Haunted

2. Fejezet

Az ajtó lassan kinyílt és engem hatalmába kerített a kíváncsiság.Meg sem várva,hogy apa mondjon valamit berontottam az ajtón és a hatalmas tér közepén álltam meg.
A belmagasság a kétszerese volt eddigi házunknak és a falak a barna majdnem minden árnyalatában tündököltek. Melegséget árasztottak, amit már régen nem éreztem.
A konyhát és a nappalit egy hatalmas pult választotta el és egy nyitott folyosó. Mindenhol padlódeszka volt alattunk és a földszinten minden helységben csillárok tündököltek.
-Apa! Ez a ház csodálatos!- ugrottam a nyakába.
-Örülök, hogy tetszik. Gyere, körbevezetlek!-karomnál fogva kezdett húzni és a lépcső alatti ajtón átlépve egy kisebb lakórészbe jutottunk.
-Ez a vendégeknek van fenttartva. Itt is van fürdő és egy kisebb konyha is.
Kivezetett onnan és a lépcsőn felfelé tartottunk.A lépcső puha, krémszínű szőnyeggel volt letakarva, így nem csúszott. Odafent a szobák a legfelső lépcsőfok körül helyezkedtek el. Négy csodálatos elrendezésű szoba volt és kettő fürdőszoba.
Kellett egy kis idő, mire abbahagyom az ámuldozást, de hamar rájöttem, hogy addig nem fogom teljes pompájában látni ezt a házat, míg ki nem pakolunk.
A jövendőbeli szobámból kilépve gyötrelmes fájdalom mart a hasamba. Ekkor vettem csak észre, hogy a doboz még most is a kabátom alatt lapul. A szobám ablakából lestem ki apa után, aki a kocsiból szedte ki a dobozokat. Gyorsan levettem a kabátot, de a dobozzal nem tudtam, hogy mit kezdjek. Egyelőre semmi nem volt a szobában, ami alá vagy mögé tudtam volna rejteni. Arra gondoltam, hogy az egyik vendégszobában fogom eldugni. Oda ma biztos nem megyünk be. Abba tettem, ami a legtávolabb van a lépcsőtől és becsuktam rá az ajtót. Gyorsan magamra kaptam a kabátomat és siettem volna le a lépcsőn,de apába ütköztem a legfelső lépcsőfokon.
-Mit csinálsz?-kérdezte gyanakvóan-Inkább azt szeretnéd szobának? Te döntesz.-mosolygott kedvesen.
-Nem, jó az eredeti csak....a kilátás...o-onnan a legszebb az erdőre nézve.-motyogtam és közben a kabátom ujját piszkáltam-Segítek pakolni.-indultam el.

Beletelt egy kis időbe, mire minden doboz, amit kocsival hoztunk a házban volt. A költöztető egy másik férfival érkezett, akivel a bútorokat kezdték bepakolni, míg én a megfelelő helységbe vittem a dobozokat.

Kimerülten rogytam le az ágyamra, ami egyenlőre még a lépcső alatti ajtó mellett volt. A két férfi elment,mi meg úgy döntöttünk pihenünk egy kicsit. Az ágyam túlságosan is kényelmes volt, ahhoz, hogy felkeljek és a konyhában pakoljak. A dobozra gondoltam, ami egész nap eszemben volt. Csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy megnézhessem, mi is van benne. Elég furcsa volt apa tekintete, mikor észrevette a felhajlott deszkát és most először az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy apa igenis tud arról, mi volt odabent és bosszantja, hogy már nincs ott.
Fogalmam sem volt, miért gondolok ilyenekre, de a fura érzés csak nem akart alábbhagyni. Egész estig, mikor is gyomrom korgása szakította félbe pihenésemet. Láttam, hogy apa próbálja beüzemelni a tévét, de nem hiszem, hogy akármit is kipakolt már a konyhában lévő dobozokból. Egy sóhaj kíséretében felkeltem, mikor apu telefonja szólalt meg. Az ismerős hang sikolyként hatott a csendes házban és addig nem maradt abba, míg apa egy perc múlva fel nem vette.
-Mit akarsz?-furán indulatokkal volt teli a hangja, így még sosem hallottam emberekkel beszélni-Tudom, hogy nem volt ott és azért nem hívtalak fel, mert nem akartam, hogy meghallja.Nem, nem tudom, hogy most hol van. Honnan kéne tudnom?-halkan osontam a lépcső alatti fal mögé, hogy ne halljon meg engem, így láttam, ahogy szabad kezét az ég felé emeli és megpróbál halkan beszélni, biztos, hogy azt gondoljam mással beszél.
-Holnap visszamegyek és megnézem még egyszer.-dörzsölte meg a szemét, majd a telefont elemelve a fülétől a kanapéra dobta, amit egy sóhaj követett.
Mintha most keltem volna fel, a konyha felé vettem az irányt, hogy ennivalót keressek, de a tudat, hogy valaki a dobozt keresi zavart.Ha valakinek kell, akkor miért az én ágyam alá rejtették el? Gondoltam, hogy nem egy olyan embernek kell, akinek van sütnivalója, ha ennyire fontos, de, ha az nem apa, akkor ki és megint a másik legfontosabb kérdés: MIÉRT AZ ÉN ÁGYAM ALÁ REJTETTÉK EL? A konyhában lévő ablakon bámultam ki a szemben lévő ház ajtajára, amit egy kukoricából készült miniatűr madárijesztő díszített és közben egyfolytában járt az agyam,de semmi normális magyarázatot nem találtam és már tudtam is, hogy miét nem. Még mindig nem volt lehetőségem megnézni a doboz tartalmát és minden egyes gondolkodással töltött perc csak egyre jobban kíváncsivá tett, így alig bírtam kivárni, hogy apa elmenjen a fürdőbe a földszinten.

