Küzdj meg érte!

3.rész

Sikerült. Találkoztam vele. Még most is alig hiszem el. Meglepődött mikor meglátott, de nem vagyok meglepve. Elértem azt amit akartam, tudja a nevem és azt is, hogy érhet el. Nem akartam sokáig feltartani, muszáj volt eljönnöm és magára hagynom. Fontos, hogy a mérkőzésre koncentráljon. Bízok benne, hogy felkeltettem az érdeklődését és tudunk találkozni utána. Egy dobásom van. Nem Los Angelesbe lakik. Fogalmam sincs hol szállt meg és az, hogy meddig marad, az attól függ, hogy teljesít. A selejtező a mai nappal elkezdődik. 16 versenyző van összesen. Majd jön a nyolcad döntő, negyed döntő és végül a döntő. Számomra nem kérdés nyerni fog. De nem felejthetjük el, hogy elég sok évet kihagyott. Ez a verseny nem csak erőben dől el, mentálisan is megterheli a versenyzőket. Ha a sérülésére gondol, félti a lábát, hamar véget érhet számára a verseny.

Percek vannak hátra és megkezdődik a küzdelem. Tristán már a ketrecben, az ellenfelére vár. A szemével végig pásztázza a helyet, majd a páholyra néz, ahol mi is ülünk a barátnőmmel. A tekintetünk összeakad, felismert. Mosolyra húzom a szám. Szívesen integetnék neki, de a szüleim is itt vannak. Amint az ellenfele is a ketrecben van elindul a küzdelem. A selejtezőknél kétszer, háromperces menetek vannak. Nincs pihenő idő, az csak a nyolcad döntőnél van. Az első három perc, az adok-kapokból szólt. Rengeteg pontos ülése, rúgása volt. De mielőtt letelt az idő bekapott egy jobb felütést. Nehéz innen megállapítani, de a szemöldöke felrepedt. Talán a szeme nem sérült meg. A második három perc kezdeténél szinte azonnal a földre kerül. Ez nem jó, földharcban nem a legerősebb. Sikerül kiszabadulnia, felszívta magát. Elszánt, tudom, hogy nyerni akar. A következő ütése betalál, oly annyira, hogy az ellenfele elterül. Kiütéssel győz. Az emberek kiabálnak, őrjöngenek, felállnak a helyekről és úgy éltetik őt. Levakarni se lehetne a mosolyt az arcomról. Mindvégig tudtam, hogy nyerni fog. Bell a fülembe kiabál, pontosan tudom ő is örül ennek a győzelemnek.
-Alina, megcsinálta! Győzött, de még hogy. Hát ez elképesztő volt.-tudom mire gondol. A barátnőm régen nem volt oda ezért a sportért. Most először kísért el egy versenyre. Videókat már mutattam róla, a szabályokat nagy vonalakban elmondtam. Pontosan tudta mire számíthat.
-A pasid úgy kiütötte a másikat, most kapargatják fel a földről.-a kezem gyorsan a szájára teszem. Nem kell, hogy apa meghallja miről is beszélgetünk éppen.
-Nem a pasim, és ne olyan hangosan.-bólogat, én meg elveszem a kezemet.
-Jó akkor leendő pasid? Így jobb?-nem mondhatnám, de ráhagyom, legalább addig is nem csak ezt szajkózza.
-Meghívtam a bárba!-nem ez volt a terv pontosan tudom. A mérkőzés után felakartam újból keresni, de végül kicsúszott a számon.
-Mit mondott? Mondj már valamit!-nagyon nincs mit mesélnem.
-Semmit! Nem utasította vissza, de nem is mondta azt, hogy eljön.-meglátjuk, én bízok benne, hogy megfog jelenni.

A bárban rengetegen vannak. Ma Bellnél alszok, nem kell haza sietnem. Már órák óta itt vagyunk, de Tristan nem jött. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, mert az hazugság lenne. A kedvem is egyre jobban alább hagy. Bell viszont jól érzi magát. Talált magának egy igazán helyes srácot, nem akarom őket megzavarni. A bár elé megyek, talán a friss levegő segít. Nem sokan állnak az épület előtt.  Pár dohányzó srác, egy veszekedő pár és egy csaj aki éppen telefonál. Aztán az utca végén meglátok egy alakot. Nem igazán tudom kivenni a körvonalait, messze van, bárki lehet az. De amint egyre közelebb és közelebb ér, felismerem. Fekete farmer és fekete kapucnis felső van a rajta. A ruha a fejébe van húzva, alig látszik az arca. Elindulok felé. Lassan felnéz rám, ekkor látom meg a felszakadt szemöldökét. A kezem önálló életre kel. Ő mindvégig engem néz, nem fordítja el a fejét. Még akkor sem mikor megérintem az arcát. Fogalmam sincs mért tettem.  Saját kezével megfogta a csuklóm és elhúzza onnan.
Muszáj mondanom valamit neki. A végén még meggondolja magát és elmegy.
-Gratulálok. Nyertél. Bár én mindvégig tudtam, hogy ez így lesz-a szája szélén apró mosoly jelenik meg. Még mindig nem szólal meg.
-Örülök, hogy eljöttél. Már épp kezdtem feladni a reményt. Van kedved meginni valamit velem ott bent? De itt kint is maradhatunk. Annyi kérdésem van. Basszus azt se tudom hol kezdjem. Na jó mégis. Az első....
-Te mindig ennyit beszélsz? Emlékeztetnélek komoly fejsérülésem van. A válasz a kérdéseidre, nem tudtam előbb jönni az orvos ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgáljon. Nem iszok alkoholt és, ahogy elnézem a helyet tele van. Ha felismernek sose szabadulok. Mit szólsz inkább a sarki büféhez? Farkas éhes vagyok. Ha szeretnél, csatlakozhatsz!-ezt még kérdeznie kell? Ki nem hagynám. Lássuk mit tudhatok meg rólad, Tristan Davis.