Szuperhősök Világában III. - A fények városa

44. Fejezet - A sivatagban

Szuperhősök világában

44. Fejezet – A sivatagban

Eron szemszöge

A sivatagot mély csend és hűvös nyugalom ölelte körbe. A homokdűnék sötét kontúrokban hullámoztak a holdfény alatt. A forró nappal után a levegő élesen változott hideggé. Itt-ott-amott egy száraz kóró, vagy egy kaktusz emelkedett ki a tájból. Az egyetlen hangot – a terepjárónkon kívül – néhány keselyű biztosította, akik egy kiszáradt csontváz felett köröztek. A kocsink az út szélén haladva kisebb port kavart, hamarosan mindazonáltal lefordultunk róla. Követtük Jaspert. Hála a magas teljesítményű motornak, a nagy hasmagasságnak és a homokhoz tervezett gumiknak, könnyen haladtunk a sivatagban. Hammond külön meg is csodálta az autót, amivel épp utaztunk. Michael vezetett, mellette ült az anyósülésen Jasper, mutogatva, merre kell menni. Mögöttük Stella helyezte magát kényelembe, leghátul a pótkocsiban pedig mi öten szorongtunk, Sassal együtt.

– Valaki kér egy szelet csokit? – kérdezte halkan Nolen, pár nasit előhúzva a pulcsija zsebéből.

Mindannyian elfogadtunk egy szeletet. Csendesen beszélgettünk az addig történtekről, főleg a próféciáról, és arról, mekkora felelősség hullott a nyakunkba. A filmekben mindig mondták, hogy a nagy erő nagy felelősséget hoz magával, de sose gondoltuk volna, hogy ekkorát.

– Még mindig nehéz elhinni – fogta a fejét Hammond. – Nemrég otthon ültem, ettem a forró pizzát, és videójátékokat függtem. Most pedig szuperhős vagyok – hangjában lehetett hallani, mintha rácsodálkozott volna mindenre, ahogy ezt kimondta.

– Valahogy sikerült mindennek a közepébe beleesnünk – harapott egyet a csokijából Amelia. – Először kiderül, hogy szuperhősök már több száz éve léteznek, aztán ott ez az egész prófécia a világ megmentéséről – fújtatott egy nagyot.

– Hogy lehet, hogy még a H.E.R.O. sem tudott minderről? – merült fel Alexában.

– Szerinted elmondanak nekik mindent? A Masayoshiról sem tudtak semmit. Azt várod el, hogy a kormány egy több száz éves titkot csak úgy a felszínre hozzon? Sose tudtunk volna meg semmit a Kő Rendjéről, ha Jasper nem avat be minket. A H.E.R.O. meg simán a halálba küldene, ha végre teljesíthetik a kis kőgyűjteményüket – kezdett egyre mérgesebb lenni Nolen.

– Ami miattam nem történt meg – köhintett egyet Sas.

– Nemes tőled, amiért megakartál védeni minket azzal, hogy nem mondtad el, egy terroristát üldözöl, de nem lett volna egyszerűbb, ha eleve nem hozol el minket Vegasba? – vakarta értetlenül a fejét a srác. – Akkor sose kerültünk volna veszélybe; erről az egész próféciáról sem tudunk meg semmit, aztán önfeledten tömhettük volna magunkat rákfalatkákkal. Kivéve Hammondot – tette hozzá utoljára, utalva barátunk allergiájára.

– Ez a szarházi akkor is elmesélte volna nektek a kis meséjét, ha én nem rángatlak el titeket idáig – mutatott Sas Jasper felé.

– Hé! – szólalt meg Alexa, védelmezve az apját.

– Elnézést! – tartotta fel Sas mindkét kezét a hirtelen elszólásra. – Modificcal meg nehéz ellenkezni. Sőt, lehetetlen. A főnököm, muszáj azt csinálnom, amit mond. Tudjátok, így működik egy munkahely – mondta vállat vonva, mintha ezzel szerette volna lezárni a beszélgetést. – Különben meg, a ti főnökötök is – mutatott ránk. – Igaz, eddig nem tudtatok a küldetésről, de hála a kíváncsiságotoknak, most már nektek is az a célotok, mint nekem. Megszerezni a követ, aztán visszavinni a H.E.R.O. központjába – erre összenéztünk a többiekkel, arra gondolva, nekünk más terveink vannak.