Tökéletes és Tökéletlen/ ft Kkevin, Spacc /

2. fejezet

Tóth László Tamás szemszöge:

-Szerintetek?-Fordultam a többiek felé.

-Ha rám hallgatsz ez legyen.-Szólalt meg először Bruno.

-Szerintem ha annyira tetszeni akarsz neki, menyj ruha nélkül.-Mondta.

-Ez volt az utolsó ne kelljen még egyszer rád szólnom fejezd be a perverziót.-Néztem rá szúrósan.

-Szerintem is ez legyen.-Szólaltak meg a többiek, kivéve a húgom.

-Szerintem is ez legyen szinte százszázalék, hogy oda lesz érte.-Mondtam. Levettem átvettem, amibe jöttem, és kifizettük, majd haza mentünk, azaz hozzánk. Amikor oda értünk szerelmem, még nem volt otthon. Pár perc múlva ő is megjött.

-Szia, milyen napod volt?-Csókoltam meg, amit viszonzott is.

-Fárasztó hat tárgyaláson voltam ma.- Arcán látom, hogy tényleg fáradt pocakja még nem feltűnő. Az esküvő után áll szándékunkban bejelenteni, ha addig nem jön közbe semmi. Kendrus felment kicsit lepihenni.

-Felelsz vagy merszezünk?-Dobta fel az ötletet Peti. Jött le az én kicsikém.

-Én benne vagyok.-Mondták a többiek.

-Én is.-Mondtam.-Életem, jössz játszani?

-Ha ülhetek az öledben.-Jött felém.

-Te bármikor.-Néztem fel rá, majd beleült az ölembe.

-Sára!-Mondta Peti.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek.

-Kivel feküdnél le az itt lévők közül, aki nem Bruno?! -Kérdezte Marics, aki izgatottan várta a választ.

-Ez elég nehéz kérdés, de talán Lacival ha összeházasodnak biztos jó az ágyban.-Indokolta is meg. Egy pillanatra lenézek jegyesemre a féltékenység kezd eluralkodni rajta.

-Ne aggódj egyetlenem, én csak egy nőre izgulok fel az pedig csakis te vagy.-Pusziltam bele a hajába.

-Reméltem, hogy ezt mondod.-Vizsgálta kézfejemet.

-Talán én ülök a legmesszebb tőled Laci de innen is tisztán hallottam mindent.-Szólalt meg Bruno rám nézve. Szemem sarkából Kevinre pillantottam, akinek sugárzott a szeme féltékenységtől.

-Legalább mindenki tisztában van azzal, hogy Lacus csak az enyém.-Szólt közbe Kendra.

-Én jövök.. Kendra, felelsz vagy mersz?-Nézett kedvesemre Sára.

-Ümm felelek.

-Hogy jöttetek össze Lacival?

-Azt hittem.-Erre a többiek csak nevetni kezdtek.

-Ez nem vicces, tényleg azt hitte, aztán nem tudom, mit történt, akkor leakart rázni, csak már túl késő volt.-Meséltem, én is, majd hirtelen felállt, és kiment én pedig utána.- Mi a baj?-Értem úton a kocsinál.

-Semmi, csak pár fontos dolgot itt hagytam aminek nem itt a helye.-Vett ki valamiket a kocsiból. Egy mappát a munkástáskáját és péksüteményes zacskót. - Ezeket dobd ki a kukába légyszi.-És indultunk el befele a házba beérve kidobtam a zacskókat ahogy kérte ő pedig felment.

-Rosszat mondtunk?-Kérdezte Milán.

-Nem dehogy valamiket bent felejtett a kocsiba amiket jobb ha nem azt mondta.-Válaszoltam. Ma volt nőgyógyásznál és abba a mappába babánkról van infó amint elmennek megnézem.

- Hát jólvan haver nekünk mennünk kell Petivel anyámhoz vagyunk hivatalosak vacsorára.-Pacsiztunk le és vonszolta maga után Milán Petit.-Lesz rántott hús.-Mondta Milán és Peti előre sietett.

-Nekünk mennünk kell csajozni.-Pacsiztam le Danival és Manuval majd ők is mentek el.

- Randit ígértem Sárinak majd még beszélünk.- Adtam Brunonak is ötöst.

-Leendő rokon én is randit ígértem meg amúgyis hagyunk titeket turbékolni.-Adtam neki is ötöst. És ment el mindenki. Én pedig felmentem asszonykámhoz.

-Na mit mondott az orvos?-Léptem be a szobába.

-Semmi érdekeset azt mondta minden rendben a babával és hogy még nem lehet tudni a nemét.-Mutatta a képet a picikénkről amit elvettem tőle hogy jobban megtudjam nézni.-Sikerült a ruha?-Terelte a témát az esküvőnkre.

-Aha ahányat felpróbáltam drága húgom annyiszor megjegyezte hogy akkor lennék neked a legjobb ha ruha nélkül mennék.-Ültem le az ágyra.

-Ha csak én lennék ott akkor minden hogy jó vagy de úgy hogy mások is vannak így csinos legyél.-Mosolygott és tettem le az éjjeli szekrényre a fotót.-Amit a felelsz vagy mersznél mondtál az igaz?

-Mármint hogy csak rád izgulok fel?-Kérdeztem ő csak bólintott.-Persze hogy igaz.-Válaszoltam és dobta le a földre mappát. Én pedig mellé bújtam.-Holnap mi a terv?-Kérdeztem.-Megírjuk a meghívókat?

-Is.-Hajtotta fejét a mellkasomra.-És nézünk helyszínt.-Simogatta az oldalam.

-Szeretlek.-Csókoltam meg és bújtunk egymásba kiskifli nagykifli. Ő lassacskán elaludt én még pár percig néztem ahogy békésen alszik és még jobban magamhoz húztam óvatosan nehogy felébresszem. Majd engem is elnyomott az álom.