Hullámvasút

~3~

2023. 27. Hétfő.

Az első napom a tehetséges, gazdagok iskolájában. Az lemúlt napokat azzal töltöttem, hogy kicsit kutakodtam az osztálytársaim és az oda járó diákok után. Az eredmény egy kicsit meglepett. Az osztálytársaim 80%-a gzdag, tehetős családból származik. Egy évben kétszer járnak nyaralni Európába. Valakinek a szülei politikusok, színészek, énekesek, idolok és a többi. De megnyugtatott a tény, hogy lesznek olyanok is, akik kevésbé tehetősek, soha nem voltak Európában és nem hírességek a szülei. Egy bökkenő van az egészben. Az osztály már nagyrészben ismeri egymást.

-Így nehéz lesz barátokat találni - Sóhajtottam miközben belebújtam a blúzomba. Mikor megérkezett a csomagom a sulitól átnéztem a tankönyveimet. A művészettörténelmi könyvön kívül minden idei tananyagot már ismerek és a nagyrészét tökéletesen tudom. Az egészben a kedvencem az egyenruha. Mindig is fekete egyenruhát szerettem volna. És szerencsémre az elsőévesek egyenruhája fekete. A másodéveseké bordó és a harmadéveseké pedig sötétkék. A téli és a nyári egyenruha között nincs nagy különbség. Nyáron a szoknya sokkal vékonyabb és valami lég áteresztős anyagról írtak. Rövid ujjú fehér blúzt, a fekete mellényt és a fekete-szürke skótkockás nyakkendőt kell felvennünk. És a téli egyenruhához megszabják, hogy minimum térdig érő zoknit kell felvenni.

-Itt van az ebéded - Rakta le elém Mi-Cha a dobozom.

-Köszönöm - Nyeltem le az utolsó falatot. Az osztályfőnökünk már egy hete létrehozott egy csoportot, ahova beküldte az órarendet és leírta, hogy a második óra már meg lesz tartva.

-Remélem nem fog leszakadni a táskám - Pakoltam bele az összes tanszerem.

-Nem tudta volna az iskola úgy megoldani, hogy az első napon már a könyveitek a szekrényekben várnak titeket? - Nézett rám Mi-Cha a kávéját iszogatva.

-Hát látod - Vontam meg a vállamat - Elmentem! - Vettem fel a cipőmet és indultam is az iskolámhoz. Szerencsére az iskola csak négy utcára van tőlünk.

Az aulában lecseréltem a cipőmet majd egyenesen a termemhez indultam. Mikor elhúztam az ajtót senki nem törődött vel. Néhányan rám néztek majd folytatták a dolgukat. Az ablak melletti sor közepén leültem egy padba. Három padsor volt, mindegyik padba két ember fért be. Elővettem a tancuccaimat és amikre nem volt ma szükségem hátra vittem a szekrényembe. Visszaültem a padomba és a telefonomat kezdtem nyomkodni.

-Bocsi - bökdöste meg a vállamat egy lány - Szabad ez a hely? - Mutatott a mellettem lévő székre.

-Persze - Bólintottam - Ülj le nyugodtan - Húztam ki a széket.

-Köszönöm - Ült le azonnal – Olyan szar, hogy akiket ismerek azok másik osztályba járnak - Sóhajtott - Te is így jártál? - Nézett rám.

-Mármint? - Értetlenkedtem.

-Hogy akikkel alsó-középben elhatároztátok, hogy egy osztályba szeretnétek újra járni, azokat más osztályba osztották?

-Ohm. Nem. Én új vagyok itt – Vakartam meg a fejem.

-Hova jártál alsó-középbe? Changwon egyik külvárosi sulijába.

-Te Changwonban laktál? - Csodálkozott el - Miért jöttél el onnan? Hisz olyan szép hely.

-Nem a városban laktam. Egy külső kerületében, amit a város nem szeretett volna elengedni a szép táj miatt így nem lehettünk falu vagy kisváros.

-Értem. Hát, ha bármivel kapcsolatban kérdésed van én itt vagyok – Mosolygott rám - Egyébként Sea Soo-Min vagyok. Örvendek - Mosolygott rám.