~Titkos tánc~

~5.rész~

Mindent hallottam tegnap amit Marcus Matteonak mondott. Szóval maffia... Nem mondom, hogy nem lepett meg, mert sejtettem, hogy valami van a háttérben.
Ma készülődéskor, csak a komornám volt bent, aztán Normant is hívtam. Néhány perc mulva kopogtattak.

-Nyitva!-kiáltottam oda, mire Norm nyitott be.

-Hivatott kisasszony?-kérdezte, majd szokásos módon hátratette kezeit.

-Igen. Arra gondoltam -fordultam felé, míg a hajam fésülték- , hogy szeretnék baseballozni. Megkérhetlek, hogy hozz nekem egy ütőt és egy labdát?-mosolyogtam rá, mire elkerekedett a szeme.

-Természetesen, de azonnal nem tudok önnek teremteni. Néhány óra múlva, talán.

-Tökéletes lesz!-vigyorogtam.

Miután mindannyian elhagyták a szobát, ki is eszeltem a tervet.
Most végre megkapja a magáét az a gyökér. Azok után amit tett, megérdemli.
Na meg...tudja már kivel játszadozik!

~Marcus szemszöge~

Nagyon fárasztó volt a megbeszélés, de az este kárpótolt. Tudja a dolgát az a kis csaj...
Még nem értünk haza, mert ott aludtunk a helyszínen.
Alig várom, hogy befeküdjek az ágyamba és aludjak egy nagyot. Végre nem érdekel az a kis szüzecske.
Már semmivel sem tud felbosszantani és beindítani sem. Semmit sem érzek iránta.
Mikor haza értünk, az udvaron üvegdarabok voltak. Norman persze azonnal oda sietett hozzám, bár nem értettem aggodalmas tekintetét.

-Uram!

-Mi történt? Mik ezek az üvegdarabok?

-Sajnálom, uram nem tudtam megállítani!-kapaszkodott belém, mire megkaroltam.

-De kicsodát?? Mondd már mi van!-ekkor már én is kezdtem aggódni.

-Isabell, a kocsija....-rögtön a hátsó udvari nyitott garázshoz szaladtam. Az egyik kedvencem volt össze törve.

A szivem jobban fájt, mint bármi más miatt. Újra megtudnám venni, akár kettőt is ebből a modellből, de az már nem olyan lenne.
Halk női nevetés hallatszott a hátam mögött. Isabell volt az. Hogy lehet ilyen törékeny és egyben ördögi nő egyszerre??

-Te normális vagy basszameg??? Össze törted a kibaszott kocsim.-mentem egészen közel hozzá, de már nem azért, hogy megcsókoljam.

-Az óriási vagyonodból, kitudod fizetni nem?-fordult el, de egy utolsó éles mosolyt vetett rám. Nem hagyhattam annyiban, utána kellett mennem.

-Semmit sem tudsz a vagyonomról, sem a munkámról, sem arról, hogy mit tehetek meg és mit nem!-mondtam menet közben, mire hírtelen megállt.

-Szerintem az, hogy maffia vagy, sokat elárul rólad!-egy cinikus mosollyal a száján megveregette a mellkasom, és újra elindúlt, gondolom a szobája felé. Mit nem képzel magáról ez a csaj...

Inkább leszartam az egészet. Ha nagyon muszáj, valóban megteremtem azt a pénzt amennyibe a kocsim kerül, akár percek alatt.
A dolgozó szobámban voltam, hiszen sok papírmunka halmozódott fel. Az ajtón történő kopogtatás kicsit kizökkentett az írásból.

-Uram?-bújt be Norman.

-Tessék?-kérdeztem mogorván, hiszen a faszom ki volt mindennel.

-Itt a teája. Gondoltam jót fog tenni miközben dolgozik.-tette le a tálcát, az ajtó melletti kis asztalra. Az íróasztalomon lévő papírhegyektől, oda sem fért volna.

-Köszönöm, figyelmes vagy!-miközben mondtam, végig írtam, de a gondolataim nem hagytak nyugodni. Folytan Isabell és a faszságai jártak a fejemben.

-Esetleg valami baj van uram?

-Aaa....-tettem le a tollat, majd kezem az arcomba temetkezett.-Csak Isabell. Fogalmam sincs mit kezdjek vele.-néztem rá, hiszen valami tippet vártam.

