Tanulj!Élj!Remélj!

Gyógyulás második része

Új emberek megismerése sokat tud hozzá tenni az ember lelki javulásához. Ilyen volt számomra is Barni. Barnit a színházban ismertem meg, Dani az az a legjobb barátom osztálytársa volt. Az első előadás mikor volt még nem figyltem fel rá, ha nem csalnak emlékeim talán a szünetbe láttam és az előadás végén, de beszélni még nem igazán beszéltem vele. A második előadásról ó és egy másik osztálytársul el késett. Na ezen az előadáson szúrt szemet. Meg is kérdeztem Danitól, ki az a két fiú, mert eléggé szemrevalóak. Dani el mondta, és mikor volt a szünet, Barnival beszélgettünk is. Az előadás után,el kísértük a buszára séta közben egész sokat beszélgettünk, de nem vártuk meg. A harmadik előadáson volt a legnagyobb változás. Az előadás előtt, nem beszélgettünk. Az előadás közben olyan érzésem volt, mintha valaki nézne, hátra néztem és láttam, hogy Barni néz, de mikor oda néztem azonnal el kapta a fejét. Onnantól kezdve sokszor firdultam hátra, akkor is mikor nem nézett.  Az előadás után ismételten el kísértük a buszra. Meg is vártuk a buszát és addig nagyon jól el beszélgettün. Itt meg indult bennem valami érzés, de nem tudtam hova tenni, egyszerre éreztem, hogy vonzódom hozzá, de mégis volt benne, valami ami kiábrándított. Reggelente egy busszal jártunk be, hisz ki derült, hogy nagyából egy fele lakunk. A baráti társaságunkba is be került így még több időt töltöttünk együtt. Egyszer beszéltünk Danival, hogy kifejezetten élvezem Barni társaságát, de nem tudom,hogy ő mégis mit gondolhat rollam? Hát Dani ezt meg kérdezte, amiről én nem tudtam. Egyik edzés után adni meg szólalt és ezt mondta "amúgy ki derítettem neked". Értetlenül álltam a dolog előtt, hisz nem beszéltük meg, hogy meg kérdezi. De meg kérdezte. Azt mondta, hogy kedves és szimpatikus vagyok számára és szivesen meg ismerkedne velem jobban. El fogott a boldogság, aznap este be is jelöltem, de nem írtam rá. Másnam reggel mosollyal a számon keltem fel, hisz láttam, vissa jelölt. A buszon sajnos nem volt ott, de a térre, ahol szoktunk iskola előtt lenni, oda már ki jött. Mint ki derült az apukája hozta ki. Este mikor haza értem edzés után egy üzenet érkezett a telefonomra. Ő írt, nagyon jól esett. Szinte egész éjszaka beszélgettünk. Pár nappal, héttel később volt egy nagy beszélgetésünk a volt barátommal, támogatott abban, hogy mondjam el Barninak mit is érzek. Ebben Daninak kértem a segítségét, be vett mind a kettőnket egy közös hívásba, Daninak valami "dolga" akadt és ott hagyott kettesben minket. Beszélgettönk és én finom célzásokkal próbáltam el mondani mit is érzek és meg kérdezni, tölle, hogy mi a véleménye rolla. Ő nem értett, mint utólag ki derült, nagyon is értette mit is szeretnék, de azt akart, hogy konkrétan kérdezzek rá. A végére úgy tettem, fel tettem kérdéseimet és el mondtam az érzéseimet. Kaptam válaszokat, de már későre járt és el mentünk aludni. Másnap reggel láttam, hogy Dani küldött nekem üzenetet. Az üziben az volt amit még hajnalban irogattak Barnussal, mit ne mondjak nagyon boldog voltam. Hetekig kéz a kézben jártunk, sok időt töltöttünk együtt. Egy idő után ár már túl sok volt nekem és el kezdtem el lökni magamtól. Ő csak úgy fogta fel rossz napjaim vannak biztos az iskola miatt, hisz nem mondtam el mi a gond, másfél együttöltött hónap után vége lett. Azt hittem végleg vége lesz. Nagyon csúnya veszekedések voltak köztünk hetekig. Mindig  mikor találkuztunk vitázva váltunk el egymástól. Ő annyi mindennel próbálkozott nálam. Figyelmes volt, ha valahova el mentünk kajálni, mindig meghívott, haza kísért, jó nem ajtóig, de nem kellett egyedül buszoznom. Szerencsére siekrült észhez térnem, de azt inkább a következő részben.