Nevertheless

|7. Fejezet|

Na bi kinyitotta a szemét, és Han nevét mondogatta, ezzel is jelezve a fiúnak, hogy menjen oda!..

"Oh igazis...Han még este elment haza, hogy a családjánál legyen reggelre..."

Na bi felült az ágyon...eszébe jutottak a tegnap este történt pár beszédek, és történtek...

Ezt a monoton gondolkodást viszont megzavarta a zümmögő telefon...valaki küldött neki egy üzenetet...Az üzenet gazdája Han volt, és a következőt írta a lánynak:

Han:-Szia Na bi! Ma tudnánk találkozni nálam? Egész nap itthon leszek!.. a címemet már elküldtem, mint azt már láthattad!:3

A lány merengve nézte a készüléket, majd úgy döntött, hogy taxi-val megy el odáig...

-Áh majd délután elindulok, és akkor kb 4-re ott leszek!..-legyintett Na bi, majd kipattant az ágyból...felöltözött, összefogta a haját, és neki látott a házi munkának...rendet rakott, és felporszívózott, letörölte a bútorokat, és a csomó egyéb fincsaság...:3

Mikor a lány végzett, már 15:19 volt...gyorsan összepakolt, és elindult le a háztömb elé...Hívott egy taxit, ami kis vártatva meg is érkezett...

-Ide vigyen kérem!..-mutatott rá telefonja kijelzőjére Na bi...

-Rendben hölgyem!..-mondta vidáman a taxis, majd a saját telefonjába is bepötyögte az úti célt...Na bi rosszul mérte be a helyzetet...az út háromnegyedénél tartottak, amikor már sárga volt az idő...

Mikor Na bi odaért, a nap már nyugodni tért... a lány megállt egy kertes ház előtt, ahol maga Jisung lakott...először tétovázott, aztán becsengetett...majd még egyszer......és még egyszer..de még mindig nem nyitott ajtót senki...aztán Na bi észre vette, hogy a mind a kert kapu, mind a bejárati ajtó, ugyan be volt csukva, de a kilincs nem funkcionált kilincsként, tehát az ajtók, csak be voltak hajtva...a lány kinyitotta a kaput, majd behajtotta maga után... ugyan ezt eljátszotta a bejárati ajtóval is, amikor egy nagy puffanást hallott fentről...úgy döntött, hogy sem a cipőjét, sem a kabátját nem veszi le, hátha valami miatt hamar le kell lépni...miután Na bi felsétált a lépcsőn, a hang forrás irányába, ami egyre hangosabb, és hangosabb volt...mikor felért és feltételezhetően Han szobájába lépett be, a földbe gyökerezett a lába...Nem hitte el, amit látott...a barátja ott volt az ágyon, és ugyan úgy bánt valakivel, mint Na bi-val az második csókukkor után...a lány arrébb ment, hogy kiderítse ki felett fekszik Han, de amit látott az sokkolta...

-H-han?-szólalt meg Na bi remegő hangon, mire a másik két ember felnézett az ágyról, és látszott rajtuk, hogy mind a ketten megrémültek...Na bi lepillantott a Jisung alatt fekvő emberre, és látta, hogy az egy fiú...megrökönyödve állt ott, és közben forró könnyek csorogtak az arcára...ezekben a könny cseppekben, benne volt a szomorúság, a düh, valamint a bosszú vágy is...Na bi egyszer csak sarkon fordult, és lerohant a lépcsőn...a másik két fiú is követte őt..Han megelőzte Na bi-t, és a lányt, belökte a nappaliba, és a kijárat felé vezető folyosó ajtófélfájához állt, majd óvatosan elhúzta a gurulós ajtót...

-Han...most kurvára nincs kedvem csevegni, úgyhogy engedj ki!..-figyelmeztette elcsukló hangon Na bi a fiút.

-Na bi...kérlek hallgass végig...-szólt könyörgően Jisung.

-Miért kéne végig hallgasson téged Han Jisung??! Én sem tudtam a lányról!..-szólt közbe a másik fiú.

-Gu-won, te ebből maradj ki...-szólt rá dühösen, Han.

-Igaza van...miért kéne végig hallgassalak Han Jisung??!!-lépett idegesen közelebb és közelebb Han-hoz Na bi, majd arrébb lökte Jisung-ot, hogy eljusson az általa behajtott ajtóhoz...-Eleget láttam...nincsen miért magyarázkodnod...-folytatta a lány, miközben kinyitotta az ajtót, ezzel megcsapta a hideg téli idő...

