Kiss Me Hard Before You Go - (OneDirection ff.)

9.Szabály - Ne emeld fel a hangodat!

- Mire vàrsz? - fogta meg csuklómat, mikor tovàbbra sem voltam hajlandó megmozdulni. Harryre kaptam szemeimet.  Arca sàpadt volt, kimerült, de szeme ugyanúgy vilàgitott, ahogyan szokott. Alsó ajkamat beharaptam, majd elkezdtem utàna lépkedni.

- Hogy értetted, hogy mindig az kell neki ami a tiéd? - kérdeztem meg óvatosan. Styles egy pillanatra hàtrakapta ràm a fejét.

- Úgy, ahogy mondod. - vàlaszolt mély hangjàn, majd elhaladt az ajtaja mellett.

- Elvett tőled valamit? - érdeklődtem tovàbb, bàr tudtam, hogy ő ezt nem díjazza. Lassan elengedte csuklómat, mikor màr biztos volt abban, hogy magamtól is követem öt.

- És te mit csinàltàl vele? Azon kivül, hogy megbaszott az ülésen? - mondta nyugodt hangnemben. Nem is tudom, hogy ennek örülnöm kellene-e, vagy sem.

- Nem történt meg. - mondtam az igazat. Nem akartam mentegetőzni, ez mégis úgy hangzott.

- De miért hozott ide? - egy percre se fordult hàtra. Nem nézett ràm, csak ment.

- Csak beszélgettünk. - ezt màr csak féligazsàgnak mondanàm. Csak idegesen felsóhajtott. Mintha untatnàm. Erre màr nem reagàlt. Egy erkélyre érkeztünk. Harry a közvetlen a korlàt mögé ült, a làbait lelógatva, majd ràgyujtott egy cigarettàra. Csak lefele nézelődött. Végül kis gondolkozàsi idö utàn, helyet foglaltam mellette. Làbaimra nézett, majd a félig elszívott csikket, felém nyujtotta.

- Kérsz? - kérdezte lehangoltan. A füstölgő cigire pillantottam. Louis figyelt ràm. Nem megkínàlt a cigivel, hanem eltiltott tőle. Ő jót akart. Az egészségemet. A boldogsàgomat, még ha nem is tudta, hogyan érje el. De segített, nem pedig lehúzott a gödörbe, amiből épp kimàszni probàltam. Harry pont ezt tette. Nem. Igazsàg szerint, ő volt maga a gödör.

Csak szótlanul megràztam fejemet. Vàllat ràntott, majd mélyen a cigarettàba szívott. Ajkaival karikàt formàlva, a füstöt is igy fújta ki. Ujjait kócos hajàba vezette. Szemeim megakadtak a sok-sok göndör tincsen, ami arcàt díszítette. Imàdtam nézni őket. Ahogyan egymàsra omlanak. Ahogy elvesznek az óriási hajszállak tengerében.

- Azt hittem, hogy beàlltàl a sorba. - nyomta el maga mellett a csikket és elpöckölte.

- Mire gondolsz? - kérdeztem értetlenül, de csak egy mindent elmondó pillantàst vetett felém. - Undoritó vagy. - jelentettem ki. Prostinak nevez, de leginkàbb ő az, aki hozzájárult ahhoz, amilyen most vagyok. Felàlltam és idegesen kezdtem jàrkàlni.

- Hagyd màr abba. Rohadt undorito. És ide hallani. - szólt felém. Először nem tudtam mire érti, de lenéztem kezeimre és csak ekkor vettem észre, ahogyan ujjaimat tördelem. Harry szörnyen goromba volt. Ezt eddig is tudtam, de sosem esett ilyen rosszul. Talàn csak azért, mert most volt kihez viszonyítanom. Louishoz... Mennyivel jobban esett, ahogyan gyengéden kezébe zàrta az én elfagyott ujjaimat.

- Hogy lehetsz ennyire érzéketlen? - kiabàltam vele és ingerültségemet egy dobbantàssal erősitettem meg.

- Ne emeld màr fel a hangodat jó? - fönökösködött felàllva ülőhelyzetéből. Elém lépve magasodott fölém. Nagyot nyeltem. Annyival magasabb volt nàlam. Szemeimet lesütöttem. Feladtam. Nem akartam harcolni vele, de nem is lettem volna rà képes. Fölösleges lett volna szembeszállni vele. nincs értelme erőlködnöm.

