Vihar után (Pogány Induló ff.) by Éjjelek és Nappalok

3

-Miranda, ott vagy? -kérdezte rövid idő után. Erre nagyon nem voltam felkészülve. Egy hang sem jött ki a torkomon, de valahogy enyhíteni kellett a gyanút.
-Öhm...bocsi, Miranda fürdik. -mondtam hezitálva.
-Oh, akkor te biztos...Samantha vagy, az új lakótársa. -mondta meglepődve.
-I-iiigen, Samantha vagyok, de hívj csak Sam-nek. Viszont most lerakom, szólok neki hogy kereste...
-Marci. Tudni fogja. És köszi. -majd lerakta.
Életemben nem volt még ilyen kínos helyzetem, és egyben ijesztő is. Ahogy gondolkodtam azon, mit is kellene mondanom. A szívem a torkomban dobogott, gyorsan vettem a levegőt.
-Mi a baj? -kérdezte Miranda a fürdőből jövet.
-Marci. -adtam a kezébe a telefont.
-Jézusom...rájött?
-Nem. Valami Samanthat említett, hogy biztos én vagyok.
-Akkor meleg volt. De hé, nyugodj meg.

Hétfő reggel volt, pontosabban 8:24. Siettem, ahogy tudtam, mert fél 9re kellett beérnem a kávézóba, de még otthon szedtem magamra a ruháimat, a hajammal még készen sem voltam. Ebből tuti késés lesz -gondoltam magamban. És úgy is lett. Szerencsére Carlos nem az a nagyon szigorú főnök, így pár perc késés nem igazán érdekli. 9kor nyitunk úgyis.
A kávézóba beérve megcsapott a frissen őrölt kávé illata.
-Jó reggelt, Stephanie. -üdvözölt Carlos.
-Neked is. Bocsi a késésért, elaludtam.
-Semmi gond, ne izgasd magad. -mosolygott. Carlos mindig is ilyen kedves ember volt, nyugodt és megfontolt. Csak 27 éves, de már van egy saját kávézója.
-Többet nem fordul elő, ígérem, csak...zűrös napjaim voltak. -sóhajtottam.
-Stephanie. Ezt már megbeszéltük. Ahogy azt is, hogyha szabadnapra lenne szükséged, hívj fel és megbeszéljük. Colin be tud ugrani helyetted.
-Tudom Carl, de jól vagyok. Szükségem van a pénzre is. Bírom. -nyugtattam meg.
-Rendben.

Lassan ki is nyitottunk, az emberek sorra jöttek be. Valaki egy kávéra, vagy sütire, de volt aki csak beült. Majd besétált egy fiatalabb srác is, aki hosszas töprengés után a segítségemet kérte inkább.
-Milyen kávét ajánlasz? -kérdezte sármos mosollyal a pulnak támaszkodva.
-Hát...fogalmam sincs milyet szeretsz. -nevettem kínosan.
-Hm. Akkor olyat szeretnék, mint amilyen te vagy. -mutatott rám. Értetlen tekintetemre csak egy jóízű nevetéssel reagált.
-Édes, és lágy. -bökte ki. Olyan szinten zavarba hozott, hogy inkább elfordítottam a fejemet.
Nagyon nem volt akkor humorom az ilyesfajta beszólásokhoz, így csak egy unott mosolyt kapott tőlem.
-Elég lesz. Az itallapon ilyen nevű kávé nincs, szóval kérlek abból válassz amit ott fent látsz. Ha esetleg nem látsz el odáig nem gond, elolvasom neked. -mosolyogtam szarkasztikusan a férfira, aki meglepett bámult engem.
-Harapós vagy, de ez tetszik. Akkor egy lattet kérnék. -kacsintott. Seggfej. Neki álltam a kávéjànak, miközben azon gondolkodtam, miként lehetne megölni valahogy. Túl ellenszenves volt nekem már csak a kinézete is. Egy kis cián a kávéba cukor helyett jó választás lenne..nem Sztef, csak rakd elé a kávét és ennyi. Ne reagáld túl, ez is csak egy hülye vendég. Közben ezekkel a szavakkal is nyugtattam magam.
-Tessék, a kávéd. -raktam le elé a poharat.
-Igen, tudom, fulladjak bele. Nem kell kimondani, az arcodon látszik kedvesem. -nevetett. Mondjuk jól gondolta.
-Amúgy David vagyok.
-Rendben. -néztem rá komoly tekintettel, tudatva hogy nem érdekel a neve.
-Hát, nem vagy könnyen kapható, az biztos. Legyen szép napod. -a kávéval a kezében felállt, és kisétált a kávézóból egy mosoly kíséretében. 22-nél nem lehet több.

