Too Good

Part 01

Már megint egy megbeszélés, sóhajtott Matt fáradtan. Alig két órája ért haza egy hat napos konferenciáról, ahol szinte megállás nélkül fordított. A főnöke szólt, hogy lesz ez a megbeszélés, ami csak egyet jelent: újabb munka. Nem is akármilyen. Általában ha felkérés érkezik tolmácsolásra vagy fordítási munkára, akkor azt közvetlenül küldik a megfelelő embernek. Viszont ha nagyszabású, speciális munka jön, illetve ha több felkérés is érkezik egyszerre, akkor behívnak minden elérhető embert és együtt beszélik meg, ki mit tud vállalni. Matt bár fáradt, de közben kíváncsi is. Mióta ennél a cégnél dolgozik, közel három éve, többnyire érdekes munkákat kapott.

Élete eddigi harminchat éve sok mindent csinált, de talán mostanra jutott el oda, hogy megtalálta az igazi hivatását. A nyelvtanulás korábban egyfajta hobbi volt, kihívás és persze időtöltés, amivel próbálta elfoglalni magát félresikerült házassága utolsó éveiben. Legalább ennyi jó származott abból a hét évből.

Fiatalon, alig huszonegy évesen házasodott össze a nála tíz évvel idősebb Peterrel, akivel a munkahelyen ismerkedett meg. Peter a nagyfőnök volt és Matt elhitte, hogy pont rá van szüksége. Hiba volt, de már felesleges ezen rágódni. Elvált, és Los Angelesbe költözött. Minden létező nyelvtanfolyamra beiratkozott, minden vizsgát sikeresen letett és így kínai és portugál nyelven hivatalos tolmács lett. Két másik nyelven, magyarul és törökül is kiválóan beszél, de a vizsgák letételére egyelőre nem volt ideje. De a két meglévő nyelvvel már így is az egyik legkeresettebb munkatárs a nyugati part egyik legnagyobb tolmács- és fordító ügynökségénél.

Matt jól érzi itt magát, megbecsülik a munkáját, a munkatársaival is jó a kapcsolata. Végre úgy érzi, hogy az életében minden a helyére került. Igaz, hogy a szerelmi élete egyenlő a nullával, a válása óta, nagyjából nyolc éve nem is igazán érdekelte a társkeresés. Volt ugyan pár randevúja, de folytatás egyik esetben sem volt. Jól van ez így, tökéletesen boldog egyedül is.

- Köszönöm, hogy ilyen sokan bejöttetek - szólalt meg a főnök, magára vonva mindenki figyelmét. A megbeszélés elkezdődött. - Tudom, hogy többen most jöttek haza Dallasból és pihenni szeretnétek, de most megint elég sok munka jött össze. Ráadásul a Caltech-től jött egy sürgős felkérés. Öt nap múlva kezdődik egy nagyon nagy nemzetközi konferencia és a cég, amelyikkel leszerződtek tolmácsolásra, nem fogja tudni megcsinálni a munkát. Valami olyasmi lehet, hogy sok emberük betegedett le meg korábbi leszerződött munkáik vannak... Mindegy. Minket keresett meg az egyetem, és legalább tizenöt embert kérnek. Francia, spanyol, kínai, német és portugál nyelven kellene tolmácsolni.

- A Caltech? Milyen területen? - kérdezte Steve, az egyik barátom.

- Fizika és matematika - felelte a főnök, mire többen felsóhajtottak. Az ilyen munkák extra felkészülést igényelnek, és sokszor olyan dolgokat fordítunk, amikhez halvány fogalmunk sincs. - Szóval öt nap múlva kezdődik, négy nap múlva a helyszínen lesz egy kis eligazítás, nagyjából bemutatják nektek az előadások tartalmát. És azért a legtöbb résztvevő tudós kiválóan beszél angolul, szóval nem gondolom, hogy nehéz lesz.

Páran máris jelentkeztek, nyilván azért is, mert egy ilyen nagy konferencia igazán jó pénzt jelent. Matt épp elkönyvelte magában, hogy ezt most ő kihagyja, és inkább kér valami könnyebb munkát, amiről a főnök közben elkezdett beszélni, de akkor valami bevillant. A Caltech? Fizika? Talán....

- Én is megyek Pasadenába - szólalt meg hirtelen, mielőtt még meggondolhatta volna magát.

- Köszönöm, Matthew - mosolygott rá a főnök. - Őszintén bevallom, reméltem, hogy jelentkezni fogsz. Tudom, hogy Dallas kicsit húzós volt, de ígérem, hogy ha Pasadenában végeztek, kaptok két hét szabadságot.