Nevertheless

|3. Fejezet|

Reggel Na bi a friss hó, és a jéghideg levegőre ébredt. Ahogy kinyitotta a szemét, felült, és még azzal a lendülettel be csukta az ablakot...rettenet hideg volt oda kint. Hullott a hó, és az egész környék fehérben pompázott... Na bi felöltözött, és elkezdett reggelizni... egyszer viszont a lány telefonja megcsörrent...a telefonon a "Han Jisung" felirat állt..Na bi felvette a telefont..egyből megcsapta Han hangja..

-Na bi találkoznunk kell MOST!!!-kiáltotta Han idegesen a telefonba..

A lány nem értette mi van, csak meredten bámult a kihangosított telefonra, aztán megszólalt..

-H-hát én most otthon vagyok...

-Az jó, akkor ott tali!-mondta Han, és lerakta a telefont...

Na bi csak ott ült, és nézte a telefonját...
"Ezzel meg mire akart utalni Han?" Egy ideig még várt a lány, de egyszer csak betoppant Han, aki ledobta a cuccát, az előszobába...a fiú látszólag ideges volt, zihált, és teljesen piros volt az arca a hideg idő miatt...

-Han minden...rendben?..-kérdezte aggódva Na bi...
Han levette a kabátját, és felakasztotta a ruhadarabot... Jisung még az akasztóval szemben állt amikor Na bi-ra nézett könnyektől csillogó szemmel... a fiú elkezdett gyors léptekkel közeledni a lány felé aki ösztönösen hátrált...a fiú Na bi-t tudata nélkül az ágyhoz vezette...Jisung rá lökte Na bi-t az ágyra, és a lány fölé mászott....így nézték egymást egy ideig, aztán megtört a csend..

-J-Jisung...mit csinálsz?-kérdezte félénken Na bi..

-hm...neked minek tűnik?-döntötte oldalra fejét Han komoly ,mégis sejtelmes hangon..

-H-hát...-szólt Na bi, és végig mérte a felette lévő fiút...-Valami...amire...-ismét csend keletkezett-Őszintén szólva nem tudom...-mondta zavarodva Na bi...-Fogalmam sincs mit akarsz..

*gyilkos kacaj* Akkor most majd meg tudod cseszd meg!..-mondta Han ördögi hangon, és Na bi két kezét a lány feje fölé fogta össze jobb kezével...Na bi nem értette mi történik...a hátán feküdt a saját ágyán, felette Han, aki Na bi mind két kezét összebilincselte jobb kezével a lány feje fölött, közben bal kezével az ágyon támaszkodott, és Na bi lába a fiú két térde közé volt bezárva...meredten nézték egymást aztán Han lejjebb hajolt Na bi-hoz, és összeérintette homlokukat...Na bi-nak gyorsan és koordinálatlanul vert a szíve...túl gyorsan történtek a dolgok, de őt ez nem igazán érdekelte!..

-H-han...-kezdte Na bi remegő hangon...

-hm?-válaszolt Han egy értelmes "igen" vagy "tessék" helyett.

-Megakarsz csókolni?-kérdezte Na bi.

-Igen..

-Akkor tedd meg!..