Nevertheless

|2. Fejezet|

Na bi mára már 1 éve a Seabom közép suliba jár, és teljesen meg van elégedve az életével!... ám egy nap Jisung rá írt, hogy nem tudnának-e találkozni, félhétkor a parkban..?... Na bi úgy döntött elmegy a találkára végülis Jisung azért sokat komolyodott annó-hoz képest!..

Ősz volt, telihold... Na bi kint ült a park egyik padján, de nem fázott, csak a friss őszi illat csípte az orrát!.. egyszer csak megérkezett Jisung!.. Na bi felállt a padról és zsebre tette a kezét... Jisung oda állt elé, égy így szólt..

-Na bi...én...sajnálom, hogy eddig húztam de...szóval csak...bocsánatot szerettem volna kérni mert annó iskola kezdésen leszóltalak!.. én én...sajnálom...-mondta őszintén Jisung, majd szomorúan a cipőorrát kezdte nézni... Na bi nagyon meglepődött ezen, mert Jisung ahogy csak tudta, baszogatta szegény lányt, egész idáig...

És...azt is elakartam mondani, hogy.......bejössz nekem....és szingli vagyok, szóval,.... -habozott a fiú...

-Jisung!.. amikor te ide jöttél, mit hittél mit fogok mondani?..-kérdezte komolyan Na bi..

-Azt, hogy nem, és elutasítasz...

-Akkor rosszul hitted!...-mondta Na bi.

-Mi? Nézett fel Jisung könnyes szemekkel.

-Megpróbálhatjuk, de ha egyszer is elcseszed, többé ne számíts rám!.-nevetett gúnyosan Na bi.

-Fuu Na bi! Te sosem változol!..-állapította meg Jisung félig nevetve, félig sóhajtva.

-Akkooor....van kedved holnap valahova elmenni?-kérdezte Jisung.

-holnap?-lepődött meg Na bi.

-ömm igen! Holnap szombat!

-Ja igen igen!... okés miért ne!-egyezett bele Na bi, majd elköszönt és haza indult..

-Várj Na bi!-Kiáltott utána Jisung
-Add meg a számod!

Oh! Jó!-mondta Na bi, majd gyorsan beírta Jisung telefonjába a számát, és elindult hazafele...

~Time skip~

Másnap reggel Jisung ráírt Na bi-ra, aki azzal a lendülettel elmentette Han számát...sokáig gondolkozott, hogy milyen neve legyen Jisung-nak a telefon könyvében..
"Simán Jisung? Vagy Han Jisung? Vagy Han? Vagy fiúm?"

-NEEEM! "FIÚM" TUTI, HOGY NEM LESZ!-kiáltott fel Na bi az ágyán!..

-Akkor jó lesz a......"cirip cirip cirip cirip".....-Ajjjj nem toooom!.... jó mindegy....akkor lesz Han Jisung!.. az olyan jól néz ki, meg olyan jó!...-Na bi belegondolt az imént kiejtett mondatába, és nem értette, hogy ezt honnan szüleményezte...

Késő este még Han ráírt, Na bi-ra, és beszélgettek kicsit...

Másnap viszont Na bi alíg bírt kikelni az ágyból, nem hogy elmenni a megbeszélt találka helyre... Na bi a szokásos helyen leült a padra, és várta, hogy Han oda érjen... kb félóra várakozás után be is toppant a fiú, és oda ment Na bi-hoz!..

-Na hali!.. sokat vártál?-kérdezte Han.

-Nem, nem sokat!-mondta Na bi. Kínos csend vette körbe Na bi-ékat.

-Na bi te reszketsz! Gyere menjünk egy fedett helyre!-törte meg a csendet Han, majd karon fogta Na bi-t, és elsétáltak egy kisboltig. Ott vettek Buldak tésztát, és ezt irónikusan el is fogyasztották a Han folyónál.

-Oppa! miért döntöttél úgy hirtelen, hogy kibékülsz velem?-kérdezte Na bi.

