Hullámvasút

~4~

-Akkor indulhatunk? - Kérdezte Kwang mikor Hei is kiért az iskola elé.

-Igen. Bocsánat csak a tanár félrehívott a művészeti verseny miatt – Szedett ki egy dobozt a táskájából.

-Félremenjünk? Itt van egy sikátor - Mutatott a kis utcára Sang.

-Igeennn - Kiabálta So-Min és megindult a sikátorba, ráncigálva engem.

-Cigizel? - Nézett rám Hei.

-Néha szoktam. Bár mostanában nem igazán. Bátyámék még nem tudják és félek, hogy valamit csinálnak velem - Húztam el a szám.

-Szerintem ideje elmondani - Nyújtotta felém a dobozt Hei. Elfogadtam egy szálat és rágyújtottam. Nem szeretek vele büszkélkedni ezért emberek előtt soha nem cigiztem - Én is féltem elmondani anyámnak, de a vége az lett, hogy most már ő vesz nekem cigit - Fújta ki a levegőt.

-Mindegyikőtöknek tudják otthon? - Csodálkoztam.

-Igen - Válaszoltak egyszerre.

-És semelyikőtöket nem cseszték le? - Néztem körbe.

-Ilyenkor jó, hogy nem a felsőosztályba tartozunk - Szólalt meg Sang – Ilyenkor az emberek tesznek rá. Persze az idősek mormognak, hogy hova fajul ez a generáció. De nagyobb felháborodás lenne, ha például egy politikus vagy egy színésznő gyerekei lennénk.

-Igaz - Bólogattam.

-Hae-Won miért nem jött? - Nézett Sangra Hei.

-Azt mondta, hogy segítenie kell otthon és hogy most nem engedik el - Válaszolt a srác.

-Nem is baj, hogy nem jött - Szólalt meg Kwang – Az a lány nagyon fura. Alig szólal meg. Semmit nem tudunk róla. Mindig csak követi Sangot és nem szól semmit.

-Észrevettétek, hogy bármikor Sang egy lánnyal beszél vagy félrehívja vagy hozzábújik mint ha együtt lennének? - Kérdeste Soo-Min.

-Igen ez nekem is feltűnt! - Mondta Hei.

-A családom és az ő családja közeli barátok. Ott voltam neki mikor szarul volt. Szerintem csak érzelmi kötődés miatt ilyen velem.

-De amúgy azt tudtátok, hogy ő az egyetlen gazdag lány közülünk? - Nyomta el a cigijét Hei - Múlt évben derült ki, mikor ballagásra eljöttek a szülei. Az szülei a városban a legnépszerűbb vállalkozók. Elméletileg lassan még jobban kiterjeszkednek.

-Lehet azért nem ér rá velünk találkozni soha mert lejáratjuk - Forgatta a szemét Soo-Min.

-Valami hozzáfűzni való? - Nézett Hei Sangra.

-Nincs - Rázta a fejét.

Egy aranyos kávézóba mentünk el, úgy húsz perc sétára a várostól.

-Nézd milyen aranyooooss – Ugrott oda Hei a kávézó ablakához, ahova egy aranyos cica képe volt kifestve. Soo-Min is minet vele, hogy csináljanak képeket.

-Te nem mész? - Nézett rám Sang.

-Nem - Ráztam a fejem mosolyogva.

-Miért? - Értetlenkedett.

-Kívül állónak érzem magam – Néztem rá.

-Bemegyünk végre? - Nézett a két lányra Kwang. A kávézóban elfoglaltunk egy kör asztalt. Én egy karamellás Latte-t és egy pisztáciás sütit rendeltem.

-Kimegyek a mosdóba - Álltam fel az asztaltól. Minek jöttem ide? És mit hittem én? Ők már rég óta ismerik egymást. Mit hittem én? Nem vagyok ide való - Ne add fel! - Suttogtam a tükörképemnek. Megmostam az arcom, majd visszamentem a többiekhez.

-Te nem aggódtok a suli miatt? - Kortyolt bele a limonádéjába Hei.

-Nem. Mért kéne? - Nézett rá Soo-Min.

-Hát mert itt fél évente van teszt. És ráadásul nehezebbek is a tananyagok - Húzta a száját.

-Hát nem tudom. Szerintem hamar meg lehet érteni - Vonta meg a vállát Kwang.

-De te még művészetisis vagy ráadásul - Forgatta a szemét Soo-Min – Neked nem kell annyit tanulnod.

-Ebben egyet értek - bólintott Kwang.

-Ti holnap mibe jöttök? - Kortyolt egyet a limonádéjába - Én lehet az egyenruhámba.

-Én szerintem az egyik tesi cuccomba. És te Na-Heul.

Mi? - Néztem fel.

-Te mibe jössz holnap? - Kérdezte Hei.

-O. Szerintem tesi cuccba. Szeretem a kényelmet - Igazából a maradék időben csak néztem ki a fejemből. Hallgattam a beszélgetést meg néha hümmögtem, de nem igazán szólaltam meg.

-Ez nagy jól esett – vette fel a táskáját Hei. Kiléptünk a kis kávézóból és külön váltunk. A fiúk még elmentek valamerre a játéktermek felé. Hei és Soo-Min elmentek egy kozmetikai üzletbe én pedig elindultam hazafele. Nem igazán volt kedvem ott lenni. Igazából sehol nem volt kedvem lenni. Végre haza akartam jutni és bezárkózni a szobámba. Kívülállónak éreztem ott magam. Hisz ők már Alsó-közép óta együtt vannak. Ők a tipikus szabályszegő csapat. Hisz tizenhat évesen már láncdohányosok. Nem vagyok közéjük való.

Hazaérve átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, felakasztottam az egyenruhámat és egy nagy tál levessel leültem a laptopom elé és a nap hátralevő részét sorozat nézéssel töltöttem.