napló, meg minden.

A Generatív MI ijen: rósz.

Ezt még a Wattpadosok csoportba raktam ki, de nyissuk ezzel a naplót!

Elgondolkodtam azon, hogy vajon hányan naprakészek a csoportból az MI etikai hátterével kapcsolatban. Mennyien használhatják úgy, hogy nem tudják, az engine miből generálja a képet, és hogy ezeket a képeket honnan szerzi. És hogy milyen jogi konfliktusok történtek miatta a közelmúltban. Erről szeretnék egy summázott tájékoztatást adni nektek, hogy tudatos felhasználóként döntsetek róla, szeretnétek-e továbbra is használni ezeket a rendszereket, vagy sem, illetve a poszt végén azt is elmondom, hogyan opt-outolhattok a Meta MI motorjából (EU állampolgárként jogosultak vagytok erre, és semmiféle indoklás nem kell hozzá).Nem vagyok fejlesztő, ne várjatok szakzsargonos dumát, csak egy átlag internetfelhasználó megértését.

Hogyan generál képet és szöveget az MI?

Nagyon egyszerű: olyan képi és szöveges anyagokból generálja az outputot, amit az algoritmus "megevett". Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy az adatbázisba bekerül többmilliónyi szöveges és képi anyag, amiket minden prompt megadásakor végigpörget, és a feltételeknek megfelelően egy vagy több eredményt ad neked.

Ez egy nagyszerű technológia, amennyiben az adatbázis tréningelése és kezelése monitorozott. Kedvenc sztorim az a japán pékség, aki arra tanította be az MI-t, hogy felismerje a különböző pékárukat, így vonalkód vagy NFC helyett vizuális felismerés alapján árazza be őket a vásárlás során. Az eljárás olyan pontosnak bizonyult, hogy emiatt sejttanra vitték tovább a technológiát, és az MI-t rákos sejtek felismerésére tanítják. A sejttan jelenleg egy manuális folyamat, és minimum két hetet vesz igénybe, ami súlyos rákos megbetegedések esetében veszteséges időnek számít. Az MI-alapú sejttannal életek tucatjait lehet megmenteni. Kurva jó cucc.

Mielőtt továbbmennék, fontos megérteni a szellemi tulajdonjog alapjait:

A szellemi jog alapelve, hogy kizárólagosan az alkotó maga rendelkezhessen a saját alkotása felett.

Szellemi jogvédelem alatt áll minden mű a publikálás pillanatától. Publikálásnak számít az, ha egy harmadik félnek megmutatod a művedet, tehát már akkor is, ha felolvasod anyukádnak a versedet. Ha anyukád ezek után leül, és plagizálja a munkádat, gyakorlatilag perelheted (sok mindentől függ, hogy megnyered-e a pert, de az elméleti lényeg ez). A halálodtól számított, asszem 70 évig még védett a műved, utána közkincsnek számít, hacsak nem örökli meg valaki a jogokat (Tolkien művei ezért nem közkincsek még mindig, egy Micimackó viszont nemrégiben az lett).

Na, de mi van a globális felhasználású MI botokkal?

Ezek a rendszerek jelenleg tisztázatlan forrásból szerzik a szöveges és képi anyagaikat, és akadtak már olyan kínos outputok, ahol a Midjourney például Shutterstock vízjelet hagyott a képen (csatoltam pár példát). Ez azt jelenti, hogy a képek vagy a képmegosztó portál tulajdonosai nem járultak hozzá a Midjourney tréningeléséhez, a rendszer mégis felhasználta a szellemi terméküket a képgeneráláshoz.

Ezek voltak az első jelek, de azóta történtek más botrányos esetek is.

- Elsőként a DeviantArt képmegosztó közösségi oldal implementálta be az MI-t, és az első napokban az alapbeállítás "opt-in" volt minden feltöltött műre. Ez azt jelentette, hogy a már inaktív vagy halott művészeknek nem lett volna lehetőségük rendelkezni a szellemi termékeik felhasználásáról, ez pedig ütközik a fent zanzásított szellemi jogokkal. Egy erőteljes botrány után az opt-out lett az alapbeállítás. Jogos a kérdés, hogy a DeviantArt miért nem ezzel kezdte.

- Ezek után az ArtStation, az egyik legnagyobb portfólió-megosztó oldal is felkarolt egy MI motort, és a számtalan hivatásos portfólió közé MI munkák kerültek. Megkülönböztetéssel, de jogos a kérdés, hogy hogy kaphatott szakmai létjogosultságot az MI abban az időben, amikor még semmilyen jogi válasz nem született a létezésére?