MHA × OC | Egy történet hogyan váltunk a legnagyobb hősöké..|

[6.]

-A rohadt életbe! -persze szokásosan elcsesztem a támadásom. Na oké rosszabb is. ÉPPEN EGY ÉPÜLETRŐL ZUHANOK LEFELÉ. Oké a lángjaim megtartanak de mivel a hideget jobban bírom így muszáj leszek zuhanni ha nem akarok ropogósra égni. 

Abbahagytam a quirkem aktiválását és elkezdtem zuhanni. Segítenem kéne apának de így én is megfogok halni. De akkor......

-Kapaszkodj és ne ficánkolj!!- Hawks elkapott a levegőben.. Istenem ez az ember...Lenéztem..oké lehet nem kellett volna. Ránéztem Hawksra a "Próbálok nem pánikolni" kifejezéssel.- MIT GONDOLSZ SZERETNÉK ITT KIUGRANI A KEZEDBŐL???- Szorítottam át a derekát majd leereszkedett egy félre eső utcába ahol a többi ember pánikolt és kamerázott.

-Te itt maradsz! -dobott le majd éppen repült volna vissza mikor megfogtam a lábát.- Mit gondolsz itt fogok maradni mikor apa veszélyben van?!- néztem rá pánikolva. Sóhajtott egyet.- Ezt megfogom bánni. Visszarepültünk apához. De a nomu sehol sem volt....Apa a földön továbbra is. Basszus....

-Apa!-futottam oda hozzá majd leguggoltam miközben ő felült. -Mit gondolsz pont én fogok meghalni?-kérdezte majd egy gyenge vigyort villogtatott. -ENDEAVOR-SAN!!! IZUMI-CHAN!!-ordított Hawks de későn vettük észre. A nomu átszúrta a gyomromat a kezével...Mindenki csak a kezet nézte ami a hasamat átszúrta. Még én is...

-.......-pár másodpercig még néztem a kezet miután a nomu kihúzta felvisítottam...sírtam, visítottam....-APA, FÁJ, AP-Hawks és Apa gőzerővel harcoltak a nomuval és mentették még a sérült embereket. Apa szemében látszott az aggódás és düh keveréke....A nomu elkezdett az emberek felé menni majd apa követte.-A tollaimal löketet adok!-ordított Hawks apának miközben a pár megmaradt tollával segített.-A többi tollam teljesen leégett csak ennyit tudok segíteni!-kiabált tovább tőlem 10 méterre majd az oldalamra futott.-Hé minden okés lesz. Karolta át a vállam majd a kezét a hasamhoz szorította.-BASSZUS NE!-ordítottam majd mégtöbb könnycsepp hullott ki a kék szememből. -Muszáj sajnálom ha nem akarsz elvérezni! 

Endeavor átkarolta a nomut és a lángjai hőjét egyre magasabbra emelte miközben egyre feljebb ment a levegőben. -Mesterséges ember. Te....a múltbéli....énem vagy....vagy egy másik jövőbeli énem..Égj hamuvá..és nyugodj békében!....Plus Ultra! Prominence Burn! Visszatért apa a földre...

-Endeavor életben van! Talpon áll!-kiabálták a hírmondók miközben mindenki ujjongott. -Áll...áll és a magasba emeli az öklét!! A győzelem....nem! A kezdet jele! -Megcsinálta?-kérdeztem Hawkstól gyenge hangon már az ájulás szélén..Hawks egy kicsit elengedett majd az eleső apa felé kezdett futni. 

Elkapta. -Ugyanaz a póz volt mint All Mighté, igaz?-kérdezte Hawks egy mosollyal. -Nem ugyanaz.....a kar.. Ő a balját..használta-válaszolt Endeavor lihegve. -Ezt nem is tudtam...-Hawks segített Endeavornak leülni a földre. -Mindenesetre köszönöm, hogy nyertél.-mondta Hawks miközben odanyújtott apának egy rongyot majd odasegített engem is mellé. De még mielőtt egy szót is tudtunk volna váltani egy hang szakított félbe minket egy kevés füsttel. 

