Az ellentétek vonzzák egymást?

4. fejezet - A tárgyalás

Magyarország becsapja a taxi ajtaját, és megigazítja piros nyakkendőjét. Remélem azért az utat nem nekem kell fizetnem.

Megnyomja az ajtó mellett található csengőt. Végigméri a házat. Öntöttvas kerítés veszi körül, amely sötét, akárcsak Románia lelke.

A házigazda lebaktat a lépcsőn, és kezet ráz Magyarországgal. Felkíséri, majd betessékeli őt az ajtón.

- Kellemes utad volt? - érdeklődik, csupán formalitásból.

- Persze. Bár ebben a melegben nem a legjobb öltözék az öltöny.

- Főleg, ha nincs légkondi a taxiban - teszi hozzá, mintegy mellékesen, de Románia tudja, hogy ez volt a mondat lényege. Biztos zavarja, hogy érte nem mentem ki, Serbiáért meg igen. Jellemző...

- Bocs, legközelebb utazhatsz busszal. Gyere, erre van a tárgyaló.

Átmennek a világos előszobán, majd Magyarország megcsodálja a hatalmas társalgót. Bőrkanapé, tölgyfából készült bárpult, ami mögött a polcok roskadoznak az italoktól. Felette a falon egy gyönyörű szarvasagancs. Billiárdasztal, tévé... Azért van ízlése.

Ebből a szobából három ajtó nyílik.  Azon mennek át, ahol csak a barna ajtókeret árválkodik. Végigsétálnak a világos folyosón. Innen is nyílnak ajtók, de Románia nem tervezi őt körbevezetni.

Magyarország soha sem járt ebben a házban. Természetesen vendégeskedett már nyugati szomszédjánál, de az jóval a rendszerváltás előtt volt, és akkor még Románia nem itt lakott.

- Kérsz valamit? - kérdezi a házigazda, miközben belépnek a tárgyalóba.

- Egy pohár szódát.
- Pedig van pálinka is. - ajánlja Szerbia, majd feláll a körasztaltól, és kezet fog Magyarországgal.

- Köszi, most nem iszok alkoholt. - utasítja vissza az állam. Én nem fogok román pálinkát inni, az biztos.

- Ilyet is ritkán hallani. - mondja közömbösen Románia. Odanyújtja tárgyalópartnerének a szódát, majd leül a tölgyfaasztalhoz - Kezdjünk akkor bele! Ezennel megnyitom az értekezletet, melyet Serbiával és Ungariával tartok, és amelyet... - kezdi el a szokványos sablonszöveget, amit minden tárgyaláskor el kell hangoztatni.

- Szóval a hármashatár. - tér a lényegre - Mit gondoltok melyik településeknél lehetne biztonságosan megnyitni?

Magyarország válaszolt először. Részletesen, és diplomatikusan kifejtette, majd papírformában átnyújtotta szomszédjainak. Vas segítségének hála alaposan fel tudott készülni.

Amíg tárgyalópartnerei ezt vitatták, Szerbia unottan nézett körbe a helyiségben.

Tekintetét végigfuttatja a könyvespolcokom, a falra függesztett térképen (amely Románia közigazgatási területét ábrázolja), a magas plafonról lelógó csilláron és az egymás mellett elhelyezkedő képeken és festményeken, amiken Románia elődjei láthatóak, pontosabban ő maga, csak előző életeiben. Még mindig érdekesnek találja, hogy eredeti sötétkék szemszíne pirossá vált közvetlen elődjénél, annak ellenére, hogy tudja miért.

- Serbia?
- Figyelek! - kiált nem túl meggyőzően.

- Ja. Nagyon úgy tűnik. Arra sem reagáltál semmit, hogy Ungaria kisétált a teremből.
- Miért sétált ki-? Bocs, pontosítok. Miért sértődött be?

Románia felnevet, de megrázza a fejét.

- Csak mosdóba ment.

***