Kis harcos

6

A nap további része elég eseménytelenül telt. Violettel megbeszéltük, hogy ebédkor találkozunk (és elmondta, hogy hol is találom a kajáldát). A nagy iskola ellenére is elsőre megtaláltam. Amikor beléptem, mindjárt beálltam a sor végére, és a szememmel egy lila hajzuhatagot kerestem. Amíg a szememmel pásztáztam a tömeget Violet után keresve, a sor megindult előttem. Felvettem egy tálcát, megraktam néhány gyümölccsel és egy kaláccsal. Kifizettem az ebédem, majd megindultam a sarokban lévő asztal felé. Ha Violet ideér, majd ideül ha akar. Beleharaptam az almámba, kivettem a telefonom és a fülhallgatóimat, bekapcsoltam a YouTube-ot és elkezdtem nénzi a tegnap óta felrakott videókat. Jobb lefoglalni magam, minthogy azon gondolkodnék, hogy miért nem jött Violet, vagy hogy Liamnél esélyem sincs, esetleg arról, hogy a megrendelt könyvem miért késik...

Annyira elmerültam a Mortal Kombat játszásában, hogy nem is hallottam, hogy már becsöngettek. Feleszméltem a játékból, amikor valaki hozzáért a vállamhoz. Felnéztem és egy meglepődött képet vágó Lewyvel találtam szemben magam.

-Meghaltam volna és most a mennybe kerültem?- kérdezi ő.

-Hogy mi?-válaszoltam értetlenül.

-Egy csini csaj, aki MK-t játszik, és az osztályomba jár. Ez csak a mennyország lehet.-Mondta, miközben csillogtak a szemei, mint a kisgyereknek karácsony reggel.

-Van kedved játszani velünk a hétvégén?-kérdezte hirtelen.

-Ööööö...hát nem tudom...

-Tök buli lesz...

-Hát jó van. Violetet is hozhatom magammal?

-Miért ő is játszik?

-Nem hiszem, csak tudod erkölcsi támogatásként.- mosolyodtam el.

-Ti csajok tök furák vagytok. De minnél többen jöttök, nőnemű társaim, nekem annál jobb....-vigyorgott bambán.

-Aha... meg arra is kell nekem, hogy megvédjen tőled ha elöntenek a hormonjaid.

-Akkor arra még V sem lesz elég.

Összeszedtem a cuccaimat és metem Lewy mellett a folyosón. Néha-néha felugrott, hogy hozzáérjen a lámpához, de nem sikerült neki. Ez a gyerek tényleg hiperaktív.

Amikor kicsöngettek az utolsó óráról nagyon megkönnyebbültem. Nekem ennyi elég is volt. Összeszedtem a cuccaimat, és lassan haladtam a kijárat felé. Már majdnem leértem az utolsó lépcsőfokra, amikor valami nagy és nehéz hátulról nekem ugrott, belém kapaszkodott, és mindkettem leestünk a lépcsőről. Az esés nem fájt, csak nagyon-nagyon megijedtem. Ki nem ilyedt volna meg, ha egy 180 cm-es lila hajú boszorkány ráugrana a lépcsőn?

-Jesszus V! Mi a fenét csinálsz?

-Hahahahahahahaha....ha lát...haha...ha látnád a képedet...ahahah...-mondta röhögőgörccsel küszködve Violet.

Lassan feltápászkodtam és lesöpörtem magamról a port, amíg V a földön fetrengve röhögött.

-Minek köszönhetem a támadást?-kérdeztem.

-Meeeeeeeeerrrrttttt....-nyújtotta el a szavat Violet- hogy kiengeszteljelek, amiért cserben hagytalak ebédnél (ha elmondanám, hogy mért akkor megértenéd), meghívlak egy kávéra.-fehezte be a mondatját.

-Mi? Miért hagytál ott?

Karon ragadott, és húzott maga után a járdán, miközben beszélt.

-Hát tudod, én és Csont éppen jó hangulatban voltunk, ha érted hogy értem-selytelmesen húzogatta a szemöldökét a lila hajú.

-Csont?-kérdem egy kicsit értetlenül.

-A barátom. Amúgy Marcus, de mindenki Csontnak hívja.

-Miért éppen csont?-kérdezem még mindig értetlenül.

-Tudod 15 évesen a testére tetováltatta a saját csontvázát. Röntgen felvétel alapján csinálták. Mindenhol van tetoválása, kivéve az arcát. Igen, még ott is.

-Hó, hó-csitítottam, mint ahogy a lovakat szokják-ez már szerintem elegendő információ.

-Mindegy, te kérdezted.-húzogatta a vállát.

-Most már szükségem is lesz arra a kávéra.

-Hát akkor mire várunk? Indulás! Juhúúúúú....-ordítozott Violet. Gyerekekkel és sexuállisan túlfűtött tinikkel.

||=}