Szuperhősök Világában III. - A fények városa

41. Fejezet - Ismerd az ellenséged!

Szuperhősök világában

41. Fejezet – Ismerd az ellenséged!

Alexa szemszöge

Talán a negyedik, vagy ötödik napunk lehetett Las Vegas városában. Egy szórakozóhelyen buliztam. A többiek épp máshol voltak, szóval egyedül én birkóztam meg a koktélok sokaságával. Először alkoholmentes italokat kértem, viszont olyan jó kedvemben voltam, hogy az üdítőkben hamarosan megjelent a C2H5Cl. Kémia vicceket félretéve, elkezdtem becsiccsenteni. Szédelegtem jobbra-balra, a táncparketten lépkedtem a ritmusra, és egymás után ittam a koktélokat. Miután túlságosan elkezdtem szédülni, és a sok pia megtette hatását, berontottam a mosdóba. Nagyokat csuklottam. Olyannyira el voltam akkor már fáradva, hogy pár percre elaludtam a vécén.

Mikor kinyitottam a szemem, a város utcáin jártam. Olyan volt, mintha egy téglafal mellett feküdtem volna, és a kukákat szagolgattam. Egy üres üvegben megláttam a tükörképemet. Egy szürke kutya pillantott vissza rám. Egyik szeménél egy fekete folt tündökölt. A szemétdombokat kutatta, valamiféle élelmet keresve. Azt gondoltam, biztos álmodom. Ekkor láttam meg, hogy a kutya amellett a bár mellett feküdt, ahol éppen én tartózkodtam. Noha ez is lehetett álom, túl nagy véletlennek tűnt. Illetve túl valóságosnak. Miután felébredtem, megmostam az arcomat egy tenyérnyi hideg vízzel, illetve ittam is, így viszonylag hamar kijózanodtam. Kimentem az utcára, hogy megbizonyosodjak róla, álmodtam, vagy a szupererőmet használtam-e. Az épület melletti kis sikátorban valóban megpillantottam a szürke, fekete foltos kutyát. Szegény eléggé megijedt tőlem. Nyüszített, morgott; szerette volna, ha magára hagynám. Próbáltam megnyugtatni, de hiába, a kutyus átfutott a két lábam közt, aztán se híre, se hamva nem maradt.

Még egy ideig buliztam, de már nem ittam sokat. Nemsokára megcéloztam a hotelünket, ahol a nap végi nyugalom hívogatóan várt rám. Otthon csak Hammond volt. Kidőltem az ágyon, amíg ő a lábamat masszírozta.

– Nem lenne kedved egy dupla randira? – kérdezte tőlem.

– Dupla randi? – értetlenkedtem.

– Amelia ajánlotta fel, hogy elmehetnénk vele és Eronnal.

– Nem rossz ötlet... – ásítottam nagyot. – De lehet előtte pihenek egy kicsit – becsuktam a szemeimet, hogy szusszanhassak valamennyit.

Hammond finom érintésének és a puha ágy kényelmének együttese hamar kiváltotta a várt hatást. Pár perc alatt már húztam a lóbőrt. Álmomban megint egy kóbor állat szemszögéből fedezhettem fel a nagyvilágot. Csak a mancsait láttam, de mintha egy macska lett volna az az állat, akit mondhatni „megszálltam". A város fényekben úszó utcáit jártam. Vagyis, a macska járta azokat. Láttam a New York-New York Szállodát és a hullámvasútját, a Las Vegasban is megépített párizsi Eiffel tornyot, és a Strip-et. A maga Elvis imitátoraival, prostikkal és drogdílerekkel. Szerencsére a cicust nem kínálták meg.

Az egyik utcában egy olyasvalakit pillantottam meg, akivel azt hittem, sose fogok többé találkozni. És egy részem azt is kívánta, bárcsak többé ne látnám. Távolról egy barna hajú, negyven év körüli nőnek tűnt. Átlagos kinézet, nem? A macska pont abba az irányba szaladt, amerre a nő is álldogált, miután meglátott ott egy egeret. Amint közelebbről is szemügyre vehettem, és megláthattam az arcát, egyből felismertem édesanyámat. Ő is itt van a városban? – járt a fejemben a kérdés. Azon nyomban felébredtem. Hammond eléggé meglepődött, ahogy egyszeriben kinyitottam a szemem, és felültem az ágyon. Nem tudtam eldönteni, hogy ezúttal is az erőmet használtam, vagy tényleg csak rémálmom volt. Korábban nem álmodtam, viszont arra gondoltam, mi van, ha ez tényleg az volt. Biztonság kedvéért akkor is a végére kellett járni az ügynek. Anyám egy veszélyes bűnözővel szövetkezett, így mindenképp tudnunk kellett, hogy a Csonttörő is a városban van-e.