Too Good

Part 03

A következő napon Timothy már egész korán ott állt a konferenciaterem bejáratánál, így Matt-nek nem kellett sokáig várni a találkozásra.

- Jó reggelt! - köszönt kedves mosollyal, amitől Matt máris érezte, hogy a térdei remegni kezdtek.

- Köszönöm, neked is jó reggelt - felelte. - Jól aludtál?

Látszott Timen, hogy ez a kérdés kissé meglepte, de készségesen válaszolt.

- Igen, elég jól. És te?

- Hát, már amennyire szállodában lehet jól aludni - felelte, majd vigyorogva folytatta, és még kacsintott is mellé. - Lehet, hogy ma is igénybe veszem az irodádat.

- Bármikor - nevetett Tim. - Legközelebb már párna is lesz.

- Remek, szóval bővül a szolgáltatások köre - nevetett Matt, közben persze meg is lepte, hogy Tim ezt ilyen komolyan veszi.

- Az állandó fejlődés lényeges - bólintott Timothy, mire Matt ismét felnevetett. Tim újra megállapította, hogy ennél a hangnál nincs csodásabb. - Tolmácsolsz az első előadáson?

- Igen, be vagyok osztva - felelte Matt. - De utána majd csak ebéd után kell beülnöm.

- Lenne... lenne esetleg kedved körülnézni a tanszékünkön? - kérdezte és láthatóan nagyon zavarban volt.

- Nagyon szívesen! Tegnap este nem sok minden láttam. Nem kell itt lenned az előadásokon?

- Nem igazán - felelt Tim. - Én ezeket már nagyrészt mind hallottam, ismerem a kollégák kutatásait.

- Utálom, hogy mindig én számítom félbe a csevegéseteket, de lassan ideje lenne bemenni - szólalt meg mellettük Steve.

- Igaz - sóhajtott Matt. Minél több időt tölt a férfival, annál nehezebb elválni tőle. És bár még mindig nem meri elhinni, de úgy tűnik Tim is pont így van ezzel.

- Előadás után találkozunk - mondta, Matt pedig mosolyogva bólintott, majd elköszöntek.

- Csak nem randi? - kérdezte vigyorogva Steve, miközben a tolmácsok terme felé sétáltak.

- Nem - felelt gyorsan Matt. - Csak megmutatja a tanszéket.

- Ahhha.

- Ezt most miért mondod így?

- A doktor úr nagyon próbálkozik. Nem túl fantáziadús, de legalább próbálkozik - mondta Steve, bár úgy tűnt semmi értelme nincs a mondandójának. - Mondjuk ezzel a tempóval .... Igazán besegíthetnél neki!

- Ezt hogy érted?

- Matt! Még a vak is látja, hogy udvarolni próbál. Igaz elég szerencsétlenül teszi. Valószínűleg nincs túl sok tapasztalata ezen a téren.

- Tényleg úgy gondolod? - kérdezte Matt halkan. Talán ideje esélyt adni ennek a lehetőségnek? Talán mégis van egy pici remény?

- Megesküszöm mindenre, ami szent - felelte Steve tőle szokatlan komolysággal. - Adj egy esélyt, segíts neki kicsit. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem tévedek. Figyeld a jeleket.

Miközben pakolta ki a cuccait a kis fülkéjében, egyfolytában Steve szavain gondolkodott. Eddig életében egyszer volt mersze meglépni azt, amitől pedig félt: amikor elhatározta, hogy elválik Petertől. És lám, csupa jó dolog sült ki belőle. Tim valóban keresi a társaságát, ha jobban belegondol, mintha vele sokkal közvetlenebb, kedvesebb lenne, mint másokkal. Talán tényleg most jött el az ideje annak, hogy a boldogságáért is tegyen valamit? Mert mi a legrosszabb, ami történhet? Az, hogy tévedés volt, hogy Tim mégsem akar tőle semmit, csak barátságos próbált lenni. A konferencia végén Matt visszamegy Los Angelesbe és többet nem is fognak találkozni. Tehát gyakorlatilag minden olyan lesz, mint régen. Esetleg kicsit szomorú lesz, de majd elmúlik. Ez nem tűnik túl vészesen, kis szívfájdalommal ugyan, de túlélhető. Igen, lássuk, mi lesz ebből! Ezzel az elhatározással mintha egy súly gördült volna le a szívéről, megnyitva azt valami új előtt. Boldog várakozással tekintett az elkövetkező napok elé. Hosszú idő óta reménykedett, és ez most nagyon jó érzés volt.