Küzdj meg érte!

4.rész

Tristan

Még most se hiszem el, hogy ide jöttem. Mért csináltam? Nem szoktam ilyet tenni, főleg nem egy rajongóval. Most mégis itt vagyok, egy büfében, vele. Talán ma éjszakára elfeledteti velem a múltat. Holnap meg....holnap minden ugyanolyan lesz. Szürke és sivár.

-Fantasztikus voltál ma! Nyoma se volt annak, hogy megsérültél és annak se, hogy évek óta nem harcoltál. Most biztos nagyon boldog vagy.-elképesztő ez a lány. Egy percre nem tudja befogni. Zsong a fejem, mégis azon kapom magam, hogy szívesen hallgatom. Mi a franc?
-A boldogság képlékeny! Ne higgy el mindent amit a két szemeddel látsz.-erre ő csak vállat von. Már le is söpörte magáról a beszólásom.
-Nem féltetted a lábad? Az ellenfelednek semmi esélye nem volt. Te vagy a legjobb!-csak ismételni tudom magam, hihetetlen ez a lány. Ilyen fajta rajongóval még nem találkoztam. Még a válaszomat se várja meg, már is tovább folytatja.
-Bár volt egy pillanat mikor a földre vitt, akkor megijedtem, de tudtam, hogy kiszabadulsz a szorításából. Nyoma sincs annak, hogy 3 éve nem harcoltál. A verseny végéig Los Angelesbe maradsz? Persze, hogy itt, hiszen te leszel a bajnok, szóval nincs okod előbb haza menni!-Haza? Milyen furcsa ezt a szót kimondani. Tudom mért hiszi ezt, de jobb ha nem árulom el neki, hogy már itt élek egy ideje. Jól esnek a szavai. Azt gondolja, hogy én leszek a bajnok és én is így tervezem, de ehhez elkötelezettség kell, kitartás, edzés és az, hogy ne vonja el semmi a figyelmem.
-Te nem beszélsz valami sokat, ugye? Sebaj, én helyetted is beszélek!-erre már én is elmosolyodom.
-Kicsit úgy érzem magam mint egy interjún. Nem könnyű melletted megszólalni.-kapok egy fél mosolyt, de ez nem elég. Ha mosolyog, ragyog az egész lénye. Csillog a szeme mikor rám néz. Tetszem neki? Én azt hittem csak egy rajongó, akivel ma éjszaka jól elszórakozunk. Lehet csak én látok bele mást.
-Sajnálom, egy kicsit sok vagyok talán. Nem akartalak lerohanni, de olyan régóta akartam már veled találkozni és beszélni.-nem akarom, hogy elnézést kérjen. Nem akartam megbántani.
-Köszönöm, hogy hiszel bennem. Mármint arra gondolok, hogy elhiszed, bajnok lehetek.-beszélek itt össze vissza. De ezért a mosolyért megérte. Ez a lány tele van energiával, pozitívan lát mindent, kedves és nem mehetek el mellette, de gyönyörű is. Nem bonyolódhatok bele semmibe. Most másra kell koncentrálnom és neki se rám van szüksége. Egy megtört, hite vesztett emberre, csak lehúznám, mellettem kialudna a fénye.
-Még szép! Örülök, hogy visszatértél és legalább a bá..vagyis Nicholas Russel is trónfosztott lesz. Ideje, hogy valaki letörje a szarvát.-megborzongok a név hallatán. A legnagyobb ellenfelem. Nicholas már 3 éve zsinórban nyerte meg a bajnokságot. Azóta mióta én eltűntem. Abban az évben velem kellett volna döntőt játszania, de egy szerencsétlen fordulás következtében a térdem kifordult és el is tört. Így csak az elődöntőig jutottam. Túl sokáig tartott a felépülés, a depresszióm se segített. De most újra itt vagyok, a bajnoki cím, az enyém lesz.
-Ismered őt?-megrázza a fejét, furcsa lett. Talán volt köztük valami?
-Nem igazán ismerem. Jó harcos, de el van szállva magától. Ideje, hogy valaki helyre tegye.-nem hiszek neki, legalábbis nem teljesen, több van mögötte ennél. Mit titkol? És ha igazam van, ki kell szednem belőle. Minden információ jól jön.

Amit rendeltünk hamburgert megettük, fizettem. Ideje lépnem.
-Köszönöm a vacsorát, de én is ki tudtam volna fizetni.-már bent is makacskodott. Még mindig nem tudom eldönteni mit akar tőlem. Csak egy éjszakát velem? Ha igen, mire volt jó ez a sok kérdés? Viszont ha többet akar, az nekem nem fér bele. Ezt jobb ha ő is tudja. Közelebb lépek hozzá, nem mozdul.
-Nálad, vagy nálam?-talán bunkó voltam, de nem fogok nyíltan rákérdezni mit akar. Ebből majd kiderül. Ahogy elnézem az arcát, már tudom a választ.
-Én nem, nem megyek fel hozzád! Te azt gondoltad, hogy én....Te csak szexet akarsz?-basszus, megbántottam. Könny gyűlik a szemében. Ne, ne, csak el ne sírd magad. A rohadt életbe!
-Nem tudom mit gondoltam. Vagyis azt hittem egy rajongó vagy aki csak beakar mászni az ágyamba. Mi mást kellet volna gondolnom?-elfordul és látom, ahogy egy könnycsepp legördül az arcán. Remek, ezt jól elcsesztem. Letörli az arcát és visszafordul. Mérges és feldúlt.
-Tévedtem, én kérek elnézést. Visszatértél ugyan a ringbe, de megváltoztál. Akiről 7 éve fantáziálok, hogy megismerhessem, annak a férfinak nyoma sincs. És, hogy tisztázzuk, én nem a rajongód akarok lenni, vagy egy közülük. Jobb ha én most megyek. Sok sikert a következő mérkőzéshez.-meg kell hagyni nem kertel, kimondja amit gondol. De nem tudom megadni azt, amit ő akar. Hagyom elmenni, ez lesz a legjobb.