Bükki Menedék Bokrétája

II. Cseper

Fehér inge lobban szépen,
áldott gyermeket tart ráncos kezében.
Pelyhes pongyolába csomagolva érkezik
Bőre puha, akár a vatta
Mármost tekintetével mérgezik
Jojózó szeme mindent felfalna.

S a halvány holdvilág,
hogy bevilágítja a kisgyermek otthonát
Ő az ablakban komponálva
Másnap megy a frontra reá
Kompon állva.

Szembogarában fénylik a gyertya lángja
Szép haja libben, vele fekete fátyla.
S már látom, ott a vén homályba
Miként cipeli koporsóját át a túlvilágra!

Kikelet
Meneküljön el innen ki mehet!
Gyarló
Az ember az
Abból is gyakorló.

Miként már fenti ágyam párnája közt figyelem
Látom már tőle oly messze áll a fegyelem
Mint, a véres gyilkos szívétől a kegyelem
S mint tékozlótól az élelem.

Fekete öltönye simul szépen
Holttestet tart puha kezében
Fekete selyembe bugyolálva megy
Bőre hideg akár Szibéria
Már tekintete kopár jéghegy
Örök időre kell aludnia.