Élet a fiúkkal

Thirteen

Sikeresen annyit ettem, hogy a hasam is kidudorodott, mint egy terhes nőnek, s közben büszkén mutogattam Sámuelnek, aki roppant jót derült rajta. Aztán elmentünk még néhány boltba, majd utána hozzá. Az mellékes, hogy háromszor tört rám a próba fülkében, de mit is vártunk tőle. Viszont, ami meglepett, hogy egész végig fogta a kezemet és a kocsiban, pedig a combomon pihentette a kezét, mintha mi sem természetesebb lett volna. Nagyon remélem, hogy nem látok magunkról viszont képeket az interneten, de különösebben nem érdekelne, hisz foghattam a kezét. Meg tudnám szokni azt kell, hogy mondjam.
- Gyere – húzott maga után, amikor éppen hogy csak beléptünk az ajtón.
- Várjál már, levehetem a cipőm?
- Nem.
- Türelmetlen mindenedet – siettem utána a szobájába. Kihúzta az éjjeli szekrényt, majd a kezembe nyomott egy kis dobozkát.
- Bontsd ki óvatosan.
- Ajjaj – szedtem le a tetejét és azonnal eltátottam a szám – Úristen ez gyönyörű – vettem ki a kis ezüst karikagyűrűt a dobozból – Mi van rá írva? – forgattam meg és akkor láttam, hogy baba rózsaszínnel bele van gravírozva az, hogy Bambi – Menj már – néztem fel rá elérzékenyülve – De édes vagy – húztam föl a gyűrűs ujjamra – Honnan jött a gyűrű?
- Annával beszélgettetek pár hete az ékszerekről és mondtad, hogy a közös testvéri karkötőn kívül nem szeretsz mást hordani, de a gyűrűkkel...
- Tennék egy próbát – vágtam a szavába.
- Igen és úgy gondoltam, hogy örülnél, ha ez is személyes lenne.
- Egy fiú, aki oda figyel a legjelentéktelenebb dolgokra is.
- Látod, látod.
- És kihallgatja a beszélgetéseim – fontam karjaimat a nyaka köré.
- Még szép – tette kezeit a fenekemre. Már nem is zavartatja magát azzal, hogy a derekamnál kezdjen és sunyiban lejjebb csúszon a keze. Egyből lentre teszi, mintha annak ott lenne a helye – Más különben honnan tudnám nem-e sántikálsz valami rosszban?
- Csak ha veled vagyok sántikálok rosszba. Amúgy rendes vagyok.
- Ja ma is láttam – morogta.
- Jól van na, nem szabad húzni kicsit az agyad?
- Azzal, hogy megpróbálsz féltékennyé tenni nem húzod, hanem felbaszod az agyam.
- Szóval elismered, hogy féltékeny voltál?
- Nem. Mondom csak megpróbálsz. Igazság szerint engem nem tudsz féltékennyé tenni.
- Miért is nem?
- Mert engem ölelsz és nem őket – hajolt a fülemhez apró csókkal indítva – Hozzám vonzódsz. Én vagyok az első, aki érzéseket váltott ki belőled. Én vagyok az első, akinek engedted, hogy hozzád érjen. Én vagyok az első, akinek a nevét nyögted – csókolt arcon, majd a szemembe nézett – Szóval sok sikert, hogy nálam jobbat találj.
- Te beképzelt majom – suttogtam vissza bosszúsan, de még mindig kábán.
- Ezek tények. Nem tudsz féltékennyé tenni – vigyorodott el. Nagy levegő.
- Köszönöm a gyűrűt – köszörültem meg a torkom – Talán igazad van – nyomtam hozzá csípőmet – Tényleg te voltál az első, de biztos nem az utolsó – simítottam végig a mellkasán – És egy valamit elfelejtettél – hajoltam közel ajkaihoz úgy, hogy már csak centik válasszák el az enyémtől kockáztatva, hogy lecsapjon – Én vagyok az első, akit nem kaphatsz meg – csúsztattam ujjaim gatyájába, majd az alsógatyája gumiját meghúztam és egy csattanás kíséretében elengedtem – Ezek tények – nyomtam egy csókot szája sarkába, majd hátat fordítottam neki. Kár volt. Éppen, hogy csak kinyitottam az ajtót az rögtön be is csukódott és neki nyomta a hátamat a falnak, míg ő két karján megtámaszkodott fejem mellett.
- Ez nem igaz. Rég meglehettél volna.
- De nem vagyok.
- De csak miattam.
- Ez nem változtat a tényeken.
- Én csak nem akarom elbaszni – suttogta, olyan halkan, hogy még most sem voltam biztos abban, hogy ezt mondta.
- Mit? – kérdeztem. Éppen szólásra nyitotta a száját, amikor rezgés törte meg a légzésünk és szív dobbanásunk harmóniáját.
- Kurva életbe – káromkodta el magát, majd kivette a telefont a zsebéből és felvette – Mi van? – szólt bele ingerülten – Igen – bólintott – Nem, éppen most nem szexelünk.
- Hogy mi van?
- Mikor? Most? Remek. Jó megyünk – tette le.
- Ki volt az?
- Jack.
