Szuperhősök Világában III. - A fények városa

42. Fejezet - Az igazság

Szuperhősök világában

42. Fejezet – Az igazság

Eron szemszöge

Az ágyon ültem, két kezemmel a fejemet fogva. Amelia és Alexa aggódva mesélték el a történteket Nolennek, Hammond pedig az ajtót támasztva egy szelet csokit rágott, nem tudva, pontosan hogyan is reagáljon. Én a világ zajaitól elzárva gubbasztottam. Tekintetem a semmibe révedt. Erősen gondolkodtam. Gondolkodtam azon, talán eljött a megfelelő idő, hogy elmondjak mindent a többieknek. Aztán következett az aggodalom, vajon hogyan reflektálnának a sok információra. A saját belső világomban kerestem a megoldásokat, de mindegy, meddig kutattam őket, semmit nem találtam.

– Szóval, csakhogy egy lapon legyünk – kezdte Nolen. – Te láttad édesanyádat a szupererőd segítségével, aki egy bűnözővel dolgozik együtt – mutatott Alexa felé. – Ti hárman pedig megtaláltátok azt a bűnözőt, plusz még kettő társát.

– Ja, nagyjából így történt – bólogatott Hammond.

Alexa idegesen lóbálta a lábát az egyik ágyon, miközben a kutyája próbálta megnyugtatni azzal, hogy az orrával bökdöste gazdája kezét. Amelia fel-alá járkált a szobában, szeretett volna lenyugodni.

– Továbbá Sassal sem stimmel valami – emésztette magát tovább. – Mikor szóltunk neki a Csonttörőről, olyan volt, mintha meg se lepődött volna. Illetve azt mondta nekünk, hogy ne szóljunk egy szót se Stelláéknak.

– Azóta pedig nem láttuk – tette hozzá Hammond.

– Egyedül ment volna utánuk? – állt elő egy feltételezéssel Nolen.

– Ha így van, akkor mindenképp szólnunk kellene Stellának és Michaelnek. Nem akarom alábecsülni Sast, de ki tudja az a férfi mikre képes – utalt a Csonttörőre Alexa egy csepp félelemmel a hangjában.

Ekkor mindannyian – még én is – egy halk nyikorgásra kaptuk fel a fejünket, ami az ajtó felől jött.

– Emlegetett szamarak – reagált Nolen a bejáraton betoppanó mentorainkra.

– Hallottuk, hogy Timmy-ről beszélgettek – mondta Michael, mikor hirtelen a szájára csapott, mivel rájött, véletlen az igazi nevén hívta barátját.

– Miről szerettetek volna szólni? – kérdezte Stella ártatlan hangon. Ők még nem is tudtak semmit Sasról és titkos küldetéséről.

A többiek beavatták a felnőtteket a történtekbe. Én továbbra is csak a padlót bámultam. Néha-néha felkaptam szemeimet, bólogattam; úgy tettem, mintha részese lennék a beszélgetésnek, pedig a fejem közel sem a jelenben bóklászott. Ezt a hozzám egyre közelebb kerülő Amelia észrevette.

– Eron, minden rendben? – tette fel a kérdést lehajolva hozzám.

A csend feszültté vált körülöttünk. Éreztem, ahogy a torkom összeszorul. Egy nagy nyeléssel minden kétséget elűztem. Erőt vettem magamon, és megosztottam a többiekkel, mit hallottam Sas és Modific között, még azelőtt, hogy Las Vegasba indultunk volna.

– Mielőtt elindultunk volna... erre az útra, hallottam, hogy Sas és Doktor Modific a Csonttörőről beszélgettek. Sas ezért nem lepődött meg, mivel tudta, hogy itt lesznek. A Négyek azért küldték ide, hogy kémkedjen utána, illetve beszéltek arról is, hogy van itt valamiféle... mágikus kő – vontam fel a vállamat, nem értve teljesen a szituációt.

– Biztos, hogy ezt a beszélgetést nem bedrogozva hallottad? – ugratott Nolen.

– Miért nem szóltál erről korábban? – érdeklődött Amelia.