Kiss Me Hard Before You Go - (OneDirection ff.)

2. Szabály - Nincs csók!

A gondolkodási időm csekély volt, de nem is volt rá szükségem. Imádtam az ajkait és megkaptam tőlük minden élvezetet, én mégis csupán egy csókra vágytam. Hogy összeforrjanak ajkaink. Reménytelen volt. Szerinte biztosan vészes közelítés lenne az érzelmek felé. Mintha a szex, más lenne. Persze ő egy férfi. Tényleg képes ilyen egyszerűen és érzelem mentesen szeretkezni velem? Mert én erre képtelen vagyok.

Lehúzta rólam az egyetlen ruhadarabot, ami a testemet takarta, (az alsóneműt leszámítva) majd melleimet kezdte kényeztetni. Megfogtam pólója alját, majd megszabadítottam a fekete anyagtól. Szemeimet a kidolgozott felsőtestén legeltettem és ujjaimmal végigsimítottam a kulcs csontja alatt díszelgő tetováláson. Semmi ilyen gesztusra nem adott nekem időt. Kezeivel egy perc alatt kikapcsolta melltartómat, majd levezetve kezét, a fenekembe markolt.
- Harry... - próbáltam lassításra bírni, de nála ez lehetetlen volt. Kigombolta nadrágját, mire erőteljesen eltoltam magamtól. Bár kezeit, még mindig fenekemen tartotta és így tartott a levegőbe, felsőtestével eltávolodott. Kérdőn nézett rám. Nem is tudom mit mondhatnék, miért állítottam le? Miért nem élveztem? Már ez a kérdés vetül fel bennem, holott egy hónapja csak az járt a fejemben, hogy miért csinálja ezt velem? Miért nem enged el végre? Nem tudtam mit akartam. Apró mozdulatokkal ráztam meg fejemet, majd félénken a szemébe néztem. Sosem alakult ki köztünk szemkontaktus. Harry azonnal levezette szemeit és újra nekem esett. Félretolta a vékony anyagot, majd belém vezette magát. Hatalmas volt. Még mostanra sem sikerült megszoknom. Felsikoltottam. Az ágyra fektetett, majd erősen tolni kezdett. Egyre sűrűbb sóhajok hagyták el a számat, míg ő csak egy - két férfias morgást hallatott. Csípőm megfeszült és hátravetettem a fejemet. Egy kis fájdalmat kezdtem érezni. Összeráncoltam a homlokom, majd résnyire nyitottam szemeimet. Harry arcát néztem. Teste izzadt volt. Kezdtem egyre kellemetlenebb helyzetben érezni magamat. Rossz volt. Fájt és elkapott az az érzés, ami az első alkalmakkor is. Akkor még nem így éreztem magamat. Akkor még undorodtam tőle és a durvaságától. És most ez újra jelen van. Újra kitekintek ebből a burokból. Ebből a beteges megszállottságból.
- Harry..Harry! - kérleltem, de nem volt erőm eltolni. Nem volt erőm hozzáérni. Nem lassított, nem állt meg. Nem érdekelte őt továbbra sem az, hogy én hogy érzem magamat. Szememből folyni kezdtek a könnyek. Patakzottak. Most gyengédebb lett. Újra rápillantottam. Most először tudtam, valami emberi érzelmet levenni arckifejezéséből. A szenvedést. Erőlködött. Végül kihúzta magát belőlem és mellém feküdt. Én kifele fordultam és lábaimat felhúztam a hasamhoz. Nem sírtam tovább, de nem mertem ránézni. Se felé fordulni. Felállt az ágyból.
- Mi a faszom volt ez? - suttogott, de hallani lehetett a hangsúlyából, hogy csak azért teszi, hogy megnyugtassa magát. Pontosan nem tudtam mire gondol. Hiszen eddig sem törődött az arcomon lecsorgó könnyekkel és a könyörgő szavaimmal. Most miért tette? Miért hallgatott rám? Nem válaszoltam.
- Te kezdeményezted az egészet, erre a közepén állunk a dolgoknak és te hisztizni kezdesz. - csapkodott az asztalán.
- Jól tudod, hogy ez nem normális. Nem kellene vágynom rád. - mondom és felveszem a kezembe akadó ruhadarabot.
- Dehogynem kellene. Éppen ez az egyetlen dolgod amit kell! - guggolt elém kezébe tartva az arcomat. Egyáltalán nem a romantikus, inkább fenyegető stílusban.
- Meg itt kell lennem akaratom ellenére! - cáfoltam meg mondandóját és ellöktem arcomtól a kezét.
- Ha annyira akarnád, már rég elmentél volna. Nem zártalak ketrecbe. - most felállt és az ablakon bámult ki. Nos, ebben igaza volt.
- Ha el is szöknék, úgy is megkeresel. - állok fel én is és próbálom felvenni vele a harcot.
- Akkor menj! Viszlát! Nem kereslek többet. Elmehetsz. - a mondandója elején már kiabált velem, de végül elhalkult. Nem akartam elmenni. Nem akartam, hogy ne keressen többet. Most csönd telepedett közénk. Továbbra is háttal állva bámult ki az ablakon. Lassan mögé sétáltam. Kezeimet mellkasára vezettem és fejemet hátára döntöttem. Sosem próbálkoztam még ilyen testi dolgokkal úgy, hogy mindketten tudtuk, hogy nem szex lesz a következménye. Harold azonnal oldalra fordította fejét. Nem nézett hátra, csupán oldalra. És én vártam. Vártam, hogy mikor lök el magától...