Amilyen halkan csak tudtam felosontam a lépcsőn és lábaim automatikusan  ahhoz a szobához vezettek, ahova eldugtam apám elől a dobozt. Lassan nyitottam ki az ajtót, nem emlékeztem rá, hogy nyikorgott volna az első alkalommal, de nem akartam kockáztatni. Egy hang nélkül mentem be és amikor bent voltam még hallgatóztam kicsit,hogy hallom-e a víz csobogását. Igen,apa még fürdött. Az ajtó mögé néztem-itt sem volt lehetőségem sehová máshová rejteni-és a doboz még mindig ott volt. Abban a pillanatban,hogy a kezembe fogtam, hirtelen nem mit kezdjek vele, Tudtam, hogy persze kinyitom, de mi legyen utána, nem tehetem a párnám alá és valószínűleg itt sem hagyhatom, ha megtudom, mi van benne.

Hallgatóztam egy kicsit megint,majd megkerestem a doboz "ajtaját".Nem volt nehéz,egyszerűen csak fel kellett nyitnom és elém is tárult a....a nagy semmi. Egyetlen picike papírdarab volt benne, aminek a szélei el voltak szakadva és az ímrás helyenként elmosódott,így csak annyit tudtam kiolvasni, hogy 'köszönöm' és, hogy 'soha'.De még ezeket is alig, a betűk olyan kacskaringósak voltak, mint a régi leveleken és a száraik betakarták az utánuk következő betű felét, ami miatt sokszor olyannak tűnt a papír,mintha tele lenne tintapacákkal.
Kicsit elszomorodtam, hogy egy darab papíron kívül semmi nem volt benne szóval most már végképp nem értettem, miért kell ez apámnak és éppen, mikor ezen gondolkodtam a fürdő ajtajának nyitódását hallottam, ami észhez térített.A dobozt letettem és átmentem a szobámba,hogy apa ott találjon, mert, ha a meglátja a dobozt akkor végem.Időgen értem a szobámba ,mikor apa elindult a lépcsőn és pár másodpercel később már az ajtóban állt.
-Mit csinálsz itt?-kérdezte én meg lassan megfordultam miközben valami hazugság után kutattam lefagyott agyamban.
-Öhm...csak fejben próbálom berendezni a szobát. Nagyon izgatott vagyok a holnap miatt.-próbáltam a legnagyobb mosolyt előcsalni, amit csak tudtam.
-Ha jól sejtem sok időt fogsz itt tölteni, nem?-kérdezte és közben a lépcsőn indult le én meg követtem.
-Igazad van.-mondtam és már indultam is a fürdőbe.
Szokatlanul hamar elkészültem,mert minél előbb ágyban akartam lenni.Valahogy arra számítottam, hogy hamar elfog az álom, de nem így volt.Csak a dobozon járt az eszem és még apám horkolása sem tudta kiverni onnan.

Sziasztok! Hát ez lenne a második fejezet és remélem, hogy ezt most többen fogjátok elolvasni. Ígérem, hogy a sztori minden egyes résszel izgalmasabb lesz, hisz már nem kell sokat várni, hogy Gabriella iskolába menjem.
Ne feledjetek el szavazni, ha tetszett és kommenteljetek, hogy tudjam,mi a véleményetek róla én meg majd jövök a következővel.
Sziasztok! ✌