Vihar jön. Egy ház oldalához simul
És elbújik — a fény. Árnyak jönnek. Az
Ég megnyílik, és magával ránt mindent,
Amit földi életünk adott nekünk.
A romok között, emberek nélküli
Földön járva húsz percre innen áll egy Kocsma, rajta pedig az áll: köszönet
A még embernek maradottak nevében.
YOU ARE READING
Tizenegy, tizenkettő
PoetryA költővé válásban az a nehéz, hogy bármennyire akarom is, nem tudom, mikor jön el. Ebben a kötetben két versszakos verseimet lehet majd olvasni. Azokat, amelyeket elég jónak találok arra, hogy számot aggassak rájuk. Ha elég sokat gyakorlok, talán...
