-Igen. De ha elfogynak majd veszek.

-Ehhez a táskához mit szólsz? - Emelt le egy fekete válltáskát Mi-Cha.

-Hát nem is tudom. Belefér az összes tankönyvem és füzetem? - Néztem rá a táskára.

-Eléggé nagy belülről. Szerintem két napnyi tancuccodat is el tudod benne vinni. A pántja állítható ráadásul eléggé könnyű cipelni. És eléggé strapabíró az anyaga. Ráadásul a kitűzőidet is rá tudod rakni.

-Meggyőztél - Mosolyogtam rá. A következő megállónk egy ruha bolt volt. Vettünk pár új ruhát és egy új cipőt mind a kettőnknek. Betértünk egy kozmetikai boltba, ahol vettünk pár bőrápolási terméket és pár sminket. Az utolsó megállóhelyünk a könyvesbolt volt, mivel azt találtuk ki, hogy a tanulást esetleg felválthatnám néha könyvek olvasásával.

-De nem ismeretterjesztő könyvet veszünk! - Nézett rám szigorúan Mi-Cha.

-Igenis! - Álltam vigyázba. Végül két könyvet választottam. Az egyik a Piros, kék és királykék, a másik pedig a Carrie. A bevásárlásunknak az legeslegutolsó állomása egy kávézó volt. Csak egy kávét és egy sütit rendeltünk az éhség ellenére, mivel még otthon volt a csirke.

Mire hazaértünk, bátyám már rég tévézett.

-Jó sokáig elvoltatok - Nézett az órára. Délután hat volt.

-Ilyen amikor két nő elmegy vásárolni - Pakolta le a cuccokat Mi-Cha – Az íróasztalt holnap hozzák ki.

-Az csak este lesz összeszerelve, mivel sokáig dolgozok - halkította le a tévét Jung-Hee.

-Szerinted mi nem tudjuk összeszerelni? - Forgatta a szemét Mi-Cha.

-Hát kétlem, hogy egypincér és egy tanuló össze tudná szerelni – Nevetett Jung-Hee.

-Nagyon vicces – Forgatta a szemét Mi-Cha. Amíg ők lerendezték maguk között a nemi egyenlőségeket és kipakoltam az újonnan vett cuccaimat.

Miután lefürödtem a foglalkoztató könyvem helyett az új könyvemet vettem elő és olvasni kezdtem. Fel sem tűnt, hogy hajnali egyig olvastam. De az alatt a pár óra alatt teljesen kiolvastam a vékonyka könyvet.