-Cs-csak...basszátok halálra egymást, és engem hagyjatok ki ebből...-szólt Na bi, majd kiment az ajtón...

-Na bi VÁRJ!!!..-kiáltott a lány után Jisung...gyorsan felkapta cipőjét, és kabátját, majd a lány után szaladt...-Na bi kérlek!..-kiáltott fel Han hisztérikusan.

-Jisung!...Hagyj már békén! Én egész idő alatt hittem neked, te pedig megcsalsz?!?!...a szemembe hazudtál, és csak kihasználtál engem!...-sírt a lány, mostmár olyan szintű haragból, hogy lángolt a szeme...

-Igaza van Jisung!..-mondta Gu-won és Na bi mellé állt...-Én sem tudtam semmit Na bi-ról, és amióta találkoztunk, egyszer sem voltál képes kimondani, hogy "szeretlek"!!...-Na bi arca erre a mondatra lefagyott...

-Most hogy mondod...-szólt a lány.-Tényleg!..sosem mondtad nekem sem hogy "szeretlek"!.. Gondolom nyomós okod volt rá...-fintorgott Na bi..aztán hirtelen nagy csend kerekedett, amit végül Gu-won tört meg.

-Mindegy én indultam haza...-mondta a fiú, majd sarkon fordult, és elindult...Han már nyitotta volna ki a száját, egy "várj" szóra, de a torkán nem jött ki hang...

-Én is indultam egy taxit hívni!..-jelentette be Na bi, de a fiú elé állt...-Most mi az?... állj el az utamból Jisung!...-mondta a lány ismét remegő hangon, és könnyező szemekkel.

Figyelj...neked egyáltalán jelentettem valamit?-kérdezte Han.

-Hát tudod elég sokat jelentettél, és gondolom azért sírtam itt!...De ha most megbocsátasz megyek...-mondta Na bi, de Jisung nem állt el az útjából...

-De Na bi...kérlek...elmagyarázom!..-könyörgött a lánynak Jisung.

-HAN!!! Mire várjak?!!!? Arra, hogy felejtsem el a történteket, és majd egyszer újra megteszed, hogy aztán MEGINT UGYAN EZ LEGYEN A VÉGE?!?!?-ordított fájdalmasan Na bi a fiúra.

-Na bi...kérlek...nem erről van szó!..-kérlelte sírva Jisung a lányt.

-IDE FIGYELJ HAN JISUNG!! Amit az ELŐBB mondott Gu-won, az RÁD 100%-ig IGAZ volt!! Én már hányszor mondtam neked, hogy SZERETLEK, míg te egyszer sem voltál képes kimondani!!!!!!..-ordított Na bi, miközben újabb könnyek törtek maguknak utat....

-Na bi!!! Ha elakarsz menni, akkor nézz rám, nézz a szemembe, és mond, hogy ez az egész SEMMIT sem jelentett neked!!...-zokogott Han.

-Jisung..Állj el az utamból...

-DE NEM TEHETEM....Mert nem tudsz rám nézni, és nem tudod ezt mondani, mert tudod, hogy ez nem igaz!!...

-NEKEM NEM JELENTETT SEMMIT!!!!!!!-ordította el magát Na bi úgy, hogy visszhangzott a környéken..

-T-tessék?...-nézett a lányra sokkoltan Han.

A lány nem válaszolt, csak leintett egy taxi-t és haza ment vele...Míg Jisung leült a hideg kőre, és csak nézte, ahogy a nap utolsó kis része eltűnik a horizont mögött...eszébe jutott minden amit Na bi-val tett...főzött vele, filmet néztek, fürödtek, és aludtak együtt, míg minden napot igyekeztek kimax-olni együtt... és most mégis olyan távol van...lehet, hogy már nem voltak egy helyen, de egy dologban megegyeztek...
Mind a hármójuk szíve millió kis darabra tört...mikor Na bi hazaért, ledobta a cuccát, és be esett az ágyba, ahol rögtön el is aludt...
Álmában ott volt Jisung-al, úgy, hogy mind ez nem történt meg...boldogok voltak, és gondtalanok...olyan szép álom volt....