- Menjünk. - hagyta el szàjàt egy lemondó sóhaj, majd vissza indult a szobàja felé. Zsebéből előkotorta a kulcs csomójàt, majd a zàrba helyezve azt, kinyitotta a bejàrati ajtót. Orromat megcsapta az ismerős illat.  Cigaretta és égetett zsálya illat. Harry, ahogy beléptünk pakolászni kezdett. Az iróasztalához sétáltam, mire ő azonnal mellettem termett és ott folytatta a pakolást. Nem értettem, hiszen láttam már ezt a helyet botrányosabban, kupisabban is. Feszülten dobálta az összes cigis papírt és hasonló dolgokat, (amiknek még a létezéséről sem tudtam) a fiókba. Szemeimmel követtem kapkodó kezeit, majd utánnuk kaptam. Ekkor megtorpant.

- Miért pakolsz? - kérdeztem, miközben lerázta kezeimet az övéiről. Most lassan vezette fel rám tekintetét. Mintha a válaszon gondolkodott volna. Ekkor ért el agyamig a tudat, hogy azért ez a nagy hallgatás, mert miattam kezdte összepakolni a mocskos dolgait. Ajkaim akaratlanul is görbülni kezdtek felfelé. Harry csak szemeit forgatva lépett hátrébb egyet.

- Nehogy azt hidd, hogy miattad. - túrt idegesen hajába és fel - le fezette tekintetét a kezéről, az arcomra. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a mosolygàst.

- Akkor? - kérdeztem halkan. Tudom, ez csupàn egy apró gesztus, nekem mégis olyan sokat jelentett. Harry megforgatta szemeit, majd az àgyàra vetődött.
Zavarodottan àlltam ott és bàmultam rà. Furcsa volt, hogy nem viselkedtem felszabadultabban ebben a szobàban.  Harry csak kérdőn nézett ràm, majd szemeivel maga mellé invitàlt. Lassan az àgy szélére ültem és felé fordultam. Ő csak a plafont pàsztàzta, de tudta, hogy én őt figyelem. Egy idő utàn felült, majd egész testével szembe fordult velem. Kívàncsian vàrtam, hogy most mire készül. Egyszerűen fogta és lehúzta magàrol a hosszú ujjú pólójàt. Szemeim azonnal a rég nem làtott felsőtestre tapadtak és fel - le jàrkàltak rajta, újra és újra végignézve a varrataian. Csak ült ott velem szemben és engem figyelt. Vàrt. Probàltam ellenàllni. Probàltam nem megtörni, de belegondolva, semmi értelme sem volt màr. Hiszen itt vagyok. Hozzà menekültem, ezért màr pontosan tudja, mennyire is van rà szükségem.
Nem estem eszetlenül fedetlen testének, csupàn lehúztam magamról a felsőmet, ezzel kiegyenlítve az "állást", majd szégyenlősen haraptam ajkamba. Mintha nem làtott volna màr szàz és egyszer így engem... Most én vàrtam arra, hogy tegyen valamit. Hogy hozzàm érjen. Szemeivel mellemet pàsztàzta, majd felpattant és lehúzta nadràgjàt is. Én is igy cselekedtem rögtön utàna, majd eldőltem a matracon. Harry àllva méregetett még egy ideig, majd valami alig hallható trágárságot motyogott az orra alatt és fölém ereszkedett. Testét a kezeivel tàmasztotta meg a fejem mellett két oldalt. Egy percre szemeit az enyéimbe mélyesztette, de megtörve ezt a pillanatot, egy apró puszit nyomott orromra.  Ajkaival végig haladta a fülem mögötti területen, amibe az egész testem beleremegett. Oriàsi kezeit érzékien húzta végig oldalamon, majd egy férfias sóhaj hagyta el ajkait.

- Istenem, de hiànyoztàl. - az ekkor màr élvezettől lecsukódott szemeim most kipattantak. Mintha ezernyi pillangó röppent volna fel a hasamban. Ajkaim elnyíltak egymàstol és kikerekedett szemekkel vizslattam Harold tökéletesen sima arcàt. Jól hallottam? Azt mondta hiànyoztam neki?

[Nos manók, ez lenne az új rész. Nem is tudom, hogy mit mondjak róla. Làtjàtok, hogy tovàbbra sem lehet eldönteni, melyikük a jó, vagy melyikük a rossz fiu, de nem is ez a lényeg. Hiszen nem szàmit, hogy rossz, vagy jo a vàlasztott pasi, úgy is őt szereti, ha "gonosz lélek" az illető, ha nem. Hamarosan hozom a következö részt és vàrom a visszajelzéseket.
Én màr tudom ki mellett döntenék a főhősnőnk helyében. És ti? :)]