Munka után fáradtan estem haza, majd egy forró fürdő után be is feküdtem az ágyamba. A telefonommal a kezemben feküdtem, amikor jött egy sms. Ismeretlen számról.
:Szia kávézós lány:) David vagyok. Carl adta meg a számodat. Remélem itt nem küldesz el melegebb éghajlatra:)
én: szia David. Carlnak megmondthatod, hogy holnap megölöm:)
David: ez már haladás, most nem én vagyok az áldozat😫
én: miért írtál?
David: meg szeretnélek ismerni:)
én: nem hinném, hogy ez jó ötlet
David: kérlek...egy kávézásba nem halsz bele.
én: legyen.
David: holnap munka után?
én: holnap nem dolgozom.
David: akkor mégjobb:) 3-kor várlak a kávézóban.

Fogalmam sincs, mennyire jó ötlet ez az egész, de tényleg nem halok bele egy találkozásba. Az meg hogy mi lesz utána, màr csak rajtam múlik, ugyanis én korántsem mutattam érdeklődés jeleit felé.  Bár lehet nem ártana már egy randi, kicsit elhanyagoltam a magánéletemet az elmúlt időkben. Majd kiderül, hogy David milyen is valójában. Lehet csak rosszul ítéltem meg, és tök jó fej.

/Másnap a kávézóban/

Amikor beléptem, megpillantottam Davidet az egyik boxban. Felé sétáltam, majd magamra erőltettem egy mosolyt, majd leültem vele szemben.
-Szia David. -köszöntem.
-Szia, már vártalak. Azt hittem el sem jössz. -mondta zavartan.
-Hát, az őszintét megvallva, sokat tanakodtam hogy eljöjjek e, de úgy voltam vele, miért ne?
-Ennek őszintén örülök, és remélem nem fogod megbánni.
-Úgy legyen.
-Mit szeretnél inni? Vagy esetleg sütit? Válassz bármit, én állom. -mosolygott.
-Csak egy kávét szeretnék. Feketén.
-Rendben. Mindjárt jövök. -mondta, majd a pulthoz sétált.
Én addig elgondolkodtam azon, hogy mit is keresek itt. Semmi keresnivalóm nincs most ezzel a sráccal pont ezen a helyen, amikor még mindig szerelmes vagyok egy személybe. Akivel sajnos nem tartom a kapcsolatot és halottnak hisz.
-Itt is vagyok. Egészégedre. -rakta le elém a kávémat.
Egymással szemben ülve beszélgettünk random dolgokról.
-Na és mi újság a fiúkkal? -tért rà a lényegre.
-Semmi. Azt hiszem. Màrmint...tudod mit? Mindegy. -hebegtem.
-Gondolom mit akartàl mondani. A szíved hercege még mindig rád vár, vagy te ő rá csak mindketten makacs személyek vagytok. -mutogatott a kezével össze vissza.
El kellett hogy gondolkodjak. Lehet, hogy igaza van.
-Most mennem kell. -hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, majd haza felé vettem az irányt.
Össze kell pakolnom. Néztem már egy járatot haza, de még nem voltam felkészülve. Az utazásra sem, hiszen azóta irtózom a repükőktől amióta a baleset volt. De mostmár muszáj lesz hazatérnem.

-Igen? -szólt a telefonba John.
-Szia. Csak annyit akartam, hogy holnap délután 4re legyél kint a reptéren. -hebegtem gyorsan miközben pakoltam be a bőröndöm.
-Micsoda? Te...te hazajössz? -lepődött meg.
-Igen...mostmár készen állok. Azt hiszem...
De senkinek ne szólj.
-Nem fogok. Akkor holnap végre találkozunk.
Még gyorsan bepakoltam a maradék cuccomat majd lefeküdtem aludni.