Salt and the Appetite - L.S. Magyar fordítás

2.2

Louis egy karnyújtásnyira került tőle - Ó, Harold, olyan kis hülye voltál, nem igaz? - felnyúlt, és gyengéden megsimogatta Harry arcát. Csak azért, hogy lássa, ahogy megborzong - Mióta játszod ezt a játékot anélkül, hogy szólnál nekem? - épp csak addig várt, amíg Harry szája kinyílt, mielőtt újra belekezdett - Azóta, amikor az első játékunk volt? Vagy amikor a második, mikor az emeleten a bárpultra fektettél? Vagy talán az ötödik játszadozásunkkor, a lakásomban? - megsimogatta Harry arcát - Vagy. Talán még hamarabb volt. Amikor megírtad az első kritikádat. Hamis kritikát írtál, csak azért, hogy reakciót válts ki belőlem?

Harry szeme villogott: félelem, zavarodottság és kéjvágy - Nem, nem.

Louis cincogott, még mindig simogatva az arcát - Nem szeretem a hazugokat. Tudod, milyen bajba keverted az embereket az értékelésed miatt? Szegény Niallt is leszidtam. De az egész hazugság volt, nem igaz?

- Nem - suttogta Harry - Én nem...

- Ezt a játékot nélkülem játszottad, csak azért, hogy megkapd, amit akartál. Persze, hogy hazudtál nekem erről. - mondta Louis, felnyúlt, és ujjaival végigsimított Harry haján, hogy megtalálja a megfelelő helyet, ahol megragadhatja, és így irányítani tudja Harry mozdulatait. Harry szemei ismét felcsillantak, ahogy a haját a markába szorította - Szín?

- Zöld.

- Biztonsági szó?

- Kiwi.

Louis bólintott, mielőtt egy gyors csókra húzta le Harryt. - Nagyon, nagyon rossz voltál, Harold. Beképzelt voltál, amikor játszottunk, és azt mondtad, hogy nem érdemlem meg a farkadat, pedig az igazság az, hogy soha nem állt szándékodban nekem adni, ugye?

- Igen.

- Igen mi?

- Igen, uram.

Louis megrángatta a haját - Apuci. Apucinak fogsz szólítani, amikor játszunk.

- Igen, apuci.

Louis elvigyorodott. Érezte, hogy milyen éles volt. - Beviszlek a felfüggesztőszobába, megkötözlek, és elgondolkodtatlak arról, hogy mit tettél velem, oké?

Harry megpróbált bólintani, de Louis túl erősen fogta a haját.

Kivezette Harryt az irodájából, és a rövid sétát a liftig így tették meg. A klub hivatalosan még nem volt nyitva, így még nem tolongtak itt az emberek, ami nem is volt baj. Harry annyira engedelmes volt. Oda ment, ahová Louis utasította.

Amikor már bent voltak a teremben, Louis elengedte Harryt.

- Vetkőzz le - parancsolta, miközben a mennyezetről lelógó béklyóhoz lépett, hogy biztonsági ellenőrzést végezzen - Hajtsd össze a ruháidat szépen, és tedd az ajtó mellé. Nem akarom, hogy még nagyobb rendetlenséget csinálj a klubomban. - szépen elővette a dom személyiségét. Miután megbizonyosodott róla, hogy a hám biztonságos, a fiókhoz ment, és elővett különböző köteleket és néhány ollót. Volt a szokásos barna színű kötél (hagyományos puha vagy nejlon), de voltak különböző színű kötelek is, így egy pillanatig mérlegelte a választékot.

A piros jól mutatna Harry bőrén, ahogy a fekete is. De Louis mindig is a rózsaszínt szerette a legjobban.

Megfordult a három rózsaszín kötéllel a kezében, és megállt az előtte álló Harry láttán.

Igazából még sosem látta Harryt teljesen meztelenül. Általában, amikor játszottak, Harry a Louis feletti hatalom jeleként magán tartotta a ruháit. Ez volt az elkülönülés vizuális jelzője. De most Harry ott állt előtte, majdnem meztelenül. Louis láthatta a tetoválásait, amelyeket korábban csak képeken látott. A babérleveleket, amelyek a csípőjét ölelték, és a tigrist a combján. Csak még jobban kihangsúlyozták tónusos, karcsú testét.