énatied.com

06. | Forróság

A szobánk a kerítés felőli oldalon helyezkedett el. Ezt onnan tudtam, hogy az ablakunk pontosan felette volt, így megtudtam állapítani, hogy ha az ablak és a kerítés közti pálmafára átugrottam volna, könnyűszerrel a lezárt szálláshelyen kívül találom magamat.

A falak egyszerű, fehér színben pompáztak, amit feldobott két festmény, az egyiken delfinek ugrottak éppen ki a tengervízből, míg a másikon egy kolibri repült egy csodaszép rózsaszín virág felett. Emellett kaptunk egy franciaágyat, két éjjeliszekrényt és egy nagy szekrényt a ruháinknak. A sarokban pedig egy kisebb puff helyezkedett el, felette egy kerek tükörrel. Őszintén szólva jobb volt, mint amire számítottam az eddigiek alapján. Legalább minden létszükségletű dolog a rendelkezésünkre állt.

— Én első körben szerintem átöltözök, mert ideje lenne lecserélnem a felsőmet, tiszta ragacs a limonádé miatt. — grimaszoltam elnézve az említett ruhadarabot. — Két dologra szeretnélek majd megkérni. Az egyik, hogy segítenél — e kikötni hátul a felsőmet, a másik pedig, hogy elfordulnál? — fordultam félig Brice felé, miközben a bőröndömben kutattam.

— Öhm... persze, de mégis hogyan kössem ki, ha nem látom? A végén csak összecsomózom és rosszabb lesz, mint előtte. — nézett rám értetlenül. Éppen a falon levő képeket tanulmányozta, mielőtt megzavartam.

A reakcióján muszáj voltam elnevetni magamat.

— Úgy értettem, hogy miután kikötötted. Mert utána szeretném átvenni, ahhoz pedig először le kell vegyem ezt a felsőt, amit viszont szeretném, ha már nem látnál. — magyaráztam el neki részletesen a kérésemet.

Brice úgy nézett rám, mint aki hirtelen megvilágosodott és rájátszásként hatalmasat csapott a homlokára.

— Na így már értem! Ti nők és a félrevezető információitok... A húgom is mindig ezt csinálja. Még szerencse, hogy mostmár átkerült ez a teher a vőlegényére.

Amint szóba jött a húga, elmosolyodott a személy gondolatára. Erről pedig eszembe jutott, hogy valójában én nem is tudtam semmit a barátomról, ő viszont már elég sok mindent tudott rólam.

— Milyen a húgod? — kérdeztem kedvesen.

Brice nem tűnt úgy, mint aki tolakodásnak vette a kérdést, örömmel válaszolt.

— A világ legtüneményesebb személye! A neve Cassie, huszonöt éves. Az egy év korkülönbség miatt szinte olyan, mintha ikrek lennénk, folyton együtt csináltunk mindent. Amikor elkezdtem randizni, folyton lejáratott a barátnőim előtt, amikor pedig ő, haza se merte hozni a fiúkat, mert azt mondtam eltöröm az összes csontjukat, ha megmerik bántani. Aztán végül összejött a legjobb haverommal, aki megkérte a kezét. Igazából nem is volt nagyon más választása, mert ha szakítottak volna, akkor többé nem lehetett volna a legjobb haverom. — gondolkodott hangosan.

— Á, tehát ilyen kapós voltál a lányok körében? — néztem rá felhúzott szemöldökkel, mintha játékosan számon kértem volna. — Akkor jobb lesz vigyáznom rád a héten! — ugrattam.

— Valójában összesen két komoly kapcsolatom volt eddigi életem során. Az egyik egy idő után ellaposodott, a másiknál pedig nem jött össze a távkapcsolat, amikor rá kényszerültünk.

— Sajnálom! — mondtam őszintén.

— Nem kell. Ha valóban erős lett volna az a kapocs kettőnk között, akkor nem lett volna vége és kibírja a távolságot.

Valószínűleg a második kapcsolatára célozhatott, ami értelmezéseim szerint a távkapcsolatos történet lehetett. Ő legalább még időben észrevette a problémát és nem fajult el odáig a dolog, hogy megcsalják.