-oh! Hát..-habozott Han aki letette félig megevett Buldak tésztáját maga mellé és Na bi felé fordult.
-na bi.. te vagy a legfantasztikusabb lány akit ismerek tiszta mint egy hangjegy és bájos akár a legszebb melódia.. amióta találkoztunk a fülemben cseng a dallamos hangod...-Mondta Han egy kisebb pánikroham, és szívinfarktus keverékét okozva Na bi-nak.

-Amúgy ha még nem mondtam volna zenész vagyok.. én és még 7 másik jóbarátommal vezetünk egy bandát, a Stray Kids-et..-Mondta Han csevegő hangon...

-Stray Kids? lehet már halottam egy-egy számotokat...-Gondolkodott el Na bi..

-Tényleg? melyikeket?-Kérdezte csillogó szemekkel Han.

-hmm.. asszem valami olyasmi volt a címe, hogy...God's Menu?-tűnődött Na bi.

-ohoh! God's Menu!..imádom azt a számot!

-Háh! amúgy azt a kedves mondatot amit az elöbb mondtál, irónikus, hogy pont egy zenésztől hallom!- nevetett Na bi!.

-Nem tetszett?-kérdezte aggódva Han.
-Nem! de hogy szó sincs róla! csak pusztán meglepődtem!..-Mondta Na bi.

-mindketten elcsendesedtek, és hallgatták a Han folyó hullámzásainak mágikus hangját...egyikük sem szólt a másikhoz, mert nem tudták, hogy mit mondjanak... aztán egyszer
Na bi megszólalt...

-amúgy...van kedved sétálni egyet?-kérdezte félénken a lány.

-Ja, miért is ne!-Mondta Han, majd elinultak...kb 10 perc múlva elmentek egy parkba, ahol gyönyörű kis lámpásokkal voltak díszítve a fák..

-Milyen szépek!..-merengett Na bi.

-hm..tényleg..-helyeselt Han...egyszer csak Na bi-t kirázta a hideg amit a fiú is észre vett...

-Na bi te fázol?-lepődött meg Han.-Gyere haza kisérlek!..-Mondta a fiú és elindult Na bival haza. a Lány megakart szólalni, de Han olyan határozottan jelentette ki,
hogy Na bi inkább csöndbe maradt...

Miután odaértek Na bi háza elé, Han megszólalt.

-Máskor szólj ha fázol!...Nem akarom, hogy beteg legyél!...-mondta idegesen a fiú.

-de nem fáztam Jisung!....-ellenkezett Na bi...

-Hát...*nevet* ez pont egy olyan dolog, amit nem hiszek el a látottak után Na bi!...-Na bi... kérlek vigyázz magadra!....-mondta a fiú mérhetetlen komolysággal
a hangjában...Jisung közelebb lépett Na bi-hoz, aki erre hátrébb ment... ezt addig addig folytatták, míg Na bi neki nem ment a hideg Tégla falnak...a fiú
neki támasztotta jobb kezét a falnak, ésmélyen belenézett Na bi szemébe, majd közelebb hajolt a lányhoz,..egy centire voltak már csak egymástól, amikor
Na bi becsukta a szemét, és várta a puha érintést...nem kellett sok idő, és Na bi megérezte ajkain, Han párnácskáit...hideg volt... nagyon hideg...
de így is tele volt érzéssel... pár másodperc múlva Han elvált Na bi-tól, és hátra lépett...

-Hát akkor tali majd holnap!-modta derüsen Han.

-ö..-szólalt volna meg Na bi, de nem tudott erre mit mondani...

-na mindegy... szia!-mondta Han, és elment...Na bi nem volt még a helyzet magaslatán...hirtelen elkezdett csuklani, majd beviharzott az épületbe, és onnan a lakásába... ledobta magát az ágyra, és csak nézte a plafont...igazándiból nem tudta, hogy mi van...majd aztán átöltözött pizsamába, befeküdt az ágyába, és elnyelte az álom....
.