Salt and the Appetite - L.S. Magyar fordítás

1.5

Louis beledugta a hüvelykujját a csengőjébe, hogy a nyelve ne mozduljon el, amikor minden egyes ütésnél megrázkódott.

- Nagyon szakszerűtlenül viselkedtél, Louis. Hagyod, hogy a beosztottjaid ilyen viselkedést tanúsítsanak - mondta Harry, miközben folytatta a fenekelését, a hang betöltötte a teret - Azt hiszem, nem kellene meglepődnöm ezen, tekintve, hogy mekkora ribanc vagy. - Harry szünetet tartott a fenekelésben, Louis pedig összeszorította a szemét, és próbált levegőt venni. A feneke határozottan csípett, mégis ott volt az  a melegség, amit szeretett, és amitől az agya elmosódott - Kezdesz kipirosodni. - motyogta Harry, és megszorította az egyik felét, hagyta, hogy a hüvelykujja végigsimítson a résén - Még kettőt kapsz a kezemtől, és átváltok a paskolóra. Nagyon felizgatlak, mi? Aztán meglátjuk, hogy megérdemled-e, hogy megdugjalak.

Louis hallotta magát nyöszörögni a golyó körül, amikor a két utolsó csapás  lassan jött, nagyon sokára egymástól, annyira, hogy már a második előtt elkezdett megfeszülni. Érezte, hogy megereszkedik a bakon, miután Harry végzett, és elfordította a fejét, hogy figyelje, ahogy Harry felkapja a paskolót, és a tenyerén, majd az alkarján teszteli.

- Készen állsz? – kérdezte Harry, miközben kisétált Louis látóteréből - Lássuk csak. Mennyit adjak neked? Hmmm. Mit szólnál harminchoz? Egyet minden egyes percért, amit ebben a pokolban töltöttem, amit te klubnak hívsz.

Louis nyögött, és nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a csípője meggörbült, és a fenekét hátrafelé tolta Harry felé. A harminc remek számnak hangzott. Több mint elég ahhoz, hogy lebegjen.

- Igen. Gondoltam, ez tetszeni fog, ribanc.

Az első ütés a jobb oldalát érte, és az élvezet és a fájdalom borzongása végigfutott Louis gerincén. A feneke égett, amikor Harry elhúzta a paskolót, és csak egy pillanatig volt ideje levegőt venni mielőtt jött a második ütés - Kettő - suttogta Harry.

Ez  csípett.

- Három, négy, öt.

Most már gyorsabb. Harry váltogatta az egyik oldalát a másikkal. Louis érezte, ahogy a paskoló szele végigsuhan a fenekén, és felnyögött. A hatodik csapás eléggé előre tolta a csípőjét ahhoz, hogy a farkának legyen némi súrlódása, és megpróbálta egyenesen tartani a csípőjét, mert a baknak akart dörzsölődni.

- Hét. Nyolc.

A fájdalom határozottan kezdett jobban előtérbe kerülni, és Louis ökölbe szorította a kezét, még mindig ügyelve arra, hogy a csengője csendben maradjon. Nem akarta, hogy ennek vége legyen.

- Kilenc. Tíz.

Louis érezte, ahogy a hűvös bőr a combja hátsó részéhez nyomódik, miközben Harry meleg keze végigsimított a háta alján.

- Hogy vagy? Jól érzed már magad? - kérdezte Harry.

Louis kétségbeesetten bólintott, és visszanyomódott hozzá, remélve, hogy ez mutatja, mennyire vágyik a folytatásra. Mintha hallotta volna Harry halk és sötét kuncogását, de aztán megérezte Harry farkát a nadrágján keresztül.

Harry kemény volt.

Louis megpróbált dörzsölődni hozzá, szerette volna, hogy Harry is úgy felizguljon, ahogyan ő.

ÜTÉS.

- Tizenegy.

Louis felkiáltott, ahogy Harry folytatta, most már tudta, hogy rendben van.

Követte Harryt a tizennyolcig, aztán az agya kezdett elmosódni. Eléggé tudatában volt, amikor Harry a húszas számnál járt, de a huszonötösnél már csorgott a nyála a golyó körül, és minden, amit akart, minden, amire szüksége volt, az egy kis megkönnyebbülés volt.