Élet a fiúkkal

Twelve

Eltelt egy újabb hét. Ma volt október nyolcadik napja, azaz a születésnapom. Mondanám, hogy örülök neki, de még mindig csak egy év múlva vehetek legálisan alkoholt. Miért ez az első gondolatom ezzel kapcsolatban? Ez baj.

Reggel egy hangos kiabálásra keltem és amikor ijedtemben felültem megláttam középső bátyámat egy vödör vízzel a kezébe. Jajj ne.
- Ha rám mered önteni, mindent elmondok Emmának – fenyegettem meg, mire kiegyenesedett – Azt hitted nem tudok róla mi?
- Ez így nem fair.
- Előző hetiért kapod.
- Ünneprontó – sétált ki morcosan. Hálát adok az égnek, hogy mindenre felriadok.
Gyorsan lefoglaltam a fürdőt, mielőtt Adam bement volna, majd lementem a konyhába a két idősebbikhez.
- Boldog szülinapot húgom – ölelgetett meg Evan.
- Boldogat te hülye picsa – rántott ki Jack bátyám karjaiból, majd jól összeborzolta a hajam és megnyalta az arcom.
- Úgy utállak – töröltem le a fél liter nyálat a homlokomról.
- Szeretünk – mondták szinkronba, majd megjelent az ikertestvérem.
- Boldog szülinapot – öleltem át, de még mindig víz csöpögött róla.
- Neked is hugi – nyomott puszit a fejem búbjára – Te miért vagy száraz?
- Mert nincs itt a szomszéd – vágta rá Jack, amire mindenki felhördült. Undorító.
Miután megköszöntötték öccsüket gyorsan megreggeliztünk, majd fél óra múlva már a sulinál voltunk.
Az osztályban mindenki a nyakunkba ugrott és majd megfojtottak szeretetükkel. Sámuel kivárta míg elszakadnak tőlünk, majd mintha kissé zavarba lett volna, de gyengéden derekamért nyúlt.
- Boldog szülinapot Kicsi – vont szoros ölelésbe – Majd az ajándékodat megkaphatod, ha ma átjössz – suttogta a fülembe, majd elhúzódott épp annyira, hogy a szemembe nézzen.
- Ügyes csel. Sokszor alkalmazod ezt a módszert? – simítottam ki egy tincset szeméből.
- Egy bűvész nem fedi fel a titkait – vigyorodott el.
- Gonosz.
- Csak utánad – nyomott puszit az arcomra, majd elengedtük egymást és akkor vettük észre, hogy mindenki minket bámult a barátainkkal az élen.
- Jaj, de cukik – vigyorgott Anna tapsikolva.
- Nagyon – mormogta Adam.
- Na elég. Ne kellemetlenkedjetek – szóltam rájuk. Ebből is látszik, hogy Sámuel mások előtt sosem tesz ilyen gesztusokat, kivéve, ha ketten vagyunk. Egyből felhívta magára a figyelmet „szokatlan" viselkedésével.

