- Fura, hogy nem áll az ajtód előtt senki. Nem félsz, hogy valamelyik őrült kisrajongód rád tör? Attila nem fordul felém. - Ezt most vegyem úgy, hogy te vagy az őrült rajongóm? Elmosolyodom. Legszívesebben azt mondanám, hogy IGEN. - Mit keresel itt? Kérdi és végre rám néz. A gyönyörű barna szempárja ismét elvarázsol. Ez a tekintet..istenem de hiányzott. Mi? Hiányzott? KONTROLLÁLD MAGAD!!! Hiszen Bence...már nem érdekel..vagyis...TELJESEN MEGVAGYOK ZAVARODVA!!! - Majd elmondom valamikor. Közelebb megyek Atihoz. - Most mond el! Tudni akarom, hogy mi vagy ki vett rá arra, hogy a történtek után ide gyere! Hiszen azt mondtad, hogy már nem akarsz látni soha többet. Akkor? Most megváltozott rólam a véleményed? Elhúzom a számat. Nem akarok vele veszekedni. - Figyelj Ati ez bonyolult. Elfogom mondani, hogy miért jöttem ide, de ez nem most lesz! Légy türelmes! Hogy vagy amúgy? Tényleg érdekel, hogy hogy van. - Hogy hogy vagyok? Köszi, nagyon jól. Most csesztem el életem első nagy koncertjét de szuper minden! Lehajtom a fejem. Az én hibám. - Ne haragudj Attila! Nem kellett volna ide jönnöm! Ati mély levegőt vesz. - Jó mostmár mindegy! Szeretnék még vele beszélgetni de nem tudom mit mondjak. - Luna is itt van? Miért pont ezt kérdeztem!? Na szerintem most húztam ki Attilánál a gyufát! - Mi? Te normális vagy? Ide jössz ennyi év után és ennyit kapok? Hogy itt van e Luna? És ha igen akkor mi van? Istenem Olívia..gondolkozz mielőtt kérdeznél valamit! Felpattan a helyéről és az ajtó felé iparkodik. - Nem várhatod el, hogy bocsánatot kérjek! Ebben a kapcsolatban te voltál a legnagyobb hibás! Lehet, hogy én se voltam tökéletes, de...mindegy hagyjuk! Felejtsd el, hogy ide jöttem és ezt is amiket itt össze hordok neked! Én is felpattanok a helyemről és az ajtóhoz sietek. Elmegyek Attila mellett de megfogja a csuklómat és vissza húz. Egyenesen a szemembe néz, nekem pedig a torkomba dobog a szívem. - Nem várom el, hogy bocsánatot kérj..azt inkább nekem kellenne, de nem tudom szavakba önteni mennyire megbántam azt amit veled tettem! Nekem adtad mindenedet és én ennek ellenére fájdalmat okoztam neked! Ne haragudj Olívia! Nagyon sajnálom! Meglepődök. Nem erre számítottam. Gondolkodás nélkül megölelem mivel nem tudok erre mit mondani. Attila szorosan ölel. Ez az érzés nagyon hiányzott. Az ölelése, az illata és persze ő maga is. Fáj bevallanom, de még mindig szeretem ami hatalmas hiba. Nem tudom elfelejteni. Hiába vagyok Bencével..úgy érzem ő nem tudja megadni nekem azt amit Attila. Igaz, hogy kedvesebb meg nem veszekedünk annyit, de mégis jobban vonz Ati. - Jól van! Lesz még alkalmunk beszélgetni, vagyis remélem, hogy lesz, de nekem most vissza kell menni! Mondja mosolyogva Attila és elenged. - Menj nyugodtan. Mindjárt megyek én is! Ati bólint és elmegy. Kifújom a levegőt és lerogyok arra a székre, ahol nemrég Attila ült. Azt hittem, hogy teljesen máshogy fogunk kijönni egymással a történtek után. Megölelt, amit nem bánok csak túl váratlanul ért. Ennél messzebbre nem mehetek. Nem akarom Bencét tönkre tenni. Nem érdemli meg. Se ő se Ati. Legközelebb ha megint lesz alkalmunk beszélgetni akkor fogok beszélni Bencéről mert ez így nem jó. Miután össze szedem a gondolataimat én is vissza megyek Kingához. Attila elnézést kér a kellemetlenségért és ugyan úgy folytatják a koncertet mint ezelőtt.
