Az ellentétek vonzzák egymást?

8. fejezet 2. rész - Orvoslás

- Én ezt nem bírom tovább! Mit mondott, honnan is jön az a doktor?
- Egy órával ezelőtt óta nem tudtam meg semmit! Evropa-ban van, de az lehet Skandinavija, Balkan, aká' még a Britanska ostrva is. - válaszol idegesen Szerbia - És ne járkálj má' fel-alá, nagyon zavaró!

Ajtónyitódásra kapják fel fejüket, Románia áll a konyhaajtóban.

Bulgária odamegy hozzá, és aggódva megkérdezi:

- Hogy érzed magad?

Erre az állam megrázza a fejét, jelezve: a lány rosszul tette fel a kérdést.

- Ungaria hogy érzi magát?

Két barátja riadtan összenéz. Tudják, hogy Románia lelkiállapota most nagyban fog függeni a választól. De mégis mit kéne mondani? A "lehet meghalt, igazából nem tudjuk, azóta kómában van"... Nem túl pozitív. De ha hazudok, annak megihatjuk a levét.

- Még nem ébredt fel. - szólal meg fojtott hangon Szerbia.

Románia dühösen belevág öklével a falba.

- De már hívtunk orvost-! - próbálkozik Bulgária, északi szomszédja viszont mintha meg se hallaná, fortyogva viharzik ki a teraszon.

Meg sem áll kertje végéig - azután erdő van, végtelen erdő.

Tavalyról elfogyott a tüzifája, és bár tudna rendelni netről aprított fát is akár, jobb szereti az ilyen munkákat maga megcsinálni. Az erdő megnyugtató csöndje, amelybe csak néha csiripel bele egy-két széphangú énekesmadár - öröm olyan közegben dolgozni. Gyakorta sétál ki az erdőbe vadászni, vagy csupán élvezni az erdő nyugodtságát, viszont most nem ezért van itt.

Rátesz a fatönkre egy aprításra váró farönköt, majd a baltával egy suhintással kettéhasítja. Le kell nyugodnom, a rohadt életbe!

***

Szerbiának és Bulgáriának még egy hosszú órát kellett várniuk, mire betoppant a várva várt orvos: Vietnám.

Bulgária nyit ajtót neki, majd gyorsan odakíséri a sebesülthöz.

Az ázsiai ország nem mond semmit, csak teszi a dolgát. Egy fertőtlenítőbe beáztatott pamaccsal alaposan kitisztítja a harapásnyomot, majd különféle színű szárított fűféléket vesz elő.

Ezeket egy sötét színű mozsárban, majd a masszát rákeni a sebekre.

- Mennyi vért veszített? - ez az első kérdése amióta itt van.

- Nem tudjuk pontosan... Szerintem elég sokat. - válaszol Bulgária, aki barátjával együtt nézi az orvoslást.

- Akkor adok vérpótlót. - nyújt át egy barnított üveget - Minden nap adjanak neki egy kortyot, amíg a szer el nem fogy.

- Elárulná nekünk, mégis hogyan itassuk meg őt...? Hiszen alszik. - mondja flegmán Szerbia, de Bulgária sietve közbeszól, izgatottan kérdezi:

- Fel fog gyógyulni?

Vietnám elgondolkodik, majd lassan, megfontoltan választ ad.

- Hazámban a vietnámi kertészek megérzik, ha a mocsári hibiszkusz (népem legfontosabb virágfája) talán nem fog virágozni többé, de tudják, hogy el kell engedniük a szirmokat a szélnek, bízva abban, hogy a természet bölcsessége jó útra vezeti őket.
- Mi? Ez hogy jön ide? - kérdezi értetlenül a szemkötős.