Egy iparág, amit ezer titok kövez. Mindenki megveti, senki nem vallja be, hogy fogyasztja. Káros, függősséget okoz, hamis képet állít fel. Egyesek szerint degradáló, sőt egyenesen undorító, mégis olyan magasan szárnyal, mint eddig soha. Egy kislány...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Piszkosul élvezem a vadászatot. Nem szeretem azokat a nőket, akik az első csettintésemre az ágyamba ugranak, és készségesen szétteszik a lábukat. Meguntam őket. Nincs benne semmi izgalom, semmi kihívás.
Ezzel szemben, a mellettem ülő nő, keménydió. Ami miatt az én nadrágom pedig kifejezetten szűkös. Úgy gurítja le az alkoholt, mintha minden nap ezt csinálná. Vajon mást is ilyen lelkesen nyelne?
-Azt hiszem, ideje indulnom - teszi le az üres poharat. - Mondanám, hogy örültem a találkozásnak, de hát… - vigyorog rám.
-Nem rossz ötlet, én is unom a bulit. Hozzád, vagy hozzám?
Hogy csábítóbb legyen az ajánlatom felvillantom a Ferrari Pista-m kulcsát.
-Nos, te hazamész a guruló piros pótpéniszeddel - int a kulcsra. - Én pedig hívok egy taxit.
-Először is, aucs - kapom a szívemhez a kezem, mire csak megforgatja a szemét. - Másodszor, akkor csak engedd meg, hogy hazadobjalak.
-Biztos nem mondom el, hol lakom - nevet.
-Tehát csak, hogy jól értem e. Inkább elmondod egy vadidegen, kéjenc taxisnak a címed, minthogy én vigyelek haza?
-Te nem egy idegen, kéjenc vagy? - vonja fel a szemöldökét.
-Idegen nem vagyok - kacsintok rá.
-Ember, 10 perce tudom a neved. Azt is csak félig.
-Charles Leclerc vagyok - megfogva a kezét a számhoz emelve egy hosszú csókot nyomok rá. - Na és mi a te vezetékneved?
-De la Rosa - kirántja a kezét az enyémből, és a nadrágjába törni a kézfejét.
Érzem, hogy nem egy egyszerű vadászat lesz ez, de ez csak még inkább felvillanyoz. Elmosolyodom, és egy pillanatra sem veszem le róla a szemem. Tudom, hogy itt most nem a Ferrari, nem az elismerés, és még csak nem is a pénz számít. Hanem az, hogy megnyerjem ezt a játékot.
-Oké, igazad van. Nem ismerjük egymást - mondom higgadtan, és visszacsúsztatom a kulcsot a zsebembe. - De nem is ez a lényeg. Az a kérdés, hogy mennyire bízol az ösztöneidben. Mert néha az ösztönök jobban irányítanak, mint a józan ész.
Az ajka mosolyra húzódik, elindul.
Tudja, hogy követni fogom. Pontosan tudja, hogy ezzel most ő irányítja a helyzetet. Nekem pedig piszkosul tetszik, ez a helyzet. Egy pillanat felállok, hogy kövessem. Nem hagyom, hogy lássa rajtam az izgalmat, de belül érzem, ahogy az adrenalin áramlik. Nerea egy különleges kihívás, és élvezem minden percét.
A ház előtt csípőre vágja a kezeit, és várja, hogy mutassam az utat a kocsihoz. Én csak feloldom a túloldalt parkoló Ferrarit, ő pedig elismerően bólint.
-Legalább a kocsid jól néz ki - pillant rám.
Nevetve követem őt, miközben a tekintetem a fenekén pihen.
Nerea beszáll az autóba, és ahogy az ajtót becsukja, a sötét belső tér egyből beimdítja a fantáziámat. A Ferrari belseje minden részletében tökéletes, de most először érzem úgy, hogy valami hiányzik. A mellettem ülő nő szája a farkamról, miközben végigszáguldok a városon.
Beindítom a motort, és a Ferrari mély, erőteljes morgása szinte vibrál a levegőben. Nerea csak hátradől az ülésben, egyik lábát keresztbe veti a másikon, és kényelmesen kémleli az utcát, mintha csak egy egyszerű esti sétára indult volna. Egyikünk sem szól egy szót sem, de a csend most valahogy feszültté és izgalmassá válik.
-Hova megyünk? - kérdezem végül, megtörve a csendet.
-Először mutasd meg mit tud ez a szépség. - válaszolja lazán, miközben az oldalra billenti a fejét, és végigmér.
Vigyorogva nyomok a gázra, az abroncsok pedig felsírva indulnak el. Egy pillanat alatt simulunk bele teljesen az ülésbe, az adrenalin pedig régi ismerősként száguld végig az ereimen. A mellettem ülő nő nevetve élvezi a sebességet.
-Szóval, hova megyünk?
Szó nélkül nyúl a beépített GPS-hez, és beüti a címet.
A gyors tempónak hála, hamar megékezünk. Leparkolok a ház előtt, és Nerea elé hajolok, hogy jobban szemügyre vegyem az épületet.
-Szóval itt fogok ma éjszakázni.
Nevetve tol hátrébb a vállamnál, majd megpaskolja az arcom.
-Nem tudom hol alszol ma, de itt biztos nem.
-Mi van?
-Cicám, azt hitted behívlak? Ez édes - biggyeszti le az ajkát. - Kösz a fuvart!
Egy kacsintás után kiszáll az autóból, és azzal az átkozottul szexi ringatózó csípőjével távolodik tőlem.
-Fú de fogom élvezni, ha megkaplak - nézek utána.
Felbőgetve a motort indulok tovább a szállásomra.
A szobába érkezve, leülök az ágyra és elővéve a telefont megkeresem a nőt Instagram-on.
Hümmögve görgetem át a profilját, és meg kell hagyni, kibaszott vonzó látvány.
Visszatérek az egyik fotójához, ahol épp egy kávézó teraszán ül, napszemüvegben, szájában egy szívószállal. Hirtelen ötlettől vezérelve kommentet írok a kép alá.
“Csak egy jó társaság hiányzik mellőled.”
Elküldöm, és magamban elhatározom, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.
Ez a játék most kezd igazán érdekes lenni. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de pontosan ez az, amit akarok. Az igazi izgalmat és kihívást.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