-Talán adhatna neki valami ajándékot.-szinte kacagni tudtam volna ezen.

-Ajándékot?

-Egy gesztust!

-Egy gesz... Norman te láttad a kocsimat? És Matteot?? Amióta itt van ez a csaj, az életemet is megkeseríti.-vallottam be. Sosem szeretek a gyengepontjaimról hadoválni.

-Uram, azt hiszem félreért. Engesztelje ki valamivel. Mondjuk adjon neki valamit amitől vidám lesz.-ha valóban vidámmá akarnám tenni elég lenne egy fél óra a szobámban meztelenül...

-Ömm orgazmust?

-Jajj dehogy!-mosolyodott el.-Azt hallottam szereti a könyveket.

-Igen, mivel egy könyvtárban dolgozott. Aaaa de unalmas...-dőltem hátra, undorodott nézéssel.

-Ne az az ember legyen aki kicsúfolja egy szenvedéje miatt. Okozzon vele örömet neki.-ez elgondolkodtató volt. A gond csak az, hogy sosem volt még igazi barátnőm, így a törődés fogalmát sem értem.

-Azt akarja, hogy építtessek neki egy könyvtárat?

-Én nem, de Isabell kisasszony lehet örülne neki.-az ajtófele nézett, mire bólintottam, hogy elhagyhatja a szobát. Miután kiment, komolyan átfontoltam, hogy csináltatok plusz egy szárnyat. Egy könyvtárat.

Vettem is a telefont, és még másnap reggel is a munkásokkal tárgyaltam, hogy a kis szüzecskének tökéletes könyvtára legyen. Egy saját és felülmúlhatatlan könyvtára.
Nem én akarom neki átnyújtani, é soda sem akarom vezetni, mert akkor újra vonzódnék hozzá.
Úgy érzem megint fel kell hívnom azt a csinibabát...
Mindent Matt tudta nélkül csinálok, hiszen megölne ha rájönne mit tervezek. Nem akarok neki csalódást okozni és magamnak sem, ezért tartom a távolságot.
Isabell napirendjét teljesen átterveztem, hogy eltérő időben legyen az enyémtől. Így még a gondolat sem lesz meg, hogy vajon mi lehet vele.
Bezáratom az összes ajtót ami összeköt vele, és még a folyosóra sem lépek ki, ha ő ott van.
Kellett nekem közeli szobába költöztetni! Most szépen megiszom a levét az egésznek....

Épp egy narancsléért indúltam a konyhába, nem akartam Normant felzargatni. Ahogy kiléptem az ajtón, nyilván ott állt előttem Isabell. Nem is akartam ránézni sem, de úgyláttam, nem nagyon érdeklem. Egészen addig, míg el nem mentem mellette. Utánam fordult és megszólalt, mire megálltam.

-Mostmár rám sem fogsz nézni? Így mi értelme, hogy itt legyek?-ekkor megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.

-Ha szeretnéd, átköltözhetsz a másik szárnyba, ahol egyedül lehetsz. Így nem is tud majd zavarni egymás jelenléte.-majdhogynem könnyes szemekkel jött közelebb.

-Marcus értsd meg, hogy haza akarok menni. Hiányzik a régi életem, a tánc, az, hogy dolgozhassak. Nekem ez nem való!-szinte megsajnáltam, hogy így mondta.-Kérlek, csak engedd meg, hogy elmenjek és elfelejtsem ezt az egészet.-de nem törhetek meg, egy maffia vagyok.

-A válaszom nem.-lettem újra komor, és szívtelen.-Holnaptól átköltözöl.

Így ott hagytam. Fájt kimondani a szavakat, de meg kellett tennem. Nem lehetek gyenge szívű, ez nem való nekem, ahogy a szerelem sem.
Ha nagyon szeretné talán megengedem, hogy néhányszor, persze kisérettel tanítson, de majd megkérdezem Mrs Glenda-t, hogy tudná elvállalni.
Engem is ő tanított és tőle jobb táncost nem is merek, még így sem, hogy idős.

Egész este dolgoztam. Ki sem láttszottam a munkából és nagyon lefárasztott, de hamar végezni akartam vele.
Jó érzés lenne ha valaki várna az ágyamban. Mondjuk Isabell... De nem tehetem tönkre azt amit felépítettem, hiába csábító az ajánlat....