Küzdj meg érte!

18.rész

Az éjjel szerencsém volt mikor hazaértem. Senki nem volt fent és nem kellett magyarázkodnom hol voltam ilyen sokáig.
Sajnos a reggelem már nem alakult ilyen jól.
Mikor lementem a konyhába reggelizni, az apám az asztalnál ült.
-Jó reggelt! Végre sikerült felébredned?!-a hangja gúnyról árulkodott. Pontosan tudta, hogy a hétvége miatt, tegnap dupla műszakot vállaltam. Nem lustálkodtam, de mért is lepődök meg ezen? Sose fogadta el a munkámat, neki csak az a jó amit Nocholas csinál.
-Jó reggelt!-nem kezdek el magyarázkodni neki, semmi értelme. A hosszú évek alatt megtanultam már ezt.
-Jössz ma a mérkőzésre, igaz?-bólintok és a kávéfőzőhöz megyek. Öntök magamnak egy csésze kávét.
-Remek! Utána azonnal gyere haza. Vendégeket várok.-a csésze félúton megáll a kezemben, mozdulni se bírok. Erőt veszek magamon, lerakom a bögrét az asztalra és apámra nézek.
-Hát az sajnos nem fog menni. Bellel programunk van és nála is....
-NEM! Azt mondtam haza jössz.-megijedek az apám hangjától. Velem még sose ütött meg ilyen hangot.
-A te vendégeid, én minek kellek ide?-nem igazán szoktam vele feleselni, de most már nagyon kíváncsi lennék kik jönnek hozzánk.
-Mert a lányom vagy és mert én azt mondtam!-felnőtt nő vagyok. Már nem kisgyerek, akinek az apukája megmondja mikor kell hazaérnie. Ha ennyire ragaszkodik hozzá, hogy itt legyek annak csak egy oka lehet. Remélem tévedek.
-Ugye nem Joshról van szó már megint?-apa kihúzza magát a széken, rám villannak a szemei.
-De igen, róla van szó. Az apjával ma este idejönnek, szeretne veled és velem beszélni.-jaj ne, ez csak egyet jelenthet.
-Ezt már megbeszéltük apa! Soha nem megyek hozzá. Nem is ismerem. Kitudja milyen ember?!-az apám már egy éve próbál engem összeboronálni a munkatársa fiával. Már akkor megmondtam neki, hogy erről tegyen le. Nem lesz semmiféle elrendezett házasság.
-Olyan rohad makacs vagy. Josh jó parti. Tisztességes munkája van, ügyvéd. Soha nem szenvednél semmiben hiányt és én is nyugodt lennék, hogy az egyetlen lányomnak meg lesz mindene, élete végéig.-elborzadok a szavai hallatán. Ezt maga se gondolhatja komolyan. Engem nem kell eltartani. Nem hercegnő vagyok, tudok magamról gondoskodni.
-Van munkám apa! Amit szeretek. Tudok magamról gondoskodni. Nem kell idejönniük, mert én nem leszek itt. Nem fogok "igent" mondani valaki olyannak akit nem ismerek.-a tenyerével az asztalra csap, összerezzenek.
-Akkor ismerd meg, adj neki egy esélyt, csak ennyit kérek.-apám nem szokott kérni, ő csak utasít. Nem értem ezt a hirtelen változást. Mért akar ennyire hozzáadni ehhez a férfihoz? Nemet kéne mondanom, Tristan, és magam miatt is. Nem lehetek együtt két férfival. Josh nem is érdekel, de talán apámat egy időre letudnám szerelni. Békén hagyna ha azt hiszi Joshal randizok. Nem, erre én képtelen lennék. Nem tudnék Tristan szemébe nézni.
-Nem ígérek semmit.-apa csalódottan felsóhajt, felkel, a mosogatóhoz lép, a bögréjét belerakja.
-Alina, csak gondold át.-nem mond többet, magamra hagy.
Elment az étvágyam. Látom apámon, hogy neki ez fontos, de miért? Többről van itt szó, mint amit elmond nekem. Ki kell derítenem mi az!

Délután Bellhez megyek. Meg kell vele beszélnem az estét. A szüleimnek azt mondtam, hogy nála alszok mielőtt eljöttem. Apa nem volt boldog, de tudja, hogy nem kényszeríthet semmire. A barátnőm soha nem árulna be, megbízok benne, az életemet is rábíznám. Bell a belvárosban lakik, egyedül. Mikor bemegyek az épületbe a portás már megismer. Nem kell külön engedély, hogy felmehessek. Bekopogok az ajtón, ami azonnal kinyílik.
A szám is tátva marad, Bell igazán ki tett magáért.
-A mindenit csajszi, gyönyörű vagy.-ő csak legyint és beljebb invitál.
-Ez csak egy ruha. Kérsz valamit inni?-megrázom a fejem és követem a konyhába. Túl jól ismerem a barátnőmet, tudom, hogy valami itt nem stimmel. Rosszul esik, hogy nem bízik meg bennem. Mindent elmesélünk egymásnak, legalábbis eddig így volt. Iszik egy pohár vizet, majd rám néz.
-Húzom a cipőmet és mehetünk. Beszéltél ma már Tristannal? Biztos szörnyen ideges.-azt azért nem mondanám, de tény, hogy sok múlik a mai mérkőzésen.
-Reggel írt. Inkább azt mondanám, hogy elszánt. Nyerni akar és ezért mindent megfog tenni. Felkészült. Erről jut eszembe, ma elméletben nálad alszok, csak szólok ha esetleg a szüleimmel összefutnánk.-először meglepődik, majd elmosolyodik.
-Jó tudni.-kacsint egyet.-Nem a páholyban leszünk?
-Nem, semmi kedvem a szüleimhez és az idióta bátyámhoz.-bólint, de csalódottnak tűnik az arca. Elmegy, felveszi a cipőjét, majd megáll az ajtóban.
-Mehetünk? A barátod már biztos látni akar.-próbál mosolyogni, de ez a mosoly nem őszinte. Valamit titkol előlem. Először a bátyám, aztán az apám, most meg a legjobb barátnőm. Mi van itt? Mit nem veszek észre?