A személy, akivé melletted váltam

Negyedik fejezet

A következő pár napom arról szólt, hogy takarítottam a házban; porszívóztam, felmostam, mosogattam, mostam, teregettem, port töröltem, illetve a Pennynek szánt szobából is kipakoltam a lomokat, amiket a garázsba száműztem. Persze mindezeket munka után. Úgy tűnt, hogy a költözésről, valamint a felmondásról egyelőre csak én tudtam, azonban nem én akartam az lenni, aki elmondja a többieknek, így hallgattam, mint a sír. Úgy tartottam helyesnek, hogy majd a barátnőm mondja el akkor és ahol ő akarja. 

A következő hétvégén Ericnél gyűltünk össze egy kis iszogatásra. Nem terveztünk lerészegedni, csupán pár doboz sör és néhány egyéb szeszes ital társaságában akartunk jól szórakozni. Én vittem egy üveg édes bort, illetve sütöttem pogácsákat, így egy szép nagy kosárral a kezemben csöngettem fel a férfi lakására. 

- Na melyikőtök az?- Szólalt meg a kaputelefonból, hangjából érezni lehetett, hogy mosolyog.

- Az egyetlen, aki tízből kilencszer hoz kaját is. - Nevettem fel, mire azonnal hallottam, ahogy nyithatóvá válik az ajtó, így belöktem azt, és elkezdtem felfelé sétálni a lépcsőkön, amíg el nem értem a harmadik emeletre. Be sem kellett kopognom, a nyílászáró már tárva volt, és Eric kint állt egy széles mosollyal az arcán. Csak egy szürke melegítő nadrág volt rajta, illetve egy fekete sporttrikó.- Helló-helló!

- Szia! Gyere be, te vagy az első!

Ahogy beléptem a minimalista, ám férfias lakásba, egyből megcsapott a megszokott illata. Mindig jól esett beleszagolni a levegőbe, ha ő a közelben volt, hiszen a parfümje valami mennyei volt. A konyhába érve leraktam a kosarat, amit addig a kezemben tartottam, majd megfordulva, szembe találtam magam vele. Habozás nélkül léptem felé egyet, és öleltem át derekát jó szorosan. Nem volt túl magas, összesen százhatvanöt centi, így fel sem tűnt soha a különbség közöttünk. Erős karjai körém fonódtak, közel tartva magához engem. Pár másodperc múlva elhúzódott, és zsebre tette kezeit. 

- Milyen társasjátékkal fogunk játszani?- Kérdeztem lazán nekidőlve a pultnak. Mindig volt nála valami szórakoztató dolog; kirakó, társas, több személyes videójáték, és hasonló dolgok. Ő volt az a személy a baráti társaságunkban, aki jobban élvezte a logikai és stratégiai dolgokat, mintsem a kreatív foglalkozásokat. 

- Vettem egy új Monopolyt. A Világkiadást. Le volt árazva a boltban, szóval gondoltam az jó lesz mindenkinek.

- Sosem unod meg azt a játékot, mi? Már vagy öt van. - Kuncogtam, játékosan piszkálva a sötétbarna hajú férfit, aki csak vállat vont.

- Mit mondhatnék? Örömmel tölt el elverni benne titeket.

- Szemét!- Csaptam karon kacagva, szemeim forgatva. Azonban el kellett ismernem, hogy a legtöbb esetben valóban ő nyert. Túl jó képességei vannak ahhoz, hogy veszítsen ellenünk. Jobban átlátja a lehetőségeket, a lépéseinket, mint mi magunk.- Elmegyek a mosdóba, addig pakold ki a pogácsákat.

- Igenis, asszonyom.

- Bolond vagy...

Nevettem jóízűen, és indultam el a mosdóba. Bezártam az ajtót, és elintéztem a dolgom csendben. Ahogy jöttem ki, hogy a fürdőszobában kezet tudjak mosni, hallottam a kapucsengő hangját, és ahogy Eric beleszól, majd felengedi a többieket. A társaság többi része együtt jött, mert Penny kihasználta a helyzetet, hogy a jegyespár vásárolni indult, és elvitette magát ő is kocsival a boltba. Mire megtöröltem a kezem, már beengedte a többieket, így siettem öleléseket osztogatni. 

- Lora!- Sikkantott fel örömében Vanda, és szó szerint a nyakamba ugrott. Ahhoz képest, hogy mindenki otthonos ruhákban jött, ő még így is gyönyörű volt. Lila haját kiemelte a szintúgy levendula színű ruha, ami derekához tökéletesen passzolva szélesedve az aljáig. Apró virág mintája volt, ami igazán aranyossá tette az összképet. Még egy kis sminket is dobott fel, nem túl sokat, csupán néhány terméket használva.