******

Fizika órán igyekeztem lapulni, mert elfelejtettem tanulni a mai órámra és nem akartam, hogy ez a hülye nő elrontsa a mai napomat.
Szinte már majdnem elaludtam, amikor feltűnt a hirtelen csend és kissé feljebb emeltem a fejem, amikor észrevettem, hogy bizony mintha rám várna a tanár.
- Megtenné, hogy megismétli az előző mondatom? – kérdezte. Ajjaj.
- Megtenné, hogy megismétli az előző mondatom? – ismételtem meg előző mondatát. Hát ez volt az nem? De.
- Nem ez volt az előző mondatom.
- Nekem igen.
- Mikor fejezi be a bunkó viselkedést?
- Amikor maga is – vágtam rá meggondolatlanul.
- Lola – szólt rám Adam.
- Takarodjon az igazgatóhoz! – Upsz.
- Ott még úgy se voltam – pakoltam össze gyorsan a cuccaim.
- Utána fogok kérdezni, hogy ott volt-e – szólt utánam, de csak becsaptam az ajtót. Hogy fogok vele kibírni még két évet? Megindultam fölfele az emeleten, de igazából fogalmam sem volt merre kell mennem. Végig mentem a folyosón, ahol az egyik nyitott terembe bepillantva észrevettem Rolandot és a bátyámat, ahogy hevesen integetnek nekem, majd a következő pillanatban a történelem tanár jelent meg az ajtóban.
- Hát maga mit kóborol itt?
- Ki küldtek az óráról.
- Már megint mit csinált? – sóhajtott egy nagyot, de láttam, hogy szája sarka felfelé kunkorodik. Imádom ezt a tanárt.
- Semmit a fizika tanár nem igazán bír.
- Azt halljuk az tanáriban is – csóválta a fejét – Jöjjön megmentem. De csak mert maga az egyetlen, aki tanul az óráimra.
- Jaj, de jó. Köszönöm – léptem be a terembe, ahol mindenki vigyorogva köszöntött.
- Üljön le ide és maradjon csendbe – húzta ki a tanári széket. Azt a rohadt. Végre kiváltságosnak érezhetem magam. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a tanári asztalnál ült az órán.
- Mindennap az igazgatóiba szeretnék menni – helyezkedtem el a milliószor kényelmesebb széken.
- Maga és az én érdekembe inkább ne. És ha nem marad csendben, innen is kiküldöm.
- Hát engem senki se szeret – biggyesztettem le alsó ajkam.
- Én szeretlek – szólt nekem Roland, mire felmutattam a hüvelykujjam. Az előző heti beégése óta nem találkoztam vele, de láttam, hogy rám írt.
- Az udvarlást a szünetbe.
- Igen is – vettem elő a telefonom, majd azzal kezdtem el szórakozni. Pár percbe se telt bele, amikor Jack küldött egy képet rólam, ahogy durcásan nézem a telefonom. Megnyitottam a kamerámat és pont abban a pillanatban fotóztam le, amikor tüsszentett. Próbáltam visszafogni a nevetésemet, de a bátyám nem zavartatta magát és hangosan felnevetett a haverjaival együtt.
A tanár kinyújtotta felém a kezét a telefonomat kérve.
- Lefotózott? – kérdezte.
- Nem – adtam oda neki a telefonom – Az önről készült fotókat a titkosított albumban tartom – vettem tőle vissza miután megnézte min nevetünk.
- Sejtettem – mosolyodott el – Tegyék el a telefont vagy mindenkitől begyűjtöm. Szeretnék órát tartani.
- Levegyem a falról?
- Azt hittem ennél kreatívabb – oltott be a tanár. Jólvan Tanárúr hát, ha így állunk.
- Hát, ha inspirálóbb lenne, akkor igen – vigyorodtam el.
- Nem rossz. Tessék inkább rajzolgasson – tett elém egy üres papírt.
- Magát lerajzolhatom?
- Rajzolja le ezt – mutatott az asztalon lévő műkaktuszra.
- Kapok tollat?
- Tessék – vett ki egy kék tollat a tolltartójából.
- Ez nem jó. Nincs zöld?
- Megőrülök – sóhajtott, miközben kutakodni kezdett.
- Tőlem mindenki.
- Azt észrevettem.
Ezt bóknak veszem. Kicsit visszafogtam magam nehogy túl feszítsem a húrt, majd neki álltam
rajzolgatni. Közben a tanár elém állt, hogy ne lássanak a többiek, amin muszáj volt elvigyorodnom.
- Kész! – kiáltottam fel 10 perc múlva.
- Mi?
- A rajz – nyújtottam át neki – Önnek adom hálám jeléül.
- Nagyon ügyes. Köszönöm. Kirakhatja oda valahova – mutatott a táblára, ahol egyéb történelmi papírok voltak. De cuki.
- Nem fogják kidobni?
- Itt szinte csak én tartok órát. Nem fogják – nyugtatott meg. Felpattantam, majd egy gombos tűvel oda szúrtam a rajzom.
- Most már ha ránéz, mindig én jutok majd eszébe – vigyorodtam el.
- Nekem is rajzolhatnál egyet otthonra – szólt bele Roland.
- Azt ki kell érdemelni – mondtam és abban a pillanatban kicsöngettek – Köszönöm Tanárúr, majd jövök még. 
- Alig várom – forgatta meg a szemét, de láttam, hogy elmosolyodott. Háh.
- Tudom én – integettem, majd a fiúkkal az oldalamon kimentünk a teremből.
Fiúkkal beszélgettem egy darabig a folyosón, majd egyszer csak megláttam a barátaimat, illetve Sámuelt, aki a körülöttem lévőket nézte nem túl kedvesen. Elköszöntem gyorsan, mielőtt bármi baj történne, majd oda mentem hozzájuk.
- Hát ti?
- Hát mi? Érted jöttünk, megint nem írtál vissza. Azt hittük valami baj történt az igazgatónál. De látom nem az igazgatónál kötöttél ki – pillantott a mögöttünk lévőkre Adam.
