Mielőtt meggyújthatnám a cigarettámat, ajtó csapódást hallok magam mögül... - Te mióta cigizel? Ül mellém Ati. - Nem tudom! Most már VÉGRE meggyújtom a cigimet és bele szívok. Attila felé nyújtom. - Kérsz? Ez az utolsó szál szóval elszívhatjuk ketten! Mondom mosolyogva. Ati elfogadja és bele szív kétszer majd vissza adja. - Hogy értetted azt, hogy felejtselek el? Ez az a kérdés amire nem voltam felkészülve. Kifújom a füstöt és megint oda adom neki a cigarettát. - Sehogy. Úgy se tudjuk elfelejteni egymást akárhogy erőlködünk! Csak magunkat tesszük tönkre! Könnyek gyűlnek a szemembe ezért lehajtom a fejem. - Ha meg együtt vagyunk, akkor meg egymást tesszük tönkre..de főleg én téged! Hallom a hangjában a szomorúságot. - Nekem Bence egy..egy menekülő pont. Amikor Miskolcra költöztem, ő volt az első barátom. Majd ez a barátság hamar átment kapcsolatba. Benci aranyos és kedves fiú...mégis úgy érzem, hogy nem vagyok vele teljesen boldog mert csak veled lehetnék teljesen az. Azért mentem el innen, hogy elfelejtselek, de a távolság csak még jobban eszembe jutatott. Te nekem olyan vagy mint..mint a drog. Egyre többet és többet akarok! Attila csendbe figyelmesen hallgat. - De a drog tönkre is tud tenni! Mondja kis idő után. Bólintok és egy könny csepp gördül le az arcomon. - A szeretet csak tönkre tesz és megbénít, majd szépen lassan megváltoztat! Nem lehetsz együtt azzal akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. Jobb lesz ha távol tartod magad tőlem, akár milyen nehéz..én csak megakarlak óvni magamtól! Attila szeméből könnyek kezdnek el potyogni. Amikor ránézek, ő elfordítja a fejét, felpattan mellőlem és vissza megy a házba. Tehát ez a pár év nem csak nekem hanem neki is szenvedés volt. Nekem legalább is ez jött le a mondataiból. Nem értem miért akar megóvni magától. Egyébként nagyon jól beszél. Minden mondata nagyon igaza! Amíg a mondatait elemzem magamba, hírtelen annyira leszek figyelmes, hogy mindenki sietősen hagyja el a házat..még Luna is. Felpattanok és vissza megyek a házba, mert Kinga és Desh nem jött ki, de az is lehet, hogy csak én nem láttam őket. Átlépem a küszöböt, de megállok. A földet üvegszilánkok terítik be, amit Kinga próbál meg felseperni. - Itt meg mi történt? Ennyit tudok kérdezni. Van egy megérzésem, hogy kicsinálta ezt a felfordulást. - Hát..Ati bejött sírva és törni zúzni kezdett, majd ráparancsolt mindenkire, hogy menjenek el. Csak nekem, neked és Deshinek engedte, hogy maradjunk. Nem tudom mi vagy ki hozta ezt ki belőle! Sóhajt egyet Kinga. - Istenem. Hol van most Ati? Remeg a hangom és sírni kezdek. - Felment a szobájába, Desh pedig utána ment! Össze vesztetek igaz? Letörlöm a könnyeket az arcomról. - Nem! Nem vesztünk össze csak beszélgettünk "kettőnkről"! Kinga szomorúan mosolyog és bólint. Később felmegyek Atihoz, most hagyom, hogy beszélgessen Deshel, addig én segítek Kingának össze sepregetni. Nem értem miért tette ezt. Ha felmegyek hozzá nem szeretném faggatni, mert félek, hogy megint ezt teszi. Soha nem reagált még így semmire. Szeretnék vele minél hamarabb beszélni mert most még jobban aggódok érte!
