Kis harcos

2

A házunk egyszerűen káprázatos! Az egész ház a modernkor és a (azthiszem) barokk kor keveréke. Lehethogy ez egy picit bizarul hangzik, de úgy van az egész összeállítva, hogy az kecses, lágy és harmonikus legyen, de mindeközben megtalálhatók benne az olyan modernkori vívmányok is, mint a légkondi, az LCD tv és a robotporszívó is. Az egész házban a világos színek dominálnak, és sok antik (vagy csak annak tűnő) bútor is van. Persze nem hiányozhat a nappaliból a virágmintás szófa és a kandalló sem. A konyha sokkal otthonosabb, mint a miénk volt, és a konyhabútor, pedig fehér(!) lett. Ezt ezért mondom, mert a mi kis konyhánkban, sőt az egész házunkban minden sötét árnyalatot megtaláltál (mintha Drakula házában járnál), de a konyhabútorunk is fekete volt, és anya erre nagyon kényes tudott lenni (szerintem az előző házunk vállasztásakor ez egy órási pozitív dolog volt). Mivel már majdnem két hete itt vagyunk sikerült az én szobámat is átrendezni.

A szobámban a fehér, csontszínű és türkíz színek dominálnak. Mindigis szerettem volna egy olyan nagy "hercegnős" franciágyat magamnak, hát most meglett. Az egyik falra kikerült egy óriási könyvespolc, telis-tele a kedvenc könyveimmel, a másikra, pedig (mivel szeretek rajzolni) én magam festettem fel "Az Élet fáját", melynek a virágai apró villanyok, és fölé pedig kiírtam a kedvenc idézetemet:

Anyone who has never made a mistake

has never tried anything new.

- Albert Einstein

Ma van az első tanítási nap a suliban. Minden remek regényben ez úgy kezdődne, hogy a csaj ráérősen felébred, olyan csinos lesz, mint még soha és elindul a suliba. Ez velem természetesen nem így történt, mivel reggel nem szólt az ébresztőórám, és 15 perccel a tanítás előtt ébredtem fel. Hogy mi ebben a rossz? Hogy az út a suliig (a Google Maps szerint) minimum 20 percig tart. Szóval gyorsan magamra kaptam az egyenruhámat, fogat nem is mostam (Hiszen minek az nem? Ki akar jó benyomást kelteni az első nap? Ááá ugyan az nem az én stílusom.), felkaptam a netről letöltött térképemet, mivel még nem jártam a suli környékén sem (Persze Faith minek is mentél volna megbizonyosodni arról, hogy áll-e ott egy suli egyáltalán?). Rápillantottam az órámra, és láttam, hogy már csak nyolc percem maradt, tehát elkezdtem eszeveszetten rohanni, nem is figyeltem az utat, csak kanyarogtam jobbra-balra, és ekkor megpillantottam valami zöldet (nem Shrek-et)...ez a park! Szóval mégiscsak jó helyen járok... Beszaladtam a sövénybe (!) (Mert miért is használtam volna az utat?), keresztül a növényzeten, kielőztem két kocogó (már jócskán izzadó, de nem annyira, mint én) pasit, és végre- valahára beértem a kapun. Felrohantam a lépcsőkön, odahörögtem a diákellenőrző nyanyának egy " Jó napot."-félét, és odaadtam neki az igazolványomat. Amíg ő ellenőrizte, hogy minden rendben-e, én egy kicsit kifújhattam magam. Amint azt hitte, hogy nem nézem (de igenis néztem ám!), elkezdett kuncogni, ezt a futásom miatti izzadságfoltoknak volt köszönhető. Amint elengedett, máris rohanni kezdtem az osztályomig fel az emeletre, még a szekrényemnél sem álltam meg a könyveimért (mivel értesítettek, hogy mindet ott találom meg), csak berontottam ez első osztályba, amit úgy tippeltem, hogy akár az enyém is lehetne. Amikor kinyitottam az óriási fából készült duplaajtót, és közben arra gondoltam, hogy minek helyeznek ilyen ajtókat a termekhez, mivel rohadt nehéz és csicsás, és hogy többet kéne edzenem, rájöttem, hogy ez nem.... ez nem is.....