- Sejthettem volna.
- Gyere menjünk – fogta meg a kezem és már húzott is a lépcső fele.
- Hova megyünk? – baktattam le utána.
- Szomszédba. Ki békülsz a bátyáddal.
- Melyikkel?
- Adammel. Miért a másik kettővel is össze vagy veszve?
- Sosem lehet tudni melyik haragszik éppen meg rám, úgy hogy ott se vagyok – forgattam meg a szemem. De álljunk már meg. Nem fogok én kibékülni vele.
- Nem nehéz veled összeveszni – vette fel a cipőjét. Gondolkozz, gondolkozz – De most muszáj megbeszélnetek. Nem szeretném, ha miattam rosszba lennél valamelyikkel is.
- De miért most? Nem ér rá máskor?
- Nem, mert most van itt és ránk várnak, mert utána dolga van.
- De én nem szeretnék haza menni – léptem hozzá közelebb – Én itt akarok maradni. Veled – karoltam át a nyakát, majd szorosan hozzá simultam.
- De most erre nincs időnk – karolta át a derekam.
- Nem szeretnél kettesbe maradni velem? – hajoltam a nyakához, majd óvatos csókot nyomtam finom bőrére figyelve a reakcióját. Nem húzódott el, de abszolút volt hatása – Itt maradhatnánk - Még egy csók –Filmezhetnénk – Még egy – Összebújnánk – hajoltam szájához – Aztán megmutatnám mennyire tudok szépen kérni – mondtam szinte már a szájára. Szorítása mindenegyes érintésemnél és szavamnál egyre erősebb lett, ezzel elérve, hogy a gyomrom bukfenceket lejtsen. Elég nehéz magabiztosnak mutatnom magam, amikor legszívesebben elolvadnék a karjaiba. Olyan átkozottul nehéz ez. Hogy fogom én ezt sokáig bírni, ha minden közös percben ez egyre csak nehezebb?
- Lola – suttogta.
- Hmm?
- Kérlek ne csináld ezt.
- Mit?
- Tudom mire megy ki a játék. Nem gondolod komolyan. Megbánnád.
- Mióta tudod jobban, hogy én...
- Sokkal jobban tudom a velem kapcsolatos gondolataid, mint te magad – vette kezeibe az arcomat és hátrébb húzódott annyira, hogy a szemembe tudjon nézni – Te előszeretettel élsz tagadásban. És téged is elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam ezt az egészet most csak azért csinálod, hogy ne kelljen haza menned, de ha én bele megyek és teljesítem a kérésed, bele gondoltál mi történne utána? – döntötte oldalra a fejét – Ha egyszer megkérsz rá, utána nincs vissza út. Nem hibáztathatsz a történtekért, csak is magadat. Ne azért kérd, hogy itt tarthass, mert akkor tuti megbánod.
- Akkor mikor kérjem?
- Ha úgy érzed, hogy készen állsz rá és nem fogod megbánni.
- Nálad nagylelkűbb seggfejjel még sosem találkoztam.
- Nálad alattomosabb nővel még sosem találkoztam.
- Tőled tanultam – vigyorodtam el, miközben arcomat kezeibe fektettem.
- Tőlem? Most utasítottalak vissza, nehogy butaságot csinálj.
- Meg is vagyok lepve.
- Nekem mondod? Már meg is bántam.
- A lehetőség még áll.
- Más is – nevetett fel, mire visítva bújtam ki karjai közül – És még te akarsz velem összebújni – húzott vissza magához – Te nagyszájú.
- Bagoly mondja... - forgattam meg a szemem.
- Én nem rohanok el visítozva, ha felizgatok valakit – nyomott puszit a fejem búbjára.
- Nem már – löktem el magamtól, miközben éreztem, ahogy arcom felforrósodik.
- Olyan édes vagy, amikor zavarba jössz az ilyenektől.
- Te meg mintha direkt sportot űznél belőle.
- Kedvenc elfoglaltságom.
- Örömmel hallom – kaptam fel magamra a cipőmet, majd megvártam, ahogy összeszedi a cuccait – Tuti nem maradunk itt? Kettesbe?
- Hidd el Kicsi minden vágyam veled kettesbe maradni, de most feladatom van.
- Lehetne más feladatot is – motyogtam az orrom alatt.
- Mint például? – kérdezett vissza.
- Semmi – vontam vállat.
- Ha mondasz egy példát mire gondoltál itt maradok – vette föl a bőrkabátját.
- Filmezésre.
- Nem erre gondoltál.
- De igen.
- Akkor miért pirultál el?
- Melegem van.
- Akkor gyere hűtsük le a kedélyeket. Rám is rám fér.
- De a filmezésre gondoltam – dacoltam vele, de én is tudtam, hogy felesleges. De nehogy már övé legyen az utolsó szó.
- Lola a saját gondolataidtól zavarba jössz. Nem hogy még ki is mond mire gondolsz.
- Tudod – léptem elé ismét közel hajolva arcához – Ahelyett, hogy folyton kioktatnál talán növeszthetnél golyókat és megmutathatnád, mire kéne gondolnom – villantottam diadalmas mosolyt, majd ott hagytam a döbbent fiút.