énatied.com

03. | Kezdőlökés

Meglepettségemben még pislogni is elfelejtettem. Tágra nyílt szemekkel néztem az előttem levőkre és nem mertem oldalra fordulni, csak amikor az arcom elé emelték a sárga dobozos üdítőt, hogy vegyem el.

— Már nem is üdvözölsz?

Vakítóan kék szempár, sötétszőke haj. Ez volt az első két dolog, ami szemet szúrt, amikor oldalra fordultam. Ezután következett az, hogy a srác maximum egy fejjel lehetett magasabb nálam, a bőre pedig enyhén napbarnított volt, mintha nemrég jött volna vissza egy nyaralásról. Khaki nadrágot viselt egy színes, rövid ujjú nyári inggel. Amelyik kezével átkarolt, abban egy napszemüveg pihent, így próbáltam nem össze maszatolni az elejét, amikor oldalra fordultam és meg kell hagyni, jóképű volt. Egy pillanatra el is gondolkodtam rajta, hogy biztosan engem keresett — e.

— Öhm... köszönöm! — vettem el kezéből az üdítőt, mire kedvesen rám mosolygott. Mégis honnan tudta, hogy a citromos limonádé a kedvencem?

— Khm. — köszörülte meg torkát Kalie. — Minket már be sem mutatsz?

— Oh, elnézést kérek, amiért be se mutatkoztam, de annyira örültem, amiért végre megtaláltam a barátnőmet! Brice vagyok. — lehelt egy csókot barátnőm kézfejére, aki arcából ítélve egyből elájult ettől a gesztustól. Kis nyalizós. Megírtam neki, amikor pár szóban bemutattam az útitársaimat, hogy Kalie imádja a romantikus filmeket és mindenféle kedves gesztust, most pedig éppen ezt használta ki, hogy megkedveltesse magát. — Ti pedig bizonyára Kalie és Arn. Tams már sokat mesélt rólatok, nagyon várta ezt az utazást.

Tams? Mégis honnan jött ez a becenév? Senki nem hívott így úgy kábé... Nem, még soha senki nem hívott így.

— Igen! Annyira örülök, hogy mind együtt vagyunk és, hogy az én drága szerelmem is velünk jöhet! — húztam gyorsan magamhoz egy ölelésre és halkan a fülébe súgtam. — Mégis mi a francért késtél? Már azt hittem felültettél.

— Majd később elmondom, most játszd a szereped Drágám! — súgta vissza, engem pedig kirázott a hideg a hűvös levegőtől.

Miután lezavartuk ezt a gyors beszélgetést, elváltunk egymástól, én pedig úgy döntöttem kinyitom a limonádémat, hogy ha már kaptam, ne vesszen kárba. Felpöccintettem a tetejét, ami sisteregve nyílt ki, ekkor pedig már tudtam, hogy itt valami történni fog.

— Várj, idefele jövet véletlen... — szólt közbe Brice, amikor meglátta mit csinálok, de már késő volt. A cukros lötty egy része a felsőmön kötött ki. — ...leejtettem.

Nagyokat pislogva meredtem magam elé.

— Köszi! Azt hiszem erre már én is rájöttem. — néztem le a felsőmre, ami néhol sötétebb volt a kelleténél.

— Annyira sajnálom! Elkísérlek a mosdóig! — vette el kezemből a limonádét és átadta Arnnak. — Addig vigyázz rá!

Szomorúan néztem a limonádém után, miközben hátamnál fogva vezettek a mosdó irányába. Álljunk csak meg egy percre! Mégis miért hagytam, hogy továbbra is a szerepben maradjunk, amikor már nem láttak minket az emberáradattól? Egy nagy lépést tettem oldalra, így elérve, hogy megálljunk.

— Úgy hiszem, hivatalosan mi még nem mutatkoztunk be egymásnak a való életben. Tamsyn Hart. — nyújtottam felé a kezemet.

— Brice Emerson. Szolgálatára! — hajolt meg. — Tudom, hogy azt hitted átvertelek, de van rá magyarázatom! — kezdett el szabadkozni. — És bocsánat a limonádé miatt!

Összehúzott szemmel figyeltem Brice — t. Végtelenül kedves volt, hozott nekem limonádét, amit akaratlanul is eltalált, hogy a kedvencem és az általam elmondott információk alapján próbálta megkedveltetni magát Kalie — vel. Valami itt gyanús volt nekem. Egy vadidegen nem lehet a semmiből ilyen kedves velem. Azt hittem sokkal nehezebb és rosszabb lesz összeszoknunk, de Brice láthatólag nagyon alkalmazkodó volt. Mégis mennyire lehetett nehéz a helyzet a családjával, amiért ennyire próbált nekem kedvezni?