Kis harcos

4

Leültem Violet mellé a második padba, és nézegetni kezdtem az új órendem, és az új könyveimet. Még mindig cak négyen ücsörögtünk a teremben, Violet (aki egy kutyás? magazint lapozgatott), én és a két fiú hátul. Röhögést és furcsa hangokat hallottam a hátam mögül, és egy elég nagy (nyilván nem női) kezet éreztem a derekamon. Megijedtem, felugrodtam és a hirtelen jött lendülettől a padom mellé estem. A két fiú csak mosolygott le rám, de legalább nem nevettek.

- Te új csaj vagy ugye?

-Mert mi minden csinos bigét ismerünk a suliban, és téged még nem láttunk.

-Igen új vagyok.- és most már végre nem kelett alulnézetből néznem őket.

-Ááá.-sejtelmesen összemosolygott a két fiú.- Ez esetben hagy mutatkozzunk be. Én Jake vagyok, ő pedig Lewy.

- Örülök, én meg Faith vagyok.

- Hát, Faith, reméljük, hogy nincs pasid, mert a mi sulinkban találhatók a legjobb singli példányok egész Londonban, ugye Jake?

-Naná.-és ezzel a fiúk el is mentek, mivel megérkezett egy újabb "példány", akivel természetesen jót röhögtek valamin vagy valakin.

Ránéztem Violetre aki egy "ezek zakkantak, ne is törődj velük" mozdulatsorral ajándékozott meg.

Visszaültem a helyemre,és ekkor becsengettek az első órára, így kezdtek beszálingózi az emberek az osztályba. Az első óránk matematika volt. Meglepődtem, mivel azt hittem (és főleg azért idegeskedtem), hogy be kell majd mutatkoznom minden tanárnak, de azt vettem észre, hogy még a régóta ide járó diákok nevét sem tudja. Amikor már alábhagyott az izgulásom, és szerettem volna a tanárnőre koncentrálni, elterelte valami (valaki) a figyelmemet a harmadik sorban.

Szőke haja volt, ragyogóan kék, szinte már türkiz szeme, szép mosolya, amibe némi vadság, állatiasság is vegyült és még ülve is látszott rajta, hogy milyen magas. Unottan nézett előre, a kezét a padján pihentette, és a lábát kilógatta a padból. Még a kötelező zakón keresztül is látszott rajta, hogy mennyire izmos. Csak szerintem van melegebb?

Már harmadszorra néztem hátra, mert nem bírtam levenni róla a szemem. Nem, Faith, elég volt! Ne bámuld már annyira! Ez már szinte eszelős. Diliházba szeretnél kerülni? Ha? Hogy bogyókkal tömjenek tele, hogy ne "rosszalkodj"? Ezt akarod? Csak még egy pillantás. Egy utolsó. Többször ma rá sem nézek. Csak megfordítom picit a fejem, odalesek néhány másodpercig, hogy nem-e a képzetelem szüleménye, és már vissza is fordulok.

Odafordítottam a fejem, és meggyőződtem róla, hogy tényleg ott ül, ahol volt. Elidőzött a szemem a karján, a combján, a hasa is kockás lehet? Tutira kockás. Haladtam felfelé a mellkasán, a vállán, míg el nem értem a kék szempárig és a büszke, kicsit pajkos mosolyáig. Miért mosolyog így? Újra a szemébe néztem. A SZEMÉBE! Bakker, éppen engem nézett, ahogyan őt stírölöm. Megijedtem, elpirultam, és gyorsan visszafordítottam a fejem. Az óra végéig már csak magam elé bámultam.

Amikor kicsöngettek az óráról, megfogtam a könyveimet, és egyenesen az ajtó felé indultam. Fel sem néztem, mert féltem, hogy újra elvörösödöm. Végigbaktattam a folyosón, le a lépcsőn, egészen a szekrényemig. Kikerestem a kis cetlit, amit kaptam. Rajta volt a 6 részből álló szám- és betűkombináció. Megtekergettem a szekrénnyitó szerkezetet, megrántottam a szekrény ajtaját, de semmi. Még háromszor újracsináltam a folyamotot, de nem jött össze. Már arra gondoltam, hogy elmegyek a gondnokért, hiszen reggel eléggé kedves fickónak tűnt, vagy hogy Violetnek reggel miért sikerült, amikor egy kéz nyúlt ki a hátam mögül és óriási erővel megrántotta az ajtót, ami természetesen kinyílt. Férfi illat csapta meg az orromat, és naivan arra gondoltam, hogy lehethogy a Szőke Herceg az az óráról? Természetesen egy nyálas tiniregényben, amikből az én polcomon van elég, ez lenne.