Hullámvasút

~1~

2023. 02. 21. Hétfő

beolvastam a bérletemet a kapunál, majd egyenesen a hármas vágányhoz indultam. Délelőtt tíz óra ellenére rettenetesen sokan voltak az állomáson. Igaz, az emberek háromnegyede kétségbeesett tinik, akik próbálják a szünet utolsó heteit kiélvezni és lelkileg már készülnek a tanévkezdéshez. Mindenki hülyének nézett ahogy a hatalmas bőröndömet cibálom fel a vonatra inadulás előtt három perccel. Egy kedves arcú fiatal srác mellett kaptam helyet. Megpróbáltam fel emelni a bőröndömet, viszont túl nehéz volt.

-Segítsek? - Nézett rám mosolyogva a srác.

-Igen, légyszi- Néztem rá kínosan. A srác felkapta a bőröndömet és mint ha egy tollpihe lett volna simán felrakta a bőröndtartóra.

-Végig utazol? - Nézett rám.

-Igen – Vettem le magamról a vastag téli kabátomat.

-Akkor lesz valaki, aki segítsen leszedni ezt a hatalmas bőröndöt - Nevetett – Hova utazol így suli kezdés előtt egy héttel? - Nézett érdeklődően.

-Bátyámhoz. Van egy lakása Gimhae-ban és oda fogok járni felső-középbe.

-Ilyen fiatalon elengedtek a bátyádhoz lakni? - Kerekedett ki a szeme.

-Hát igen. De csak azért mert az ország egyik legjobb iskolájába fogok járni a Gimhae-i Országos Művészeti És Sportolói Felső-Középiskolába.

-Akkor nagyon tehetséges lehetsz, ha felvettek. Unokahúgom is megpróbált oda bejutni két évvel ezelőtt. Osztály első volt és sok darabban szerepelt az iskolai színjátszó klubban még sem vették fel mert nem volt elég a kritériumoknak. És elméletileg utána még jobban szigorítottak - Nézett ki az ablakon az ismeretlen.

-Hát igen. Bár hallottam, hogy a színjátszósoktól mindig is sokat vártak el. Én csak sima képzésre jelentkeztem.

-Értem. Hát sok sikert az iskolához.

Az út további részében mindenről beszélgettünk. A végállomáshoz közeledve elkérte az Instagram profilomat és mondta, hogy ha beszélgetni van kedvem nyugodtan írjak rá és összefuthatunk, ha ráérek. Az állomáson bátyám várt a barátnőjével.

-Szervusz tökmag - Borzolta meg a hajam – Milyen volt az út? - nyitotta fel a kocsijának a csomagtartóját.

-Kellemes. Aki mellé leültem srác tök kedves volt. Egész úton vele beszélgettem - Adtam oda neki a bőröndömet.

-Éhes vagy? - Nézett rám Mi-Cha - Főztem reggel Édes-Csípős csirkét.

-Jól hangzik – Mosolyodtam el.

-Holnap én dolgozok - Ült be a kocsiba Jung-Hee – De Mi-Cha otthon lesz. Ha gondoljátok akkor holnap elmehettek bevásárolni a közeli plázába. Nyílt pár új bolt mióta itt jártál - Nézett a visszapillantón keresztül rám.

-Hát eléggé régen voltam itt - Néztem ki az ablakon.

-De most már három évig itt leszel – Mosolygott rám egyetlen bátyám.

-Ha nem tovább - Nézett rám Mi-Cha.

-Hát nem tervezek haza menni - Sóhajtottam - Végre kiszabadultam onnan.

-Figyi - Nézett rám Mi-Cha - Erről már beszéltünk a bátyáddal és arra lyukadtunk ki, hogy addig maradhatsz nálunk ameddig szeretnél vagy ameddig nem tudsz saját lábra állni. Akár lehet ez öt vagy hét év is. Ha közben gyereket vállalnánk ezen sem aggódunk, mivel már van annyi megtakarításunk, hogy akár most is el tudjunk költözni.

-Én is majd keresek részmunkaidős állást. Hogy bele tudjak adni a kajába meg az ilyenekbe.

-Először illeszkedj be. Majd Nyári szünet után megint átbeszéljük a részmunkaidős tervedet.

-De szeretnék pénzt gyűjteni, hogy minél hamarabb saját lábra tudjak állni.

-Na-Neul - Szólt rám erőteljesebben a bátyám - Tizenhat leszel másfél hónap múlva. Voltál te plázába barátokkal? Hagytál ki házit? Maradtál otthon mert beteg voltál? Lementél már a barátaiddal nyáron a tengerpartra? Nem. Te még nyáron is azzal voltál elfoglalva, hogy dolgozz és tanulj. Ugyan azt csináltad, mint mikor iskola idő volt, azzal a különbséggel, hogy nem kellett bejárnod az iskolába!

-Nem is voltak barátaim - Húztam el a számat.

-Szerinted miért? Irtózatosan sokszor hívtak téged mindenhova. De te állandóan tanultál és tanultál. Soha nem pihentél. Soha nem szórakoztál. Csodálkozol, hogy állandóan egyedül voltál? Senki nem akar egy olyan barátot, aki mást nem csinál, mint tanul vagy dolgozik. Addig nem engedlek részmunkaidőben dolgozni ameddig nem élvezed az életet. Azt pedig elfelejtheted, hogy engedjük, hogy foglalkoztató füzetekkel foglalkozzál egész nap! - Hadarta el feldúlva Jung-Hee.