Vihar után (Pogány Induló ff.) by Éjjelek és Nappalok

5.

/a találkozás/

Már 4 napja, hogy visszajöttem Budapestre. 4 nap telt el, és Biankán kívül eddig senkinek sem szóltam az itthonlétemről. Ahogy arról sem, hogy amúgy nem haltam meg. Még egy darabig titokban akartam tartani, amíg magamban is elrendezem a dolgokat. Minden nap eldöntöttem, hogy szólni fogok Marcinak, csak azt nem, hogy hogyan közlöm vele. Sokáig agyaltam miként is kéne a tudtára adnom hogy élek és itt vagyok, de nem jutottam előrébb. Ugyan ott vagyok még mindig, erőtlenül és motiválatlanul. Ahányszor erőt vettem magamon, hogy felhívjam vagy elmenjek hozzá, bekopogjak és a nyakàba ugorjak, annyiszor el is vetettem ezt az ötletet. Féltem. Féltem, hogy elutasítana, hogy ellökne magától és soha többé rám sem nézne. Becsukná az ajtót maga mögött, ezzel otthagyva engem millió szóval, amit neki mondanék. Nem tarthatom magamban tovább, mégis gyáva vagyok elé állni és a szemébe mondani mindazt, ami bennem kavarog már egy éve. Felmerülne benne a kérdés, vajon miért nem keresett eddig? Miért nem hívott fel abban a pillanatban, amikor legelőször alkalma lett volna? Miért várt egy évet? Miért nem jött haza előbb? Hogy maradt életben? Mégis mi a jó fene történt? -és a többi.
Teljes mértékben jogosnak bizonyulna minden kérdése, már ha feltenné őket, és nem otthagyna a vàlaszaimmal együtt.

-Nem akarsz kijönni? Egész nap a szobádban kuksolsz. -dugta be a fejét John, mikor résnyire kinyitotta az ajtómat. Az ágyamon ülve merengtem magam elé a gondolataimmal.
-Jól vagyok. -feleltem.
-Nem úgy látom. Mi bánt? -ült le az ágyamra.
-Még mindig ugyan az. -piszkáltam a kezeimet amik az ölemben hevertek.
-Hogy hogyan mondd el Marcinak a dolgot?
-Talált, süllyedt. Egyszerűen nem visz rá a lélek. Gyáva vagyok.
-Nem vagy az, csak nem tudod hogyan kéne megtenned az első lépést. -nyugtatott, bár a szavai nem mondtak újat.
-Épp ezaz. Helyre kell hoznom amit elcsesztem. -sóhajtottam.
-Áthívjam?
-NE! -ahogy feltette a kérdést azonnal rá is vágtam. Ennél szarabb ötlete nem is lehetett volna.
-Akkor? Hogyan akarod elmondani neki?
-Ahj, nem tudom. Sehogy. Egyelőre még nem.
-Hát jó, de nem halogathatod örökké. Egyszer úgy is meg kell emberelned magadat, és elé állnod.
-Tudom. -suttogtam. Nem állok készen erre. Most még nem. Túlságosan félek a válaszoktól. Most érzem először, hogy félek Marcitól.
-Rendeltem kaját, gyere majd ki. -mondta, majd felkelt az ágyamról és kiment.

Lassan telt az idő aznap, de ez betudható annak is, hogy egész nap csak gondolkodtam, és semmi érdekes nem történt velem. Úgy gondoltam, lezuhanyzom, utána eszek valamit és nézek sorozatot. Tudom, nem túl izgalmas, de máshoz nincs kedvem. Lassan oda sétáltam az asztalkámhoz, és bele néztem a tükörbe. A szemem alatt hatalmas fekete karikák húzódtak, mellé társult a hulla kinézetem. Kócos haj, levert arc és hatalmas itthoni póló. Nem festettem olyan mesésen. Megakadt a szemem a nyakamban lógó láncon. Lassan oda nyúltam. A kezemben fogdostam a kis gyémántokkal kirakott ezüst szivecskét, közben elöntöttek az emlékek. Ezt nég Marcitól kaptam a 18. születésnapomra. Azóta sem vettem le, csak akkor amikor fürdeni mentem. Most sem tettem máshogy, lassan kikapcsoltam és a kezembe véve egy utolsó pillantást vetettem rá, majd leraktam az asztalra.

Egy gyors zuhany utàn máris máshogy festettem, a hajamat is megmostam, így már a vizes világosbarna tincsek lógtak a vállamra. Ez az egy év alatt bebarnult a hajam. A fürdőből egyenesen a konyhába mentem, már olyan éhes voltam mint hat másik.
-Na rávetted magad, hogy kicsit kimozdulj? -John a kanapén ülve nyomkodta a telefonját, majd felnézett amikor kiértem a konyhába.
-Muszáj ennem.
-Van pizza, meg rendeltem a burgerből.
-Nem lehetne valami meleg kaját enni? -dünnyögtem.
-Hát, ha megmelegíted őket, az is meleg kaja. -vakarta meg a fejét, mire belőlem kitört a nevetés.
-Most meg mivan? -kérdezte sértődötten.
-John, mi volt veled abban az egy évben ameddig nem voltam itthon?
-Semmi. Hanna főzött rám legtöbbször. Ha itt volt.
-Te nem is főztél? -kerekedtek ki a szemeim.
-Nem?
-Jézusom. Full gyorskaját zabáltál?
-És akkor mivan? Legalább megnőtt a Pizza Hut meg a Burger King bevétele. -tárta ki kezeit amolyan "hát akkor most mivan" stílusban. Komolyan hihetetlen ez az ember. Képes volt gyorskaján élni egy éven keresztül, csakmert nem volt aki nap mint nap főzne rá. Szegény Hanna meg amikor tehette asszonyt játszott egy óriásbébinek.