Most éppen egy fiú arcát öltötted
Magadra, mert a lyukas szíveden át
Nem áramlik több lélegzet. Hát muszáj
Másokba költözz, hogy nekem fájhasson
Így. Jobb lenne látni ott, ahol az ég
Csapdába ejt, mikor nem vagyunk többé,
Mint megszenvedni azt, hogy más bőrébe
Bújva jössz, s megszelidülve élsz tovább.
YOU ARE READING
Tizenegy, tizenkettő
PoetryA költővé válásban az a nehéz, hogy bármennyire akarom is, nem tudom, mikor jön el. Ebben a kötetben két versszakos verseimet lehet majd olvasni. Azokat, amelyeket elég jónak találok arra, hogy számot aggassak rájuk. Ha elég sokat gyakorlok, talán...
