Istenháta

3. fejezet

Areteorisz arra a következtetésre jutott, hogy mégis messze került az otthonától és csak azért ért minden szót és tud beszélni a helyiekkel, mert teljesen, az utolsó porcikájáig nem tudták halandóvá változtatni. Ha jobban odafigyelt, érzett is valamennyi erőt magában... De éppenhogy csak egy keveset.

A medveszerű férfi úgy tűnt, a falucska feje. Az utcán minden szembejövő előre köszönt neki. Nekem bezzeg rögtön földig hajoltak, húzta ki magát fölényesen Areteorisz. Egy csoport fiatal előtt elhaladva kuncogás ütött meg a fülét és feltételezve, hogy neki szól, hátranézett - és meglátta, hogy a nevetgélés a mögötte lépkedő fiatalembernek szól, aki már dobta is az incselkedő csókot a csoportnak.

– Mit nézel? – vonta fel a szemöldökét, amikor visszafordult. – Irigy vagy? – kérdezte a fiú és vigyorra húzta a száját. Farkasfoga volt, mindkét oldalon és a vigyor nem érte el a szemét. Inkább vicsorgott. Areteorisz szó nélkül visszafordult előre.

A falu vezetőjének házában jó meleg volt. Egy gömbölyű asszony lépett az érkezőkhöz, inge könyékig tűrve, arca piroslott.

– Borsa, mi történt? – csapott le rögtön a férfira. – Advena azt mondta, Nyestéhez mentetek. Hát, nem megmondtam, hogy tessék azt a szegény lányt békén hagyni? Elég baja neki, hogy meg van átk... – a nő elharapta a mondatot és furcsa mozdulatot tett: a kezét a homlokához, a mellkasához, majd a két vállához emelte, aztán a két tenyerét összeérintette egy pillanatra. Areteorisz érdeklődve nézte. – Na, mi dolgotok volt a kis Rigóval?

– Tolvajt fogott az éjszaka – bökött Areteoriszra Borsa, aki csak azért nem tiltakozott, mert ő maga is felismerte, hogy nézett ki a helyzet, amiben megtalálták. – De ez csak egy falu bolondja. Fürdessétek meg, aztán mehet, amerre lát. Meg talán – nézett végi Areteorsizon –, nem ártana neki enni is valamit.

Az asszony bólogatott.

– Hát, be van esve az arca, azt látom. A bordáit is megszámolhatnám. No, gyere velem, fiam – tuszkolta Areteoriszt a ház belseje felé.

Fiam, mi?, hunyorított a férfi. Dédanyádnál is sokkal öregebb vagyok. De közben elgondolkozott, vajon ezek az emberek mennyi idősnek látják őt?

Hamarosan egy fakádban ücsörgött, forró vízben és a helyzethez mérten egészen kellemesen érezte magát. El-elbóbiskolt, ameddig a kerekded asszonyság vissza nem jött és minden tiltakozása ellenére el nem kezdte a haját mosni. Areteorisz megfeszült, mint az íj húrja és várt, hogy befejezze.

– Még elteszed láb alól, anyám – nevetett valaki belépve. A farkasfogú fiú volt, aki Areteoriszt kísérte a faluban.

– Réma, kifelé! Nem illik csak úgy bejönni, ha valaki fürdik – pirított rá a nő. Réma átnyújtott neki egy üvegcsét.

– Advena küldi. Nem mert bejönni, teljesen zavarban van a vendégünktől.

– Na, ő is megéri a pénzét! – Az üvegcse tartalma Areteorisz fejére lett öntve egy határozott mozdulattal. – Férfit lát, oszt pirul is rögvest, mint malac a nyárson.

Réma leplezetlen kíváncsisággal nézett a vendégre, aki e pillanatban az erős levendulaillattól prüszkölt éppen a fürdővízbe. De a fiú pillantását megérezte és olyan szúrósan nézett vissza, amitől régebben a halandók elszaladtak, elájultak, esetleg sírva könyörögtek az életükért. Most ezek közül egyik sem történt meg. Réma csak horkantott egyet és kiment.

Areteorisz szótlanul tűrte, hogy a bíró felesége megmossa a haját, de azt már nem, hogy szárazra is törölje és felöltöztesse. Elkapta az asszony kezét.