When blue and brown eyes fall in love.

8. Fejezet

Még mindig a folyósón ülök. Több, mint 2 órája. Már szinte vérben úsznak a szemeim a sok sírástól. Nagyon ritkán járnak erre az emberek. Volt aki megkérdezte tőlem mi a baj, de nem tudtam szóhoz jutni, így csak legyintettem neki, ezzel jelezve, hogy nem akarok kommunikálni. Éppen azon gondolkoztam, hogy mit kezdjek most magammal, mikor arra jött egy nővér, akitől kb. egy órával ezelőtt megkérdeztem tud-e valamit Loganról, de nem tudott.
-Elnézést!-mondta, mire felfigyeltem rá. Nem tudtam eldönteni az arcáról, hogy megtudott e valamit vagy csak haza akar küldeni
-Nicole Smith-nyújtotta felém egyik kezét
-Lilla Sallai-mutatkoztam be neki-Esetleg megtudott valamit Loganról?
-Most beszéltem az orvosokkal, éppen pihen az egyik szobában. Szerencsére nincs semmi nagyobb baja, csak lett kis agyrázkódása és eszmélet vesztése, de már ébren van.
-Meglátogathatom?
-Persze-majd elindult a folyósón, én meg követtem-Ez lenne az-mutatott a 233-as szobaszámmal ellátott ajtóra
-Köszönöm-hálálkodtam a nőnek, mire ő rám mosolygott, majd elment
Beléptem a szobába és egyből megpillantottam az ágyon fekfő szerelmemet, aki meglepődött mikor meglátott, de mégis láttam, hogy elmondhatatlanul örül nekem.
-Szia-köszöntem neki, miközben odaálltam az ágya mellé és megfogtam a kezét
-Szia-köszönt vissza és egy hatalmas mosollyal ajándékozott meg
-Hogy vagy?
-Mostmár jobban, hogy látlak-erre a mondatára elvörösödtem
-Nem fáj a fejed?
-Egy kicsit
-Nagyon megijedtem, hogy mi történt veled!
-Édes vagy, hogy így aggódsz értem-majd a kezemet magához húzta és nyomott egy puszit a kézfejemre-És köszönöm, hogy idejöttél hozzám!
-Ugyan, ez természetes-éppen, hogy ezt kimondtam kinyílt az ajtó és Nicole lépett be rajta
-Lilla, kérem fáradjon ki, még el kell végeznünk pár vizsgálatot a barátján-a barátja szón kicsit elpirultam, majd Loganra néztem, aki csak mosolygott, de végül nem mondtuk el a lánynak, hogy igazából nem is vagyunk együtt
-Mikor jöhetek vissza?
-Attól tartok a mai nap folyamán már nem, vége van a látogatási időnek
-De hisz én szeretnék mellette lenni-háborodtam fel
-Sajnálom, nem én hozom a szabályokat-láttam rajta, hogy tényleg sajnálja
-Semmi baj Édes, menj csak pihenni-nyugtatott Logan, mire kicsit idegesen ránéztem, bólintottam, majd odamentem megpuszilni a homlokát, elköszöntem Nicoletól és kimentem az ajtón.
Semmit sem aludtam az éjszaka folyamán, mert csak Logan járt a fejemben. Alig vártam, hogy reggel legyen és be tudjak menni hozzá. 6 óra környékén kikeltem az ágyból, elkészülődtem, majd ubert hívtam, aki elvitt a kórházig. Egy fekete melegítőnadrág volt rajtam egy lila haspólóval a hajam pedig egyszerűen kiengedve volt.
7 órától lehet bemenni az épületbe, így még kellett várnom a bejárat előtt 5 percet, hogy bejuthassak. Mikor 7:00-t mutatott az óra bementem és egyből Logan szobája felé vetten az irányt.
-Szia-köszöntem neki egyből, mikor beléptem a szobába, mire ő csak mosolygott rám
-Szia! Miújság?
-Ezt én szeretném hallani tőled
-Velem minden rendben, picit fáj a fejem, de jól vagyok. Azt mondták az orvosok, hogy 2 napon belül hazamehetek.
-Ennek nagyon örülök!
-Na de visszatérve rád, te hogy vagy? Elég fáradtnak tűnsz.
-Nem aludtam sokat az éjjel
-Miattam?-kérdezte
-Igen...-vallottam be neki, mire ő feltámaszkodott az egyik kezére, az arcomért nyúlt, majd megcsókolt
-Annyira hálás vagyok érted-mondta ki, mire majdnem kiugrott a szívem a helyéről-Te vagy az, aki korán reggel itt vagy velem, mert érdekel, hogy vagyok. Köszönöm, Lilla!
-Ez természetes, hisz szeretlek-majd odahajoltam hozzá és én is megcsókoltam.