Bükki Menedék Bokrétája

VI. Részeg Való

Vézna ujjak, kokain kezek
Vérfoltos ingek, vérben ázott szemem.
Bandukolok csak az utcán
Imbolygok, szédelgek csak furán
Szőrmekabátos nőszemélyek
Hamis vágyak, piti szenvedélyek.
Bűzös aroma
Éjfekete utcában rabol a roma
S mily kár hisz egytől egyig egy tehetség
Idővel megromlott emberség.
Belerúgok egy savanyú alkohol érdes börtönébe
Egyetlen, mérgezett erénye
Hogy ellene irányult merénylete
Mely pusztán magában elég lenne
Most még sem néki fejét vette.
Egy poros kávéház
Visszhangzó, "ne lármázz!"
S valakinek ennyi is elég már
Hogy égnek meredve feldobja talpát.
Érdes, keserű illó
S mégis kápulatos, mily jó!
Bús barista kornyikál
Kicsiny pulpitusból
Értelmetlent ordibál
Zagyvaságot városunkról.
Egy sarok, négy yard
Arrébb, két kar
Ökölbe
Az ökörje!
S az ökölnyim marok lódulva diszkonnektálja a csontot
Hagyva maga után, jókora piros tán lila foltot.
Vérfoltapadlón.
Erek ege így tapadjon.
Mindegy is.
Vörös képek.
Fölös évek.
Kék fények.
Kevés élet.
Tovább bandukolok.
Négyet üt az óra félre
S én négyet lépek az úton tovább félve
Én értem.
Csak is én érzem.
Csak a magány
Az ám tartson vélem!
Pislákol a lámpa
Mesterséges fáklya
Ám ha
Az utca vagy párna
Kérdés nélkül álom vár ma.
Mámorok!
Álnok ok.
Egyre fáradok.
Sok ez már, nagyon sok.
Dohány füst.
Mint egy réz üst
Kis hangyának,
Addig üsd
Míg forró, csak mondják azt.
Zagyvaság, balgaság
A fán
A legmagosabb ág.
Citadella tetején végig nézek a Dunán,
Kérdőn meresztem szemem, úgy ám!
Szemem csal, vagy az ott tényleg orkán?
Bolondos trükköt játszik vélem orcám?
A magyar vizet látom megcsillanni uszonyán
A mélytengeri orkán!
Egy pislákoló fény.
Szennyezett holdvilág,
Egy bűnös lény.
Keserves ki lát.
Két oroszlán
Nyelve híjja
Két orosz lány
Nyelve, akár héja.
Ez ám,
Csodás
Hazám.