Kis harcos

3

Az első dolog,

amit megpillantottam a nagy mahagóni asztal a hozzá illő bőrszékkel. A falon, pedig könyvespolcok sorakoztak telis-tele könyvekkel. Az asztal felett egy nagyon drága csillár lógott. Ekkor észrevettem valami mozgást, és megpillantottam a takarítót, ahogy éppen felmossa a padlót. Már épp készültem észrevétlenül kisurrani, de ekkor megkérdezte:

-Hát te drágaságom, mit keresel az igazgatóiban ilyenkor?

-Elnézést, eltévedtem. A 3.B osztályt keresem.

-Ó, menj továább a folyosón, aztán balra a második ajtó.

-Köszönöm.

Tehát már megvolt az irány. Az úton a terem felé azt gyakoroltam, hogy mit is mondok majd a tanárnak, ha meglát ilyen izzadtan és kócosan. Jól indul az első napom... Bekopogtam a terem ajtaján, és beléptem. Már lelkileg felkészültem a gúnyolódásra, vihogásra, meg cikizésre, de amikor megtettem az és egyetlen dolog amit hallottam a légkondi zümmögése volt. Hát itt már padokat látok, de diákokat nem... Még egyszer ellenőriztem az útvonalat, és hogy jó helyen járok-e, de minden stimmelt. Így hát beléptem az ajtón és beültem az eggyik padba...és ekkor minden világos lett. Mivel a tábla felett ott ketyegett az óra, ami 7:32-t mutattot, úgyhogy a suli cirka egy óra múlva kezdődik.

Elnéztem volna az órát? Nem állítottam át londoni időre? Így ez sok mindent megmagyaráz... szüleim "távollétét" (mivel még aludtak), az emberek pillantásait az úton, a recepciós nénit, meg a takarítót is.

De ha már ilyen korán itt vagyok, kihasználom az időmet és körülnézek a suliban. Amikor felálltam, észrevettem, hogy valami nincs rendben a lábujjaimmal. Valami birizgálja őket. Lenézek és látom, hogy a fehér térdzoknimat begyömöszöltem az otthon használt piros flip-flop-omba. És én ebben futottam?

Ahogy végigmentem a sulin, normális tempóban, rájöttem, hogy egészen gyönyörű és óriási. A városuknkban a suli épülete 4x beleférne ebbe. És az ablakon keresztül, pedig láttam a nagy sportpályát is, így 5x is elférne...

Megnéztem a mobilom, és láttam, hogy még van majdnem fél órám csöngetésig. Tehát megkiséreltem, hogy bemenjek a mosdóba. Ez egy nagy hiba volt. Csapzott hajam rátapadt a nyakamra meg a homlokomra, és a hónom alatt óriási izzadságfoltok éktelenkedtek. A kék-fehér színű egyenruhám, meg a piros flip-flop kombinációja egyedi és stílusos is volt egyszerre. Kotorászni kezdtem a táskámban, hátha találok egy fésűt...

-Ááááááááááááá

-Ááááááááááááááá

-A frászt hozod rám!

-Én rád? Néztél te már tükörbe?

Ez a mondat egy kicsit furcsán hangzott egy kb. 180 centis, világoslila hajú, eltúzott fekete sminkű (még a rúzsa is fekete volt) lánytól. Megértitek, hogy egy kicsit megijedtem, amikor hirtelen benyitott a mosdóba.

-Hmmmm....-szólt a lány.

-Mi az?

-Hanyadikos vagy? Mivel én majdnem mindenkit ismerek a suliban, de téged még egyszer sem láttalak.

-Mivel új vagyok. Ez az első napom.

-Á. És kérdezzem meg, hogy miért nézel ki így?-és a mutatóujjával rámbökött.

-Inkább ne.

-Amúgy Violet vagyok. És te?

-Faith.

-Hát üdv a Blackheat High School-ban, Faith.

Intettem neki, és kiléptem az ajtón. Mivel nem rendelkezek valami fényes koordinásiós képességgel, megálltam, hogy átgondoljam merre is induljak.

-Nem tudod, hogy merre kell menni, Kolumbusz?

-Hát nem.

-Melyik osztályba tartasz?

-3.B.

-Szerencsés napod van csajszi.-karon ragadott és már húzott is fel a lépcsőn- Én is oda járok. Várjunk csak. Nem szeretnél cipőt cserélni? Nem mintha nem tetszene ez a "home style", de van egy váltó cipőm, ha kell.

-Hahaha. Persze, hogy kell, ilyet csak különleges alkalmakkor hordok.

Erre egy olyan hangos, és fülsüketítő röhögésbe kezdett, hogy szerintem a falak is megrepedtek.

Amikor átvettem a cipőt (ami mellesleg szorított, nem tudom hogy lehet egy ilyen magas lánynak ilyen kis lába), bementünk az osztályterembe, ahol immár nem csak magunk ücsörögtünk, hanem két fiú is megérkezett.