When blue and brown eyes fall in love.

4. Fejezet

Egész nap nem történt semmi különös. Fáradtak voltunk Zsófival és fájt a fejünk. Nem csináltunk semmit, csak pihentünk és néztük a Gossip girl sorozatot. Olyan 4 óra körül lehetett, mikor már majdnem bealudtam felvillant a telóm. Megnéztem ki írt, és csaknem kiugrottak a szemeim, amikor megláttam.

Logan: Szia! Miújság, hogy vagy? Bocsi, ha zavarok.
Lilla: Szio! Dehogy, nem zavarsz. Minden rendben. Kicsit fáj a fejünk, de azon kívül jól vagyunk. Te hogy vagy?
Logan: Nekem is fáj a fejem, de egyébként én is megvagyok. Sikeresen kijött a vörös folt az ingemből.
Lilla: Tényleg? Ennek örülök, és mégegyszer sajnálom, hogy olyan lett.
Logan: Ugyan, semmi baj, a lényeg, hogy kijött. Egyébként nem lenne kedved eljönni velem vacsorázni?
Lilla: De, persze, van kedvem!
Logan: Melyik szállodába vagytok?
Lilla: A Fontainebleau Miami Beach szállodában vagyunk.
Logan: Rendben, akkor 6-ra ottvagyok.😊
Lilla: Okés, köszi!🫶🏻

Azonnal elkezdtem készülődni, amiben Zsófi segített. Gyorsan lefürödtem, hajat mostam, majd azt Zsófi megszárította és hajsütővel begöndörítette. Közben én elkészítettem a sminkem, ami elég szolídra sikerült, mert csak kis szempillaspirált tettem magamra, pirosítót és szájfényt. Felvettem egy babarózsaszín simulós ruhát és a kedvenc ezüst ékszereimet. Befújtam magam az egyik Valentinos parfümömmel, majd felkaptam egy fekete magassarkút és egy kistáskát. Mikor kinéztem az ablakon pont 6 óra volt és láttam, hogy a szálloda előtt ott áll a már ismert Mercedes.
-Szép vagyok?-kérdeztem Zsófit
-Nagyon-mosolygott rám-érezzétek jól magatokat, de aztán csak óvatosan!-viccelődött, majd elindultam lefele. Az ajtó előtt megálltam, vettem egy mély levegőt és elindultam ki. Ekkor megpillantottam a srácot, akibe már az első pillanatba beleszerettem. Ott állt az autó mellett, gyönyörű kék blézer és nadrág volt rajta, a blézer alatt pedig egy fehér ing nyakkendővel. Mikor odaléptem elé kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
-Nagyon szép vagy-mondta mosolyogva
-Te is-pirosodtam el, majd beültem az autóba-és hová megyünk?
-Elviszlek a kedvenc éttermembe
Egy 10 perc utazás után oda is értünk a Lauderdale étterembe. Bementünk, majd egy pincér odavezetett lefoglalt asztalunkhoz. Logan kihúzta nekem a széket, hogy le tudjak ülni, olyan aranyos.
-Mit hozhatok inni?-kérdezte a pincér, mire Logan rámnézett
-Mond nyugodtan-szóltam Logannak
-Akkor a legdrágább fehérborukból kérnénk, köszönjük!
-Te mit eszel?-kérdeztem
-Szerintem valamelyik steaket kérem, azok itt nagyon finomak. Te mit eszel?
-Én a csirkesalátán gondolkozom
- Az is finom lehet, anya mindig azt kér, amikor jövünk ide
-A családoddal szoktál idejárni? Azt hittem, hogy mindig idehozod a lányokat-viccelődtem
-Nem, ide csak a fontos emberekkel szoktam jönni-mondta komolyan egy enyhe mosollyal. Csak néztem mélyen a szemébe és próbáltam felfogni, hogy ő most tényleg ezt mondta, hogy fontos vagyok neki?
Sikerült dönteni az ételről?-szakította meg a pillanatot a pincér. Elmondtuk neki, hogy mit kérünk, amit rövid időn belül ki is hozott. Nagyon jó hangulatban telt az evés, sok mindent megtudtunk egymásról. Sokat beszélgettünk egymás családjáról, életéről, arról, hogy miket szeretünk, sőt, még kínos storykat is megosztottunk egymásnak. Mikor végeztünk az evéssel, már az étterem is záróra járt, így elmentünk fizetni. Vettem elő a kis pénztárcámat, mire Logan rám szólt.
-Ugye nem gondolod, hogy hagyom, hogy kifizesd?
-De, márpedig ezt gondolom
-Ne hülyéskedj, meghívtalak!
-De hisz olyan drága volt az a saláta
Erre nem mondott semmit, csak odaérintette a kártyáját a leolvasóhoz.
-Köszönöm szépen!-néztem a szemébe
-Nagyon szívesen!-mosolygott rám
Beültünk a kocsiba és elindultunk haza. Az út viszonylag csöndesen telt, majd megérkeztünk a szállodánk elé.
-Nagyon hálás vagyok ezért az estéért, nagyon jól éreztem magam!-fordultam Logan felé-És köszönöm, hogy hazahoztál!
-Ugyan, én köszönöm, rég volt ilyen jó társaságom-fogta meg a kezemet, ami ott volt a könyöklőn. Erre egyből elvörösödtem és kicsit elfordítottam a fejem, mire ő a másik kezével megfogta az arcom és visszafordította.
-Mondtam már, hogy olyan szép szemed van-suttogta közel az arcomhoz
-Nem szebb, mint a tied-néztem a csillogó tengerkék szemébe, mire ő vetett egy huncut mosolyt, lenézett a számra, majd közeledett, míg az ajkaink össze nem tapadtak. Annyira vártam már ezt a pillanatot, hogy végre megcsókoljon. Mikor elhúzódtunk egymástól, csak nézett és mosolygott rám.
-Jó éjt, Hercegnőm!
-Jó éjt, Hercegem!-kiszálltam a kocsiból és ezer meg ezer pillangóval a hasamban, felsétáltam a szobánkba.