-Várjatok egy percet! Ennek a nagy részére nem számítottam. Ámbár ez az első találkozásunk, nem igaz? Örülök, hogy megismerhetlek azt hiszem...Endeavor.. Nem hittem volna, hogy te is itt leszel. A nagy kék lángjaival körülvett minket a gazember..de ki ez? Tüskés fekete haja, égett teste, kék szeme. -A gonosztevők szövetségéből...Dabi!-mondta apa mire ránéztem..szóval ő az..-Úgy hallottam, te ölted meg Snatch-et.-folytatta apa. -"Sna" ki is volt az?-kérdezte Dabi nyugodt, hideg hangon. -A lényeg, hogy csevegjünk egyet, ha már van rá lehetőségünk. Apa megpróbált felállni de visszaesett. Apa!-aggódtam miközben Hawks továbbra is segített neki. -Endeavor-san! Pihenj, kérlek! Majd én elintézem. Csupán néhány tollam maradt, de képes leszek állni a sarat. 

-Ne szórakozzatok már!-szólalt meg Dabi szórakoztató hangon. -Én csak azért a nomuért jöttem! Kizárt dolog, hogy nyerhetnék....támadásba lendült miközben kék láng jelent meg a kezében.... a két sok sebből vérző legjobb hős és első számú gyereke ellen! Éppen támadott volna mikor Mirko a hatalmas rúgásával megérkezett. -Láttam a híreket, és beugrottam. Te a szövetség tagja vagy, ugye? Szétrúgom a segged!-mondta Mirko a vigyorával. -Egek pedig már kezdtem jól érezni magam, Ujiko-san. -ment el Dabi hangulata. Én csak tágra nyílt szemekkel figyeltem mindent. Dabinak valami sötét folyadék kezdett el kijönni a szájából és elterülni mire mindenki felkapta a fejét. -Viszlát később, első számú. Egy nap biztos lesz majd időnk csevegni. Addig is...adj bele mindent. NEHOGY MEG MERJ HALNI, TODOROKI ENJI!! Na most dumálj!-Mirko belerúgott volna mégegyszer de addigra már senki nem volt ott....

-Vég...e..van?..-borultam le a földre eszméletlenül. Végre pihenhetek. A kórházban apának és nekem is két napot kellett eltölteni. Addig nem láttuk egymást nem is beszéltünk mert egyikőnk sem tudott kiszállni az ágyból..A kiengedés napján megláttam apát rám várva a folyosó végén rám várva majd óvatosan elkezdtem felé futni. -Ap!-Csattanás. Egy pofon. Kicsit meghátráltam majd a földet néztem könnyes arccal. Apa halkan mégis nagyon ideges hangnembe próbált velem csendbe kiabálni. -TELJESEN HÜLYE VAGY?! MEG IS HALHATTÁL VOLNA!! ÉS TUDOD MENNYIT AGGÓDTAM?!-oké ezt szerintem mindenki hallotta. -Sajná- Ne kérj bocsánatot. Kezdett lenyugodni. A tested cselekedett...Egy hős is ugyan ezt tette volna..mosolygott rám miközben felemelte az állam, hogy a szemembe nézzen..

Körülbelül 10 perccel később Hawks elkísért minket az állomásra. -Uh...Hawks..bocsánat a múltkoriért....-nyögtem ki sikeresen. Hawks és apa is rámnézett..majd Hawks megveregette a fejem tetejét és felnevetett. -Felejtsük is el, nincs baj! 

Mikor hazaértünk Fuyumi ismét hibátlan vacsorájával várt minket..a többiek már ettek. Shoto ránézett apának az arcán lévő új hegre miközben evett majd megszólalt...-Csúnya sebhely...EZ MOST KOMOLY, HOGY KIMONDTA???-Fuyumi és én néztünk Natsura, apára és  Shotora miközben ők egymást nézték farkasszemmel. Mire Fuyumi rákezdte a "suttogását". -Fiúk megígértétek, hogy ma ünneplünk rémlik? Apa végre próbál törődni a családjával meg ilyenek! 

Megvolt a szokásos Natsu×Apa veszekedés Natsu otthagyott minket, szokásos. Mivel még egy napig pihennem kellett elköszöntem Shototól aki visszament Aizawa-sensei-el a suliba lezuhanyoztam elköszöntem többiektől..majd elaludtam..Ez a pár nap sem volt semmi...

Uristen elek keso van de remelem tetszett gn pookies