- Fél órára hagytuk magára – nevetett Anna.
- A sok apa jelölt – nézte Ricsi ámuldozva őket.
- Én vagyok az apád te hálátlan – szúrta oda neki Sámuel.
- Mióta?
- Mióta anyádat meg...- kezdte, de szájára tapasztottam a kezem.
- Mióta anyád pilóta – kacsintottam Ricsire, aki idétlenül felnevetett.
- Menjünk inkább Drámára – mondta Márk, miután elhúzta tőlünk Ricsit.
- Milyen ráma?
- Dráma te süket.
- Tudod mi süketít – kotyogott bele Ricsi.
- Tudja – pacsizott le vele Sam.
- Van olyan óránk?
- Ma igen.
Nem tudom minek vagy miért, de oké. Drámázásban jó vagyok. Morcos Sámuellel az oldalamon bandukoltunk fel a könyvtárba, ahova csak a fele osztálynak kellett jönnie.
- Büdös van itt – mondta a mellettem lévő.
- Csukd be a szád – vágtam rá automatikusan.
- Nem viszlek el így sehova – pillantott le rám összehúzott szemekkel.
- Hova viszel?
- Zabálni.
- Juj, mit eszünk? – örültem meg.
- Gondoltam, majd te választasz, de nem tudom, hogy megérdemled-e. Úgyhogy lehet elviszlek valami aluljáróba gyrosozni az előbbi produkciód miatt.
- Szóval elakarsz tenni láb alól?
- Egy kis gyomorrontás nem árt.
- Kösz a törődést.
- Neked bármit – puszilta meg a fejem búbját.
- Sziasztok most értesültem, hogy veletek lesz órám, úgyhogy nem készültem semmivel, ezért játszani fogunk – jött be egy fekete őszes hajú tanárnő.
- Remélem felnőttjátékot – suttogta a fülembe, miközben az egyik keze levándorolt a fenekemre. Eddig is fogdosta a lábam, de ennyire publikusan nem csinálta. Bárki megláthatja.
Tuti bosszút akar állni valamiért. Látom a szeméből, hogy készül valamire.
- Rakjátok félkörbe a székeket és foglaljatok helyet. Egyet mindig kiválasztunk, aki kimegy az ajtó elé és az a dolga, hogy leüljön a székére. Ezt ti úgy tudjátok megakadályozni, hogy feltesztek neki kérdéseket, és neki meg kell állnia válaszolni. Aki a leghamarabb leül az nyer – magyarázta el a játékszabályokat. Oké ez nem tűnik vészesnek. Mindenki kiment szépen sorba és mivel mi Sámuellel mindig együtt mozogtunk így végén mi maradtunk az utolsók. Így, hogy végig hallgattam a többiek milyen kérdéseket tettek fel például Annának eléggé féltem. Szerencsére a tanár már nem igazán foglalkozott velünk, mert valami dolgozatokat javított.
- Sam van barátnőd? – kapta meg az első kérdését, mire megállt.
- Nincs – mondta majd folytatta az útját.
- Hány barátnőd volt eddig? – kérdezte Anna.
- Komoly nem igazán. Csak egyéb okokból volt egy pár – vigyorodott el. Pff. Jellemző.
- Tetszik neked most valaki? – kérdezte Márk.
- Igen – bólintott.
- Ismerem? – kérdezte Márk és Anna egyszerre.
- Ti nem.
- És én ismerem? – kérdezte Ricsi.
- Nem.
- És én? – kérdeztük szinkronba testvéremmel.
- Csak Lola ismeri – Mi? Most szórakozik velem, vagy szórakozik velem?
- Hogy néz ki? – kérdezte Ricsi.
- Mint egy álom.
- Álom?
- A legszebb, akit valaha láttam. Tökéletes idomokkal persze. Csak borzasztó.
- Miért borzasztó?
- Szörnyen idegesítő. Akaratos, erőszakos, makacs, hisztis és kicsit hülye is szegény.
- Ajánlom, hogy ne rólam beszéljél így – mondtam oda neki, amire rám néztek a többiek.
- Csak szeretnéd, ha rólad beszélnék – kacsintott rám.
- Isten meg a ments. Csak tisztázni akartam nehogy félre értsék – mutattam a mellettem lévőkre.
- Mondtam, hogy csak te ismered, ha rólad lenne szó azt mondanám, mind ismerik – fonta keresztbe karjait mellkasa előtt. Olyannyira feszült a karján az a fekete póló, hogy muszáj voltam elnézni róla. Olyan képek ugranak be, amiknek nem kellene.
- Lefeküdtetek már? – kérdezte Ricsi.
- Nem, még kicsit kéreti magát – Ki vagyok, amikor így játsza az eszét.
- Lehet bizonytalan a szándékaid tisztességéről – kezdtem el a körmöm piszkálni, mert képtelen voltam tovább a szemébe nézni. Majd kiugrott a szívem a helyéről.
- Tudja mik a szándékaim.
- És komolyak a szándékaid?
- A lehető legkomolyabbak, de úgy érzem csak szórakozik velem.
- Miből gondolod ezt?
- Mert folyton elutasít, de mégis engedi, hogy fogdossam – szúrta oda a végső döfést. Te rohadék.
- És mi van akkor, ha ez a lány tudja, hogy mást is fogdosol? – értettem magamra, hátha össze tudom zavarni és véletlen elszólja magát valamiről.
- Nem fogdosok mást rajta kívül.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Köszi, hogy szóltál róla, mert ő nem így gondolja. Nem tudta, hogy ilyen komoly szándékaid vannak felé.
- Féltékeny vagy?
- Távol áll tőlem – mosolyodtam el – De remélem megnehezíti, majd a dolgodat és okosan fog cselekedni, nem hagyja, hogy egy ilyen kujon túl járjon az eszén.
- Ha te azt tudnád mennyire megnehezíti.
- Képzeld tudom – pattantam fel előtte, majd meredtünk egymás szemébe pár másodpercig, majd gyorsan az ajtóhoz léptem. Essünk túl rajta.