Tökéletes és Tökéletlen/ ft Kkevin, Spacc /

4. Fejezet

Kövesi Kendra szemszöge:

Pár nap telt el azóta, hogy bátyámékért kellett mennünk az éjszaka közepén. Ma van az esküvőnk Lacival nagyon izgulok már minden kivan díszítve. Épp a tükörben nézegetem magam, miközben Sára biztat, hogy nem lesz semmi baj. És kopog be valaki.

-Bejöhetek?-Hallom bátyám hangját az ajtó túl oldalán.

-Jöhetsz!-Válaszol Sári.

-Csini vagy! -Lép be utána anya is.

-Gyönyörű vagy kislányom!-Mér végig anya is.

-Én megyek megnézem Brunoékat.-Mondta Sári és ment ki az ajtón.

- Apád?

-Meghívtam beszéltem vele, és írtam is neki, hogy a pereputtyait ne hozza.-Tudattam anyámmal.

-Én is mondtam neki.-Tette hozzá Kevin.-Anya menny! Idő van!-Nézett az órájára Kevin. És anya tette, amit Kevin mondott.-Ne izgulj ügyes leszel!-Bátorított.-Ah! Az én pici hugicám!- Ölelt meg.-Nem tudod, milyen erővel szorítottam nektek, még anno az elején meg igazából végig mai napig, és még fogok is.-Engedett el.

-Tényleg?-Kérdeztem Kevo sosem volt szó kimondó az irántam irányuló érzéseiről.

-Persze, kérdezd meg Danit meg a többieket, de ő tudja a legjobban.-Pillantott a telefonjára majd a zsebébe csúsztatta.-Mehetünk?-Karoltunk egymásba.

-Igen!-Jelentettem ki és indultunk el. Lassan mentünk szinte végtelennek tűnik. Lassacskán megpillantom Lacit kiöltözve, szívdöglesztően néz rám szinte bámul, ahogy meglát elmosolyodik. Oda érünk Lacihoz és Kevin átad Lacinak egymás előtt állunk.

...

-Megcsókolhatja a mennyasszonyt.-Fejezi be a pap Lacusnak nem kell kétszer mondani egyből megcsókolva ajkai puhák pontosan illenek az enyémekhez egyszerre mozog a szánk nem merülhetünk el a csókunkban itt mindenki előtt annyira, mint szeretnénk. Szét válunk egymás mellett vagyunk. Mindenki fel áll és tapsol. Mikor ennek vége lemegyünk és sorra jönnek a vendégek gratulációt mond nekünk.

-Tudod.. Most már hivatalosan is egymásé vagyunk.-Mondtam, mikor kettesben maradtunk, míg a többiek épp ittak vagy táncoltak.

-Azt hittem, már sosem jön el ez a nap.-Karolta át a derekam.-Emlékszem, mikor megkértem a kezed te pedig " Én örömmel hozzád megyek, de azt tudnod kell, hogy gyereket várok tőled" mondatoddal mondtál igent.-Emlékezett vissza.

-Mi van rokon nagy a boldogság?-Hallottam mellőlem bátyám hangját.

-Nem is tudod mennyiségire.-Puszilta meg a szám és a többiek is értek hozzánk.

-Hova mentek nászútra?-Kérdezi Bruno.

-Olaszországokország.-Válaszolta Laci.

-Azt tudom, hogy Laci te beszélsz olaszul de, téged nem tudlak.-Mondta.-Beszélsz olaszul?-Kérdezte.

-Parlo olaszon.-Válaszoltam, hogy beszélek olaszul.

-Szóval igen.-Nevetett Bruno.

-Mennyi időre mentek el?-Kérdezte Milán.

-Kettő hét.-Válaszolta Laci.

-Haver normális vagy? Ennyi időre egyedül akarsz hagyni?-Sápadt el egy pillanatra Bruno.

-Kit fogok leitatni?-Szólalt meg Kevin.

-Szerintem felejtsétek el őket amíg távol vagytok.-Mosolygott Dani.

-Az a terv.-Nevettünk Lacussal.

-Adhatok koncertet most?-Szólalt meg a részeg Peti.

-Majd a saját esküvődön adhatsz koncertet totál részegen.-Válaszolt Laci Petinek.

-Beszélhetnék veletek?-Jött ide hozzánk apám.

-Akkor mi megyünk is.-Vonszolta el a többieket Sára és Zsófi.

-Mit szeretnél?-Sütöttem le a tekintetemet.

-Csak annyit akartam hogy tudjatok arról hogy tudom valamit titkoltok de nem mondjátok el viszont arról fogalmam sincs mit titkoltok.-Próbálta tartani mindkettőnkkel a szemkontaktust.-Csinosak vagytok gyerekek!-Mosolyodott el és ment vissza a társaságához.

-Leülünk?-Néztem fel Lacira és indultunk el kézen fogva az asztalhoz leülni.Végre! Azt hittem már sosem történik meg hogy leülhettek. És döntöttem a fejem Laci mellkasára a fejem.

-Fáradt vagy kicsi?-Karolt át Laci és fogta meg a hasam.

-Picit.-Tettem a kezem kezére.

-Akkor kezdjünk el enni hogy minél előbb eltudjunk menni.

-Kezdjük.-Nézetem fel rá. Kevin és Bruno bement a tortáért és hozták ki. Mondjuk nem értem hogy miért kell ehhez kettő ember na mindegy.

-Meghoztuk a tortát.-Tették le az asztalra a tortát. Mi pedig felálltunk Laci mögöttem szorosan mögöttem majd megfogtam a kést Laci pedig a kezem ahol fogta a kést és elmosolyodott. Az egyik kezével nyomkodni kezdte a derekam látta az arcomon hogy nem sokáig fogok tudni állni és ezzel próbált könnyíteni helyzetemen és vágni kezdtük a tortát a torta pont akkora hogy mindenkinek jusson belőle bőven. Mindenkinek vágtunk majd mi is enni kezdtünk. Laci az első falatnál még figyelt hogy nem e kell hánynom de szerencsére nem kellett így ő is neki látott enni. Mindenki eszik, iszik és közben beszélget. Lassan mindenki befejezte a tortázást.

-Éhes vagyok.-Suttogtuk egymásnak szinkronban Lacival.

-Nem illik sugdolózni.-Nézett ránk anyám.

-Jöhet az étel, nem?-Mosolygott Laci anyámra.

-Étel? Most ettünk tortát.-Rázta a fejét anyám.

-De én éhes vagyok.-Vetettem érvet ellene és hoztuk ki a kaját majd mindenki mert magának és enni kezdtünk Laci ismét figyelt nem e kell hánynom de most sem kellett szerencsére. És ő is enni kezdett.